Miért maradt meg a sokhasznú tökmag Bita ragadványneveként? – érdeklődtünk a faluban. Itt a nép a mező terményeiből élt – felelték –, azt fogyasztották, s mellette húst és zsiradékot szolgáltató állati étkeket. Itt csak akkor nem kapott tököt a disznó, amikor már nem volt. A magját akarva-nem akarva ki kellett szedni, megszárítva, sózva-pergelve lett belőle a hosszú téli esték unaloműzője. Ahol este sokan összegyűltek, ott reggel seperni lehetett a kibincselt tökmaghéjat! Bita nevének eredete nehezebb téma, hiszen az irodalomban egymás mellett sorakoznak hihető és hihetetlen feltételezések, melyeket sikerült jócskán össze is kavarni.
Régmúlt és jelen
Bita elszigetelt kis település volt a Feketeügy jobb partján. Volt úgy, hogy a folyón csak alacsony vízjáráskor, a gázlókon lehetett a túlsó partra jutni. Annak ellenére, hogy az 1567-es összeíráskor csak öt házat jegyeznek a faluban, három évtized után már felbukkannak a Bajkók, Csákányok, Bitaiak és a Szabó nevűek. Sok évnek kellett eltelnie, míg földművelés során napvilágra kerülhettek a felszínre bukkanó maradványok. Bita krónikaírójától, az itt született néhai Szabó István (sz. 1922.) magyartanártól tudjuk, hogy nagy méretű edények maradványai kerültek a faluból a Székely Nemzeti Múzeumba, amiket a régész-tanár Csutak Vilmos római kori leletként azonosított. Arra a ma élők már nem emlékeznek, hogy halála után (1936) régészek ástak volna a falu területén.
Falufelelős, egyházgondnok: Szabó Ernő
De emlékezett még évekkel ezelőtt például néhai idős Szabó Jenő bátyánk a megkövült és átszenesedett bitai özönfákra, melyeket a Feketeügy mellékéről szedtek ki a régiek – jó pénzért lehetett eladni a különleges faanyagot olyan asztalosoknak, akik elit parkettát és kis szelencéket készítettek belőle. Feljegyezték, hogy egy időben még Bukarest is igényelte és rendszeresen vásárolta a szép barna színű özönfát.
Másféle érdekessége is van ennek a falunak. Két volt tanítványomtól hallottam – mindketten bitaiak –, hogy a falu határában található egy Balaton nevű tó – a hírben nagyon kételkedtem, de megbuktatni őket nem volt szándékomban. „Rajzoljátok le a bitai határt, és írjátok be a határneveket” – adtam ki a mentő feladatot. Kitűnő átnézeti térképpel jelentkeztek, kaptak is érte dicséretet az egész osztály előtt. Sok év múlva derült ki, hogy mégiscsak volt némi csalás a dologban, a térképet ugyanis egy ahhoz értő helyi értelmiségivel készíttették el, de igazat is mondtak, mert a Kovászna vize mellett valóban van egy ökörszarv-tó (meander-tó), és annak Balaton a neve!
Október végi látogatásunkkor javában folyt itt a búza vetése, melynek közepes hozama volt ebben az évben. 2021-ben csak féltermése volt a pityókának is, kevés jutott pincékbe-vermekbe, pedig mindkét termény piaci ára jól alakult az idei szezonban.
Új híd a Feketeügyön
Pályázaton nyert pénzalapokból a rétyi önkormányzat most építteti egy sepsiszentgyörgyi kivitelező céggel az ultramodern új vasbeton hidat a folyón, amelynek egyik pillérsora már elkészült. A munkálatok során az is kiderült, hogy a jelenlegi mederben, az épülő híd közelében még volt egy fapilléres régi híd, melynek oszlopai állnak a vízben. A kormányprogram keretében végzett beruházásban szerepel Bita település főútjának leaszfaltozása is 1200 m hosszúságban – tájékoztatott Dombora Lehel, Réty község polgármestere.
