Tizenkettedikesnek lenni nem könnyű, lefoglal a készülődés, a tanulás, de legalább nem egyhangú az év. Sosem tudtam megérteni, milyen lehet egy tizenkettedikes világa, míg azzá nem váltam. Fentről nézzük, ahogyan a kicsik beilleszkednek, keressük a nagyokat, de már átvette helyüket az új generáció. Meglepetésünkre új padokat és székeket kaptunk, de a nyári vakáció alatt felújították az iskola orvosi rendelőjét is, a tornaterembe erőgépek érkeztek, és még iskolabuszt is adtak nekünk. A diákok az iskolarádiót is igényelnék, amelyhez már születtek ötletek, elképzelések, tervek, reméljük, nemsokára felszerelések is érkeznek. Újult erővel indít a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad és a Tiszta Szív kamarakórus is. Kiestek ugyan a tavalyi végzősök, de jön az utánpótlás. Tehetség van, csak meg kell találni.

Nemrég kirándultunk az iskolával, a diáktanács versenyeket szervezett, volt zászlókészítés, labdajáték, tokányfőzés, papírhajózás és más ügyességi játékok is. A győztesek osztálydíszítő elemeket kaptak. A nap végén összegyűjtve álltak a szemeteszsákok az utak szélén.

Vissza a régi kerékvágásba... mindenki kezd belemerülni az új tanévbe. Teljen gyorsan vagy lassan, mindenünk megvan vagy meglesz, csak tanuljunk is valamit.