Van valami hálátlan abban, ha írásban visszaadhatatlan könyvekről kell írni. Óhatatlanul a szubjektivitás csapdájába eshetünk, amit elkerülni csupán a tényekhez való makacs ragaszkodás segíthet. Ám mi legyen a tényekkel, ha az adott mű valójában rendhagyó legendárium, amely egyszerre ötvözi a mágikus realizmus, a legendák, a mítoszok, a mesék, nota bene, a hit és a kitartás világát? Talán az, hogy a természetfelettit tényként kell kezelni, s akkor egy csapásra megoldódik a hálátlanság kérdése.
A csíkszeredai Molnár Vilmos (1962) fél lábbal háromszéki. Gyermekkora egy részét a szemerjai nyugdíjasok között töltötte, nyolcévesen lett belőle tiszteletbeli sepsiszentgyörgyi nyugdíjas. Ez nem akadályozta abban, hogy már 1981-től írásokat jelentessen meg, 1990-ben pedig az emlékezetes Zabhegyező folyóiratnak legyen a szerkesztője. Első novelláskötete, a Levél Szingapúrból 1993-ban jelent meg, amivel a tiszteletbeli nyugdíjas valósággal berobbant a magyar irodalomba – mindmáig időt kiálló, értékét megőrző remekmű ez a kötet. 1997-től a csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztője, egészen 2021-ig a lap munkatársa, neve valósággal egybeforr Erdély egyik legfontosabb kulturális lapjával. További kötetei: Az értelmetlen csoda (novellák, karcolatok, 1999); Az olvasó fizetéséről (novellák, karcolatok, 2000); Postakocsi (versek, 2010); Az ördög megint Csíkban (novellák, 2013); A legfelső stáció (szertelen történetek, rendhagyó mesék, 2017); Csodák ideje (válogatott novellák és karcolatok, 2017).
Legújabb műve a Kőrösi Csoma Sándor csodálatos cselekedetei (rendhagyó legendárium). A kis könyv valóságos ékszer, csodálatos borítója, kivitelezése önmagában elegendő ahhoz, hogy betűéhes ember azonnal a kezébe vegye. Tartalma pedig – mondhatni – Molnár Vilmos írói tudásának egyik legfinomabb párlata. Ami az akadémikusoknak bánata, az most az író öröme volt: Kőrösi Csoma Sándor életéről ugyanis, legyen az bármilyen hihetetlen, meglehetősen keveset tudunk. Főként arról, ami odabent történt, a lelkében. Az első tibeti szótár megírója gyakorlatilag mindent elhallgatott magáról, így aligha a bulvárirodalom kedvence. És itt lép be Molnár Vilmos, aki írói tudásával felvértezve megalkot egy novellafüzért, ami már egyfajta pikareszk regény is, egy novellafüzért, amely csodás történések, pazar mondatok segítségével mutat be egy olyan Kőrösi Csoma Sándort, aki mélységesen emberi, vasakaratú, csodákra képes (szuperhős? ez túl profán…), haláláig a világ összes nyelvét megtanulja, beleértve az állatokét is. Mi több, olyan hévvel dolgozik benne az őshaza megtalálása, hogy halála előtt megteremti önmagát – ha már az „eredetinek” halnia kell, legalább a második keresse tovább az őshazát.
A 2021. év egyik legfontosabb magyar irodalmi kiadványa a József Attila- és Márai Sándor-díjas Molnár Vilmos legújabb könyve. Alkotásával holnap, december 16-án, csütörtökön 18 órától a Tein Teaházban ismerkedhet meg a sepsiszentgyörgyi közönség.
Miklóssi Szabó István