Új híd a Feketeügyön
Szabó Ernő vállalkozóra bízta a faluközösség a református eklézsia gondnoki teendőit, aki elmondta, hogy az elmúlt időszakban sikerült felújítani a falu templomát és a lelkészi lakot. Tennivaló maradt még erre az évre is, halaszthatatlan feladat a temetőkert bekerítése, ami – mint Székelyföld-szerte megannyi cinterem – egyfajta emlékhely is. Óhajukon a rétyi önkormányzat segített, került pénz az építőanyag beszerzésére, megvásárolták a kertsasokat és a dróthálót. Hívek és helyiek közmunkájával novemberre tervezik a kerítés megépítését.
Jeles lelkipásztorok szolgálták az egykor félezres eklézsiát, amelynek lélekszáma 226-ra csökkent. Gyakran esik szó Demeter Antalról (1885–1952), aki 45 évig szolgálta a falu gyülekezetét, kultúrházat építtetett, megírta az egyházközség történetét. A hívek már megszokták, hogy az utóbbi évtizedekben Bitán gyakran váltogatják egymást a lelkészek: „Bita egyfajta ugródeszka – mondták –, egyik alig szokja meg, tovább megy, jön a másik”. Tiszteletes Vántsa Dezső távozása után (1983), hosszabb-rövidebb ideig tehetséges és tevékeny lelkészek (köztük beszolgáló lelkészek is) pásztorolták a hívek seregét: Bustya Jánost, Berszán Sándort, Bancea Gábort, Roth Leventét és Szász István Gergelyt többen emlegették.
Könczei Katinka, a falu lelkésze
2019 tavaszától tiszteletes Könczei Katinka Debrecenben végzett lelkipásztor szolgálja odaadóan a hitközösséget, újításokat vezetett be a gyülekezeti életben, látogatásunkkor készültek megemlékezni a reformációról az úrvacsoraosztással egybekötött vasárnapi istentiszteleten.
Van, akire feltekinteni
Emlékjelek és emléktáblák hívják fel figyelmünket lepergett évszázadok eseményeire, jeles személyiségeire. Az 1848–49-es szabadságharc hőseinek és a Bajkó család áldozatainak a templom előterében emlékkopját állítottak, melyet néhai Szabó Jenő, a falu egyetlen lelkes faragómestere és krónikása készített. Kiterjedt család a Szabó família, ennek volt leszármazottja a neves fametsző és grafikus Gy. Szabó Béla (1905–1985) is. Itt ringatták bölcsőjét Bitai Bajkó Lajosnak (1830–1885), a szabadságharc honvédszázadosának, naplóírónak, aki Barót dúlóbiztosa volt, s akinek a város főterén állítottak emléket, porai ott pihentek az azóta felszámolt régi katolikus temetőben. A Bajkó család lélekszáma megapadt, nevét a Bajkók utcanév őrzi még és Bitai Ernőné Bajkó Ibolya. Bitai Szabó András (sz. 1871) is a falu szülötte volt, műfordítással foglalkozott, tanár-igazgatója volt a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumnak, ott is nyugszik a székely anyaváros temetőjében. Jó szolgálatot tett a mai faluközösségnek néhai Szabó István kézdivásárhelyi tanár is, aki Adalékok Bita falutörténetéhez című, 2004-ben megjelent munkájában lejegyezte Bita veszendő helytörténeti adatait, kiadványában a kiváló helytörténész és genealógus, dr. Nagy Lajos nyugalmazott rétyi orvos a metszetkészítő művész Gy. Szabó Béla felmenőiről és a bitai Szabó családról értekezett.
A falu temetőjében különleges fenyők őrzik a magyar millennium emlékét. A Bitán született Szabó Ignác erdészmérnök telepítette, és egy fémből készült emléktáblát is elhelyezett a temetőben Millenniumi fasor. Telepítette Szabó. 1896 felirattal. Mondanunk sem kell, hogy a millenniumi emlékjel a bekövetkezett rendszerváltozások idején eltűnt a temetőkertből, sokáig senki sem tudta okát adni, hogy miként. A rejtély 2011-ig tartott, amikor a templom tetőzetének újrafedése alkalmával ráakadtak az ominózus emléktáblára, felújították és visszahelyezték azt a temetőkertbe. Szabó Ignác a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban érettségizett, Selmecbányán szerzett erdőmérnöki diplomát. Görgényben megkezdett erdőtelepítési munkájának Trianon vetett véget. Magyarországon a Bakonyban folytatta tevékenységét.
