Kántálás

2021. december 28., kedd, Kármentő
Nagy B. Sándor

„Csendes éj. Szentséges éj. Mindenek nyugta mély.” Ahogy felcsendül az éjszakában az ének, meghitt öröm és izgalom tölti el a lelkeket. Vajon mit csinálnak most a háziak? Járt-e már itt az angyal, elfogyasztották-e a vacsorát? Vajon itthon vannak-e, lefeküdtek-e már?

Az éneklést gitárszó kíséri, a sorok végén cseng a triangulum. Felgyúl a villany az udvaron, nyílik az ajtó, mögötte kíváncsi arcok jelennek meg, ugatnak a kutyák.

„Nincs fent más, csak a szent szülepár. Drága kisdedük álmainál.” Béke és szeretet sugárzik az arcokról, most végre igazán egymásra találtak a szülők és gyermekek. És valóban pihenés van, alacsony vérnyomás, örömteli kábulat. Mintha valami puha selyemfátyol borítana be mindent, melyen át halkan és lassítva érne el tudatunkhoz az ének.

„Szent Fiú, aludjál!” Itt mosolyogva ránk néznek, szólni szeretnének, hogy lépjünk be, de a kántálás még nem ért véget. Csak hárman vagyunk, belépünk az előszobába, hogy ne hűljön ki a lakás. Közben peng a gitár, folytatódik az ének.

„Csendes éj, szentséges éj. Angyalok hangja kél.” Mintha itt átlendülnénk egy másik hullámhosszra. A várakozás felülírja a cselekvéskényszert, elkezdenek magukra figyelni az emberek, a lelkek mélyéről régmúlt emlékek bújnak elő.

„Halld a mennyei halleluját. Szerte zengi e drága szavát.” Mindenki maga elé néz, megáll az idő. A meglepetés izgalmát felülírja a szeretet és a hála érzése, szertefoszlik az aggodalom, hogy vajon most mit kell adni nekik, van-e elég bor és sütemény, vajon meddig akarnak maradni...? Jó együtt lenni, énekelni és hallgatni az éneket. Összeérni a karácsonyi örömben.

„Krisztus megszabadít.” Igen, lehetünk hívők vagy ateisták, Krisztus ott van az európai ember karácsonyi ünneplésében. Ez az Ő születésnapja. És ha meseszerűnek is tűnik számunkra a betlehemi történet, mégis ott pislákol bennünk egy kis remény, hogy az ünnep után másképp lesz minden, el kellene engednünk végre a félelmeinket, szorongásainkat.

„Csendes éj, szentséges éj. Szív örülj, higgy, remélj!” Mikor máskor, hisz ez az öröm, a hit, a remény ünnepe. Olyan érzésünk támad, mintha nem is mi lennénk ezek, akik ajtók előtt állnak, énekelnek, átfázott lábbal, émelyegve a sok ételtől-italtól, havas vagy eső áztatta kabátjaikban. Hiszen mi pásztorok vagyunk, akik közösen hallgatják az angyalok énekét. Napkeleti bölcsek vagyunk, akik elhoztuk a kincseinket...

„Isten Szent Fia hinti reád ajka vigaszadó mosolyát.” Ezt adjuk tovább mindenkinek, ezt a vigaszadó mosolyt. Hogy bármennyi fájdalom és bosszúság is ér a hétköznapokban, bármilyen rosszul is alakulna a világ sorsa, van valami bennünk, ami előbbre mutat mindezeknél. Hogy az életünk nemcsak hajsza az anyagi javakért, megfeleléskényszer, hiúság, hatalomvágy... Mert ebben a mosolyban szertefoszlik mindaz, ami általában fontosnak tűnik számunkra.

„Krisztus megszületett.” Innen indultunk és ide érkeztünk vissza. Együtt ünnepelünk, mindenki énekel, a házigazdák is bekapcsolódtak.

Még hátravan a köszöntő: „Istennek hívei, buzgó keresztyének, az én beszédemre, kérem, figyeljenek!...” Hosszú, de örömmel hallgatják. Aztán ölelkezés, kínálmáció, koccintás következik. Marasztalnak, de csak a sapkát vesszük le pár percig, indulnunk kell tovább.

Gazdag üzletemberek portáján, düledező kis hajlékokban, lépcsőházakban ugyanúgy szól az ének és ugyanúgy fogadják. Sokan videóznak, fényképeznek, próbálják megörökíteni a pillanatot. Könnyeket is látunk. Egy külföldről hazatért ismerősünk annyira elérzékenyül, hogy alig tudjuk folytatni az éneket. Talán húsz éve is van, hogy nem hallotta magyarul a Csendes éjt... – mondja a végén. Egy bácsi megkér, hogy gyengélkedő idős szomszédját is lepjük meg. Ismeri a járást, kinyitja a kaput, belopózunk. Úgy érezzük magunkat ebben a kis konyhában, mintha visszarepültünk volna az időben. Egy tömbházban lakó rokonhoz a kaputelefonon csengetünk fel, ajtót nyitnak, de miután a lépcsőházban előadjuk a műsort, az ajtó nem nyílik. Valaki más engedhetett be... Sebaj, bízunk benne, hogy másnak is örömet szereztünk.

Mostanában nem szokás kántálni karácsonykor, de mi nem akarunk lemondani róla. Az idősebbek szerint régen sem volt ez divat Szentgyörgy környékén, mi Maros megyéből hozzuk magunkkal ezt a hagyományt. Néha magunk sem tudjuk pontosan, miért tesszük, kényelmesebb lenne ülni a tévé előtt. De megszoktuk, így mégiscsak felkerekedünk és elindulunk minden évben. Inkább csak ünnep elsőnapján, másodnapján. És végül nem bánjuk meg.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint a Sepsi OSK bejut a felsőházi rájátszásba?







eredmények
szavazatok száma 437
szavazógép
2021-12-28: Közélet - :

Volt egyszer egy forradalom

In memoriam Papp Sándor (1931–1989) és Șuiu Gheorghe (1949–1989)
Miközben a környező országokban az átmenet békés úton történt, az 1989-es romániai forradalom a keleti blokk legvéresebb rendszerváltozása volt. Előzményei közé tartozott az 1987. november 15-i népfelkelés Brassóban, ahol diákok és munkások vonultak utcára a diktatúra elleni megmozdulásként, a pártszékházat is megtámadva.
2021-12-28: Közélet - Szekeres Attila:

Baleset a Păiuș David úton

Összeütközött két személygépkocsi Sepsiszentgyörgyön a Păiuș David hadnagy úton kedd délután.