Háromszázhuszonöt éve, 1696. november 4-én könnyezett először a máriapócsi ikon, az ismétlődő csoda révén Máriapócs Magyarország egyik legismertebb és leglátogatottabb kegyhelye lett.
A Budapesttől 280, Nyíregyházától 30 kilométerre fekvő kis községet a 13. században említik először, akkor még Pócs néven. A török hódoltság idején szinte teljesen elnéptelenedett, az 1600-as években görög katolikus ruténekkel telepítették újra. 1676-ban az akkori bíró, Csigri László a töröktől való megszabadulásáért hálából „hat magyar forintokért” fogadalmi képet festetett a helyi pap öccsével. Az árat a bíró végül nem tudta kifizetni, ezt egy tehetős polgár, Hurta Lőrinc tette meg, az ikont pedig a templomnak ajándékozta.
A világhírűvé vált ikont temperával festették jávorfára, mérete 50×70 centiméter. A bal karján a Kisdedet tartó Mária jobb karjával fiára mutat, a Megváltó jobb kezét áldásra emeli, baljában háromágú, liliomszerű virágot tart. Fejük körül dicsfény, illetve görög betűs rövidítéssel a Jézus Krisztus és Isten Anyja rövidítése olvasható, a két felső sarokban egy-egy kerub látható.
A Pócs hírnevét megalapozó esemény 1696. november 4-én történt: miközben a kis fatemplomban éppen misét tartottak, egy helybeli földműves arra lett figyelmes, hogy az ikon mind a két szeméből folyik a könny. A csodás jelenség két hétig megállás nélkül tartott, majd kisebb-nagyobb szünetekkel december 8-ig (éppen Mária szeplőtelen fogantatásának napjáig) ismétlődött, mintha a kép ismerné a kalendáriumot. Ekkor már olyan hideg volt, hogy a templomi kehelyben a bor és a víz megfagyott, de a Szűzanya könnyei hullottak. A csodát világi és egyházi vizsgálatok sora tanúsította, egyebek között Corbelli tábornok, a kelet-magyarországi császári csapatok főparancsnoka is, aki személyesen itatta fel a könnycseppeket egy kendővel – a hitelességet növeli, hogy a háromszáz tanú között lutheránusok és kálvinisták is voltak.
A hír eljutott a császári udvarba is, ahol úgy döntöttek: a becses könnyek nem illetik meg a rebellis magyarokat. A képet a helyi lakosok tiltakozása és 150 katona sortüze közepette levették a képfalról és Bécsbe szállították, ahol az egyszerű vándorpiktor alkotását ünnepi körmenetben vitték a Stephansdomba, a menetben ott gyalogolt I. Lipót császár és a császárné is. A templomban külön oltárt kapott, s november 4-ét mindenkor ünnepi istentisztelettel ülték meg – bár az ikon többé nem könnyezett. A bécsi nép ezrével folyamodott hozzá, s számos csodatételt írnak a javára, egyebek között Savoyai Jenő herceg 1697-es zentai diadalát is.
A Mária-kép Bécsbe vitele hatalmas felzúdulást keltett, még abban a száz pontban is szerepel, amelyben a szabadságharc kitörésekor II. Rákóczi Ferenc foglalta össze a magyar nemzetet ért sérelmeket. A csodatévő ikonról számos másolat készült, ezek egyike került végül a pócsi templom üresen maradt ikonosztázára. Csodálatos módon – noha ilyet sem a Bécsbe vitt eredeti, sem egyetlen másik másolat sem tett – a kép 1715. augusztus 1-jén ismét sírva fakadt. A jelenség másnap és újabb három nap múlva is megismétlődött, mint ezt az egri érsek által indított kivizsgálás során száznál is több szemtanú vallomása igazolta. A község ekkor vette fel a Mária előtagot, s ettől kezdve hívják Máriapócsnak.
A csoda majd kétszáz év után, 1905. december 3-án harmadszor is megismétlődött. A kegykép őre éppen zarándokokat vezetett a templomba, amikor a kép foglalatát kinyitva arra lett figyelmes, hogy a Szűzanya arca a megszokottnál sötétebb, jobb szeméből pedig könnycseppben végződő könnycsatorna húzódik lefelé. A könnyezés ezúttal december 19-ig tartott folyamatosan, majd a hónap két utolsó napján megismétlődött. A könnycseppeket felitató kendő ma a kegykép alatt látható, a csoda tényét világi és egyházi vegyes bizottság vizsgálata igazolta.
Az 1715-ös jelenség után megindult a zarándokok áradata a szabolcsi községbe, ahol 1756-ban új templom épült, majd oda települtek a Szent Bazil Rend szerzetesei, akik kolostort létesítettek. A díszes barokk templomot teljes külső és belső felújítása után, 1946-ban avatták fel és helyezték át a szentképet, két év múlva XII. Piusz pápától megkapta a basilica minor címet. 1991. augusztus 18-án az első ízben Magyarországra látogató Szent II. János Pál pápa Máriapócsot is felkereste, s magyar nyelvű, bizánci stílusú liturgiát végzett a kegykép előtt.
Máriapócs Magyarország és egész Európa egyik leghíresebb búcsújáróhelye, amelyet évente félmillió zarándok keres fel, nagy búcsút évente háromszor tartanak. Máriapócs 2003 óta tagja a kontinens legjelentősebb Mária-kegyhelyei egyházi szervezetének, az Európai Máriás Hálónak, és 2005-ben elsőként nyilvánították Magyarország nemzeti kegyhelyének. A bazilika zarándokhellyé válásának 300. évfordulóján, 2015-ben a kegykép 16 állomásból álló országjáró körútra indult, a máriapócsi kegyhely idén lett hungarikum. (MTI, MTVA Sajtóarchívuma)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
