– Miért döntöttél úgy, hogy részt veszel a Miss Hungary 2021 szépségversenyen?
– Már kislányként vonzott a kamerák közelsége, ha fogalmazhatok így, szerettem a családi események díszes szereplője lenni. Az évek múltával egyre inkább a divat és a szépségipar kezdett érdekelni, valamint a szépségversenyek és a modellek világa. Bár a kettő különböző, mégis mindig csodálva néztem azokat a gyönyörű nőket, ahogy méltóságteljesen, tele önbizalommal vonultak a színpadon, rengeteg hasznos és értékes ügyben foglaltak állást, mint például a környezetvédelem, a társadalmi problémák vagy az önfejlesztés. Szerettem volna én is kicsit hasonlítani rájuk. 16 évesen az Év Arca Erdély volt az első szépségverseny, amelyen részt vettem, majd ezt még kisebb vetélkedők követték. Egyre inkább a modellkedés lett a hobbim, és egyúttal a szenvedélyem is, viszont mindig bennem volt a tűz, hogy egyszer egy rangos versenyen is részt vehessek, jó eredményt érjek el. Úgy gondolom, mindenkinek találnia kell a munkája vagy tanulás mellett egy olyan tevékenységet, ami feltölti a lelkét boldogsággal. Hosszú ideig nem éreztem magam készen egy nagyobb versenyre, de idén elhatároztam, hogy nekivágok, megpróbálom, magamért, a gyermeki énemért, aki 7 évesen csodálta azokat a nőket a tévében, és megfogadta magának, hogy egyszer köztük lesz.

– Hogyan zajlott a verseny? Milyen feladatokat kellett teljesítenetek?
– A versenyt megelőzően több válogatás zajlott, ahol sok lány közül körülbelül 30 esélyes indulót választottak ki, majd egy előzsűrizést követően 16 felnőtt és 12 tini mehetett felkészítő táborba, Harkányba. Ezen idő alatt készültek rólunk a versenyhez szükséges fotók és videók. Közben megismerkedtünk a szervezőkkel és a versenytársainkkal is, majd a döntőre december 4-én került sor a gödöllői királyi kastélyban. A lámpaláz ellenére jóleső érzés volt emberek előtt felvonulni és átélni a nézők szeretetét, biztatását. Nagyon hálás voltam, hogy a kis városunk, Sepsiszentgyörgy képviseletében lehettem jelen. A döntőben többször is színpadra léptünk, különböző ruhakölteményekben, aztán az est végén a zsűri döntése alapján került az új királynő fejére a korona.

– Úgy vélem, csalódottságra semmi okod, hiszen az első ötben végeztél. A végeredmény túlszárnyalta a célkitűzésed?
– Úgy érzem, számomra nagyon jó tapasztalt volt. Nyilvánvalóan, mint minden más jelentkező, én is úgy vágtam neki a versenynek, hogy örülnék, ha az én fejemre kerülne a korona, viszont egyáltalán nem vagyok csalódott, sőt, ha visszatekintek rá, boldogság tölt el, büszke vagyok, hogy a részese lehettem.

– Milyen kapcsolatot ápoltál a vetélytársakkal?
– Sikerült új barátságokat kötnöm. Nagyon tetszett, hogy nem éreztem a lányok között a rivalizálást, amit általában versenyeken tapasztalni lehet a korona megszerzése miatt. Ezúttal egyáltalán nem észleltem ilyesmit.

– A Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány és Technológiai Egyetem orvostanhallgatója vagy. Miért erre a hivatásra esett a válasz­tásod?
– Szerettem a biológiát, és érdekelt az emberi test, lenyűgöző a felépítése és a működése, emellett pedig szeretnék segíteni az embereken. A szakosodást még nem döntöttem el, több olyan terület is van, amit nagyon érdekesnek találok.

