Amikor Dan Tanasă anyanyelvhasználat miatt egymás után perelte be a székelyföldi önkormányzatokat, sokan csendben és titokban ismételten örvendezhettek. Amikor a kettejükből és a hozzájuk hasonlókból alakult szélsőségesen nacionalista párt, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) bejutott a parlamentbe, és azt a látszatot keltették, hogy az igazi román érzelműek, kisemberek gondjait tűzik zászlajukra, s szerepléseiket példátlan indulat és agresszivitás kísérte, sokan csendben és titokban továbbra is örvendezhettek. És a szélsőségesek nem lankadtak, példátlan verbális erőszakkal taglóztak le egy-egy számukra kényelmetlen politikai ellenfelet, továbbra is színlelve, hogy a közjót képviselik, s ők másak, mint az eddigi politikusok.

Pedig stílusuk elfogadhatatlan, ám ezt csak kevesen mondták ki hangosan, eközben Simionék rendületlenül erősödtek. A szellem kiszabadult a palackból, az eddig megtűrt szélsőségesek immár nehezen megállíthatónak tűnnek. Amikor George Simion az AUR pártelnökeként hétfőn tüntetőket toborzott, illetve juttatott be a bukaresti parlament udvarába azzal a kimondott céllal, hogy erőszakkal akadályozzák meg a törvényhozókat a védettségi igazolásról szóló törvény elfogadásában, ez példátlan, az elfajzott kezdeményezés láttán csak kérdezni lehet: mi következhet még? Ők már az ököljog árán is készek érvényesíteni céljaikat, kihasználva az egyszerű emberek aggályait, félelmeit, gondjait. Valójában fütyülnek rájuk, saját politikai tőkéjüket gyarapítják, George Simion már most a következő elnökválasztásra melegít.

Csakhogy az AUR játszmája veszélyes: parlamenti betörési kísérletük messze túlmutat a véleménynyilvánítás szabadságán. Jogerőre emelnék az erőszakot, jogállam helyett anarchiát kínálnak. Mert erőszakkal – a honatyákat lefogva, lekötve? – megakadályozni egy törvényhozói folyamatot, gondolatként is ijesztő, hát még tettlegesen. És az a könnyedség, ahogy Simionék a parlament udvarára bejutottak, arra utal, hogy a karhatalom köreiben is lehetnek cinkosaik.

Maga az eseménysor ismételten az állam csődjét jelenti. Utólag bírságolhatnak, magyarázkodhatnak, a történtek azt bizonyítják, a hazai demokrácia harminckét esztendőnyi vajúdás után is inkább megreked az eredetiség szintjén, mintsem működőképessé váljon.