Gyakran látni őket Sepsiszentgyörgy utcáin, amint élénken beszélgetve, látszólag csak egymásra figyelve – de a látszat csal, nagyon is észrevesznek mindent, ami körülöttük történik – sétálnak, időnként megállnak, ilyenkor még élénkebben társalognak. Aki netán belehallgat alkalmi eszmecseréjükbe, minden bizonnyal felfigyel arra: egymást bátyjának szólítják. Egyikőjüket – Cserey Zoltánt, mert hiszen őróla van szó és elválaszthatatlan jó barátjáról, József Álmosról – tegnap alaposan kitervelt összeesküvés után barátai, tisztelői – csupa szeretetből – átverték.
Cserey Zoltán idén februárban töltötte 80. életévét, titokban előkészített köszöntésének alapját Demeter Lászlónak az az ötlete sugallta, hogy a nyugalmazott történésznek tisztelgő tanulmánykötetet szándékozott összeállítani. Innen tovább már csak szervezés kérdése volt.
Tegnap délután a Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes székházában, a Lábas Házban népes közönség várta Cserey Zoltán „előadását”. Bátyja ugyanis úgy tudta, valamilyen témáról beszélnie kell, hát kiült a közönség elé – és annál nagyobb volt a meglepetése, mikor volt igazgatója, Vargha Mihály házigazdaként felszólalva közölte: az igazi ok, amiért odahívták, hogy 80. születésnapja alkalmából felköszöntsék. Erre fel kell álljak, mondta Cserey Zoltán, majd keresve a szavakat, meghatódva köszönte meg, hogy volt kollégái nem feledkeznek meg róla, ez erőt ad, hogy folytassam, amit eddig csináltam, jelentette ki. Úgy szeretem ezt a várost, a szülőföldemet, hogy el nem tudnék innen költözni, mikor nyaranta néhány hétre Magyarországra megyek, alig várom, hogy visszajöjjek, mint a katonák leszerelés előtt, úgy számolom vissza a napokat, mondta.
Köszöntötte Cserey Zoltánt Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, világítótoronynak nevezve őt, akihez mikor baj van, mikor irányt kell mutatni, mindig lehet fordulni, és köszöntötte őt Tamás Sándor megyeitanács-elnök, azt kívánva, ne lankadjon, még sokáig dolgozzon, hisz még sok háromszéki település monográfiáját kell megírni, és ebben a munkában eddig is oroszlánrészt vállalt.
És ha köszöntő, a zene sem hiányozhatott: a fiatal Filip Zsombor előbb képzeletbeli tangóra hívta, majd egy szerenádot is eljátszott gitárján.
A Székelyföldi kalászatok – Tanulmányok Cserey Zoltán 80. születésnapja tiszteletére című kötetet Demeter László ismertette, elmondva, egyetlen általa megkeresett szerző sem utasította vissza a felkérést, így kerülhetett – Antal Árpád András és Vargha Mihály köszöntői után – 13 tanulmány a kötetbe, melyeket Cserey Zoltán életművének Csáki Árpád által összeállított bibliográfiája zár. Demeter László felemlítette, az ünnepelt méltó utódja Nagyajtai Cserei Mihály emlékírónak. Bátyja a rá jellemző szerénységgel ezt is hárította, mondván, csak kicsiben folytatta elődje munkásságát. Életemben ilyen eseményen nem voltam, ez erőt ad, hogy míg bírok, dolgozhassak, ismételte meg az ünnepelt, megjegyezve, pezsgőt kellett volna hozatnia – de, mint egy alaposan kitervelt összeesküvéshez illik: volt pezsgő is.