– A szépségkirálynők sok fontos ügyre rá tudják irányítani a figyelmet. Neked milyen szívügyeid vannak?
– Figyelemmel követtem az évek során számos nagy nemzetközi versenyt, ilyen volt a Miss Universe vagy a Miss World, ahol azt láttam, hogy kiemelkedő szerep jut a jótékony célú tevékenységeknek, ezért is csodáltam mindig azokat a lányokat, akik szívvel és hittel próbáltak felszólalni és lépéseket tenni a különböző célok érdekében. Szívügyemnek mondhatom az állatokat, így mindig csodálattal töltenek el azok az emberek, akik önzetlenül, hihetetlen erővel és munkával, sokszor magánéletüket teljesen feláldozva segítik a kóbor és gazdátlan jószágokat. Példaként Igyártó Nándor esetét tudnám említeni, akire a városunk nagyon büszke lehet, hiszen rengeteg állaton segít nap mint nap. Tevékenysége példaértékű lehet minden ember számára. Szoktam én is adakozni, de tisztában vagyok vele, hogy többet kell tennem, mivel rengeteg segítségre szoruló állat van. A karantén ideje alatt részt vettem olyan akcióban, ahol idős vagy beteg embereknek segítettünk bevásárolni, ezzel is csökkentve a megfertőződés lehetőségét, illetve segítettünk azoknak, akik nem tudták elhagyni az otthonaikat. Ekkor rájöttem, rengeteg idős ember él egyedül, magányosan. Az ünnepek közeledtével, amikor talán még jobban vágyunk a szeretetre, próbáljunk meg jobban figyelni egymásra, a szeretteinkre. Egy kedves szó, egy apró gesztus nem kerül semmibe, mégis hatalmas ereje van. Ne feledkezzünk meg azokról, akik felneveltek, támogattak minket. Rengeteg olyan gyerek van, akik nehéz helyzetük miatt nem tudnak kibontakozni, pedig szeretnének tanulni vagy mesterséget elsajátítani. Az elmúlt évek során voltam néhány hátrányos helyzetben élő családnál, és még joban megerősödött bennem az érzés, hogy segíteni felemelő. Erre tudok másokat is buzdítani, ha adunk, azzal nemcsak másnak teszünk jót, hanem saját lelkünknek is. Még van egy témakör, ami hozzám igencsak közel áll. Nagyon sok olyan lány keresett fel, akik szeretnék kipróbálni magukat szépségversenyeken, viszont bizonytalanok a kezdeteket illetően. A célom, hogy segítsek nekik, támpontot nyújtsak.

– Szerinted mi tesz valakit széppé?
– Sokszor elhangzik az a klisé, hogy a szépség relatív. Úgy gondolom, hogy egy ember valódi szépségét a belső tulajdonságai, ezáltal a kisugárzása adja. Hiába szép valaki az emberi szem számára, ha közben boldogtalan és szomorú. A szépség nem azt jelenti, hogy egy ember tökéletes vagy megfelel a mai elvárásoknak, hanem azt, hogy elégedett önmagával, az életével. Felismeri a hibáit és hajlandó lépéseket tenni annak érdekében, hogy egyre jobb emberré váljon.

– Mit jelent számodra a siker?
– Kitűzni egy célt és harcolni érte egészen addig, amíg el nem érem azt. Küzdeni akkor is, ha nehéz, akkor is, ha senki nem hisz bennem, akkor is, amikor akadályok tömege zúdul rám. Mindig az kell a szemünk előtt lebegjen, hogy miért vágtunk bele. A fáradhatatlan kitartás után annál nagyobb lesz az öröm és elégtétel, hogy véghezvittük a célunkat.

– Szerinted mennyire tárgyiasítják a nőket a divatvilágban?
– Nem emelném ki külön csak a divat világát. Manapság a nőkre és a fiatal lányokra komoly társadalmi nyomás nehezedik, hiszen helyt kell állniuk a munkában, a tanulmányaikban, a magánéletükben, a háztartás vezetésében, ráadásul mindeközben nőnek kell maradniuk, ahogyan sok helyen lehet olvasni a megfogalmazást, ami már önmagában romboló tud lenni. A nő akkor tud önmaga maradni, ha szabadon dönthet az életéről.

– Ha tehetnéd, min változtatnál a szépségversenyek vagy a modellkedés világában?
– Szeretném, ha az emberek megértenék, a modellkedés is egy szakma, megvannak az előnyei és a hátrányai. Néha a társadalom beleesik abba a hibába, hogy bélyeget ragaszt azokra, akik modellek vagy modellkednek. Ahogy minden más szakmában, nyilván ebben az esetben is vannak kivételek, viszont nem kellene mindenkit egy kalap alá venni, mivel ez is lehet tisztességes szakma. A világhálónak köszönhetően az emberek azt látják, a modellek sokat utaznak, szép helyeken járnak. Ez valóban így van, viszont azt nem látják, hogy egy fotózás akár egy egész napot tarthat kora reggeltől késő estig, ami kimerítő tud lenni. Aztán mivel a modellek sokat utaznak, mindig távol vannak a családjuktól és a barátaiktól. Mi, emberek gyakran hajlamosak vagyunk csak a munka eredményét látni, úgy ítélkezünk, hogy tudomásunk sincs a nehézségekről és a megpróbáltatásokról.

– Tervezel még szépségversenyen indulni?
– Ég még bennem a vágy, hogy egyszer a fejemre kerüljön a korona, így nem tartom kizártnak, hogy kipróbálok még néhány versenyt.

– Hol látod magad öt év múlva?
– Remélem, hogy úgy tekintek vissza a jelenlegi időszakra, hogy elégedett vagyok, és a kitűzött céljaim érdekében mindent megtettem, ami tőlem telhetett.