Egyre durvul és egyre minősíthetetlenebb lesz a magyar—szlovák viszony. A dolog nem ma kezdődött, hanem Trianonig nyúlik vissza, s a begyógyítatlan és begyógyíthatatlan sebek ellobosodtak, üszkösödnek és gennyesednek. Igen, ilyen kevéssé gusztusos kifejezéseket kell használnunk, ha a magyarok és a szlovákok, Magyarország és Szlovákia viszonyáról beszélünk.
Az utóbbi két-három hónapban felgyorsultak az események: a Fico-kormány legkisebb pártjának főnöke, a köztörvényes bűnözéssel gyanúsítható Jan Slota olyan magyarellenes kijelentéseket — sőt, fenyegetéseket — tett, amelyek már minden tűréshatáron átmentek. Ezeket soha nem utasította vissza sem a szlovák államfő, sem a kormányuk mostani vezetője, Robert Fico, s a mosolygó harmadik, a kormánykoalíció második erejének számító párt vezére, korábbi kormányfő is cinkosan és cinikusan dörzsölgette a kezét. Ez Vladimir Meciar, a kiérdemesült ökölvívó. Ami az elhíresült Malina Hedvig megveretése után kialakult elhidegülés után forróvá mérgesítette a magyar—szlovák viszonyt, az nem is annyira Slota elmebeteg kijelentéseivel duzzadt igazi konfliktussá, mint a Slota-párt, a tót nemzetiek oktatásügyi miniszterének intézkedései révén, mik oda vezettek, hogy szlovák—magyar hibrid tankönyveket kezdtek megjelentetni a Felvidéken, száműzve az ezeresztendős helyneveket, azokat 1919 utáni kitalációkkal helyettesítvén. S következtek a szlovákiai magyar iskolákat sújtó sorozatos diszkriminatív intézkedések, a források elvonása, az európai uniós pályázatokból való tendenciózus kirekesztésük. Mindezekre jó néhány lapáttal rátett a pozsonyi parlament is, mely már korábban kimondta a Benes-dekrétumok (a magyarok kollektív jogfosztottságának elve) sérthetetlenségét, s újabban a Magyar Koalíció Pártját ítélte el azért, hogy képviselői részt vettek a Kárpát-medencei magyar reprezentánsok fórumán. Szlovákia ezt a saját belügyeibe való beavatkozásnak tekinti, holott az igazság az, hogy ő avatkozik be más országok ügyeibe. Nem írok ,,belügyet" itt, mert ilyenről az Európai Unióba való belépés után már nem lehet (lehetne) beszélni. De Szlovákia beszél, s úgy tűnik, hogy számára az uniós csatlakozás csak arra volt jó, hogy még erősebben definiálja ,,nemzetállami" jellegét. Ez a fából való vaskarika gondolkodás egy semmiből lett állam kivagyiságát tükrözi, mely pillanatnyilag egy kivételesen gyors gazdasági emelkedés délibábjára alapozódik. A délibáb pedig nagyon gyorsan szerte fog foszlani, hiszen tót atyánkfiai hirtelen felfutása csaknem teljes egészében a külföldi beruházásokra, az oda telepített autóiparra alapozódik. Hát ezért kell a rezzenetlen arcú, kiismerhetetlen szándékú Robert Ficónak a ,,magyar kártya", hogy összeomlás esetén is meglegyen a szükséges ellenségkép.
A dolgok eldurvultak, s szinte szükségszerűen vezettek el a tragikomédia tartományába. Ide tartozik a dunaszerdahelyi rendőri brutalitás, a magyar szurkolók megveretése. Tévedés ne essék, egy pillanatig sem értünk egyet azzal, hogy magyar futballhuligánok flangáljanak akár otthon, akár a határokon kívül, azzal sem rokonszenvezhetünk, hogy valószínűsíthetően nyilas egyenruhába öltözött ,,nosztalgiázók" koszorúzzanak a határ másik oldalán. A kérdés csak annyi: milyen veszélyt jelentettek ezek a közbiztonságra!? Még fontosabb kérdés: milyen határokról beszélünk? Úgy hírlik, hogy az integrált Európában, főleg annak schengeni térségében már nincsenek is határok, szabad gazdasági és szellemi áramlás van csupán, mely egykoron elvezet a valóban Egyesült Európai Államokhoz... Ám ehhez le kellene bontani a nemzetállami idiotizmust, s az autótolvaj maffiózó Slotának is illene megtiltani egy új kisantant megszervezésének szándékát Magyarország ellenében. De ez történik, s ezen egyáltalán nem segített Gyurcsány Ferenc és Robert Fico miniszterelnökök Révkomáromban tartott hét végi találkozója, mert mindkét politikus teljességgel alkalmatlan mind a kétoldalú problémák kezelésére, mind pedig országaik valódi európaivá tételére. A szlovák—magyar, magyar—szlovák viszonyban nem is lesz béke mindaddig, amíg Trianont nem kezelik úgy, ahogyan volt: területrablás, az önrendelkezés elvének csúfos megtagadása. Meddig tart még ez?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
