Új sorozatunkban Szabó István, a Gi Computers vezetőjének segítségével a számítógépek világába kalauzoljuk el az olvasót. A sorozat szándéka, hogy felhasználói szinten az informatikához kevésbé értő olvasóinknak nyújtson eligazítást. Teszi mindezt olvasmányos, sőt, játékos módon, hogy a gép elé ülve ne a bosszúság, hanem a sikerélmény vegye hatalmába az olvasót. Mert azok a nemzedékek, amelyek nem születtek bele a számítógépek világába (bizony még a negyven-ötven évüket taposók többsége sem szocializálódott a digitális eszközök környezetében), azok így vagy úgy, de digitális „bevándorlók”. A sorozat az ő „integrációjukat” igyekszik szolgálni. Első körben az SSD-kről, vagyis az „új hullámos” merevlemezekről lesz szó.
Bizonyára már hallott róla, hogy mifelénk, a szerencsétlen informatikusok területén, akik még mindig nem röhögnek azon, hogy a macska megette az egeret, illetve letört a gépből kinyíló kávétartó (optikai egység tálcája), nos, a mi területünkre betört egy áldásos, de roppant hálátlan technológia, nevezetesen az SSD, vagyis a Solid State Drive. Ijesztő? Lefordítom.
Régi merevlemeze belsejét úgy képzelje el, mint öregedő nagybátyó lemezjátszóját. Van benne lemez, több is, kar, amely a lemezre kerül, motor, amely meghajtja e lemezt, van tű, amely leolvassa az adatokat. Ahogy gyorsult a számítógép több alkatrésze, a merevlemez bizony hátul kezdett kullogni, kezdte úgy visszafogni a gépek gyorsaságát, mit az Apple, illetve az Android bizonyos frissítései a telefonját. Próbálkoztak mindenfélével a mérnökök, de a megoldás egyáltalán nem volt kielégítő, úgyhogy végül egy elég öregecske technológiához nyúltak. Ebből lett az SSD, amelynek legfontosabb tulajdonsága, hogy semmi mozgó rész nincs benne, innen is a neve: szolid.
Az SSD-k tízszer gyorsabbak, mint a klasszikus merevlemezek (még ennél is gyorsabbak az NVME-technológiát használók). Magyarán, ha most vesz egy gépet, és nincs benne SSD, csaknem kidobta a pénzét az ablakon. Ha nem tetet bele SSD-t, úgy fog menni, ahogy az álmos csiga vánszorog az éjszakai vackára. Ezért a gyorsaság – minden hátrány ellenére – elképesztő előnye az SSD-knek.
Bármit is mond a gyártó, az SSD-k természetükből, elkészítési technológiájukból kifolyólag romolnak. Nem fárasztom azzal, hogy miért. Inkább szörnyű példákat hozok fel: egy ismerősöm számítógépében már kettőt cseréltem garanciában egy év alatt. Másik ügyfélnél alig hat hónap után. Tulajdon könyvelőségi gépünkben nekifutásból rossz volt.
Romolnak? Nem baj. Ezért van a garancia. Ráadásul nem kell azt gondolni, hogy mindegyik SSD vigyorogva lesi a pillanatot, mikor mondja be az unalmasat. Majdnem biztos, hogy évekig kitűnően működik. Itt valójában arról van szó, hogy az SSD-k nagyobb számban jönnek vissza garanciában, mint a klasszikus merevlemezek.
Mit tehetek?, kérdezi ön, a tudatos vásárló. Elmondom:
1. Mindig vigyázzon, hogy az SSD-n legalább 20 gigabyte szabad hely legyen. Az SSD-k ugyanis állandóan ellenőrzik magukat, hibás szektoraikat úgymond kicserélik. De ha tele vannak adattal, akkor nem tudják cserélni.
2. Mentse adatait klasszikus merevlemezre! Ha számítógépe van, jó kombó, hogy a rendszere fusson SSD-ről (legalább 240 gigás legyen), vitális adataidat másolja a klasszikus merevlemezre.
3. Ha laptopja van (de ez a számítógépekre is érvényes!), feltétlenül vásároljon egy külső, klasszikus merevlemezt, és arra is mentse az adatait.
4. Jó megoldás az úgynevezett felhő is. Egy Google Drive.
Tehát az SSD-k esetében a „szentháromság” az adatmentés. Mert vissza lehet nézni a Netflixen a Goodfellast, de a nagyi mosolyát, ahogy éppen a gyerkőcöket eteti csokis fagyival, nos, azt a Netflix vagy bármi csak nagyon ritkán közvetíti, ha egyáltalán.
Tehát SSD-re térni csaknem kötelező, mert a klasszikus merevlemezek kora lejárt – de adataira vigyázzon, mert ezt senki nem tudja megtenni ön helyett.
Szabó István