Világhírű matematikus
Ezzel még nem fejeztük be a Bitán születettek avagy Bitához szoros rokoni szálakkal kötődők névsorát. Egy évtizeddel ezelőtt Csákány Magdolna tanítónő hívott Bitára, hogy faluriporterként hírt adhassak kedves rokon-vendégéről, dr. Csákány Béláról (sz. 1932), a Szegedi Tudományegyetem akkor már nyugalmazott matematikaprofesszoráról. Tudomásom volt arról, hogy Básta osztrák generális 1602-ben összeíratta a katonaköteles kézdiszéki nemeseket, lófőket és szabad székelyeket, akiket feleskettet Rudolf német császár és magyar király hűségére. Nos, ebben az összeírásban lovasként szerepel Csákány Miklós tizedes, Csákány Gergely és János. Találkozásunkkor Csákány tanár úr elmondta, belső indíttatásból többször vágyakozott Bitára, ahol felmenői éltek és élnek jelenleg is. Méltó hát, hogy most, amikor Bitáról beszélünk, a professzor úr neve is ott legyen a falucska jeles embereinek sorában.
Az övéi között: Dr. Csákány Béla
Immáron régi ismerősként köszönthettem telefonon szegedi lakásában az életének 89. évébe lépett matematikaprofesszort. Dr. Csákány Béla a szentpétervári Lomonoszov egyetemen szerezte érdemdiplomáját. A szegedi egyetem Algebra és Számelméleti Tanszékének volt vezetője, tizenöt évig a tanintézmény rektora, kanadai és amerikai vendégelőadó, arany és gyémánt diplomás akadémikus, aki matematikai közleményeit orosz, német és angol nyelven adta közre. Kiderült, hogy korát meghazudtoló frissességgel eléggé gyakran beszélget a bitai rokonokkal, bizonyára jól esik „itthoni híreket” hallani.
A professzorhoz köthető adomák
A szegedi matekesek kiadványba sűrítették az életük során összegyűlt történeteket, adomákat. Ezekből idézünk olvasóinknak.
Csákány Béla az egyedüli olyan tanárunk volt, aki többórás előadásai közti szünetekben ott maradt a folyosón, s beszélgetett velünk – írja egyik tanítványa. Volt, hogy katona-élményeiről mesélt: – Mit csinál a katona atomvillanás esetén? – kérdezték tanáruktól. – Felveszi a néhai előnevet és lapos kúszásban megindul a legközelebbi temető felé! – ugrott elő a frappáns felelet.
Más. A professzor nagyon haragudott az italra és az egyre jobban terjedő cigarettázásra. Egy alkalommal megismerkedett egy hajlott hátú, ősz hajú, szakállas öregemberrel, akinek reszketett a keze és a hangja. – Mondja meg őszintén, hogy életében cigarettázott-e, ivott-e rendszeresen? – Nem ittam én életemben egy pohár italt sem – jött a válasz. És azzal a büdös cigarettával sem ismerkedett meg? – kérdezte a professzor. – Egyszer katonakoromban fogadásból rágyújtottam egy szivarra, de én attól olyan beteg lettem, hogy még a vacsorát is kihánytam! – Azóta, ugye soha nem gyújtott rá? – Nem én soha életemben! – No, fiatal urak! – így kell élni, mondta diákjainak Csákány tanár úr, amikor éktelen káromkodásra lett figyelmes. Megkérdezte, ki az, és miért kiabál? Erre megszólalt az öregember: a káromkodó ember, szivarral a szájában, az a bátyám, a másik, az meg az apám. Minden nap ilyen hangosan jönnek haza a kocsmából, és a bátyám nem tudja elviselni, hogy az apánk hamarabb rúg be, mint ő. A professzor megkérdezte: – És hány éves az apja?
