Mivel a gyermekeink egyre több időt töltenek a világhálón, előbb-utóbb biztos, hogy beleütköznek valamibe, amin aztán meg is ütköznek. Ha pedig ők nem is, akkor a szüleik.
Elmúlt már 18 éves? – ez az a kérdés, amely a világhálón szörföző több százezer tinédzser számára naponta ad okot a hazugságra. És ha már megnyílt az alig őrzött „kapu”, jöhet a többórányi, lelkileg kimerítő sodródás az internet feneketlen piros lámpás negyedében.
Több tanulmány, a webes látogatottsági adatok, valamint az ifjúsággal foglalkozó szakemberek szerint a kamasz fiúk, sőt, lányok körében is természetessé vált a heti rendszerességű pornófogyasztás.
Már az okostelefonok, táblagépek robbanásszerű terjedése előtt készült felmérések is azt mutatják, hogy a fiatalok több mint fele látott már 11 éves kora előtt szexuális aktust az interneten, ráadásul 35–40 százalékuk már pornófüggő.
Érdekes látni, amint a szülők nyugtatgatják magukat a téma kapcsán, mintha egy kis racionalizálás vagy hárítás segítene a helyzeten.
– Az enyémek még túl fiatalok, hogy a pornóról halljanak! – mondják, de közben gondoskodnak arról, hogy a gyermekeiknek szélessávú internetkapcsolatuk legyen a gyermekszobában a táblagéphez és az okostelefonhoz. Aztán kiderül, hogy a szülői „gondoskodásnak” köszönhetőn sajnos arra is lehetőség nyílik, hogy a felnőtt tartalmakkal találkozzanak.
– Az én fiamat/lányomat még nem érdekli a téma, és különben sem olyan típus, aki pornót nézne! – Igen, ez igaz lehet, mint ahogy az is, hogy a legtöbb gyerek véletlenül botlik bele a pornóba, nem azért, mert direkt keresi. Már a serdülőkor elején a gyerekeket kezdi érdekelni a saját testük, tele vannak kérdésekkel, amelyeket nem szívesen tesznek fel a felnőtteknek. Inkább a névtelenséget biztosító világhálóhoz fordulnak, és beírják a Google keresőjébe: „Normális dolog az önkielégítés?”, vagy: „Szükségem van melltartóra?” Azonnal oldalak hosszú listája nyílik meg, ahol esetleg premier plánban láthatja a maszturbálást, vagy esetleg csábos fehérneműreklámokkal találkozik. Tehát, ami kezdetben normális érdeklődésnek bizonyult, néhány másodperc alatt izgató vagy ijesztő információk tömegét zúdítja a még éretlen kiskamasz nyakába. Nem is beszélve arról, ha tévesen ír be egy webcímet, vagy esetleg a keresett szó mellé odapötyögi a három „ikszet”, mert valakitől hallotta, hogy az mennyire érdekes lehet.
– Az én gyermekeim nincsenek veszélyben, mert csak felügyelet alatt használhatják a netet, és szűrőprogramokat tettünk fel az eszközeikre – érvelhetnek a szülők. Ez valóban nagyon fontos, ezek a szoftverek védik őket – de mi van akkor, amikor a nagyszülőknél vannak, vagy a barátaiknál? Vagy esetleg az iskolaudvaron lesznek kíváncsiak arra, hogy mi lehet azon a kis képernyőn, amelyet az osztálytársaik nagy csoportja áll körül?
– Hála Istennek a gyermekem azt sem tudja, mi az a pornó, ugyan minek beszéljek neki róla? – mondhatják mások.
Most talán még nem tudja, de csak idő kérdése, hogy találkozzon vele. Ha fel van rá készítve, hogy mit láthat ilyenkor, talán kisebb az egyébként oly gyakori traumatikus hatás esélye. Ráadásul azt is fogja tudni, hogy mit tegyen egy ilyen helyzetben.
Bármilyen nehezünkre esik, de tudomásul kell vennünk: ha a gyermekeink hozzáférnek az internethez, ha együtt vannak más gyerekekkel, vagy elmennek hozzájuk látogatóba, akkor ki vannak téve annak, hogy felnőtt tartalmakkal találkozzanak. Ez előbb-utóbb megtörténik, és szülőként felelősek vagyunk, hogy felkészítsük őket erre.
Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs központjának munkatársa
(folytatjuk)
