Sorozatunk e heti részében Szabó István, a Gi Computers vezetőjének segítségével a sokféle nyomtató világába igyekszünk betekintést nyújtani mindazoknak, akik felhasználói szinten kezelik számítógépüket és a hozzá kapcsolható kiegészítőket.
Törököt fogtam, de nem ereszt. Ismeri a mondást? Alkalmazható a számítástechnika világára is, egyik legjellegzetesebb példája ennek a nyomtató. Mert a nyomtató olyan, mint az autó: nem elég megvásárolni, fenn is kell tartani azt.
A laptopok után alighanem a nyomtató kiválasztásakor szokták a legtöbb hibát elkövetni a nem tudatos vásárlók. Mert valójában nem a nyomtató kiválasztása a fontos, hanem annak „eltartása”. Függetlenül attól, hogy milyen készüléket választunk (lézerest vagy tintást – a köznyelven „porost” vagy „patronost”), a nyomtatófenntartás költségvetésének kulcsa mindig a fogyóanyagok ára lesz! A felkiáltójel itt olyannyira fontos, mint bakának a puska és a puskába járó lőszer; a példát vissza is lehet fordítani: a lőszer találjon a puskába, a puska meg a katona kezébe.
Mindenekelőtt azt kell eldönteni, színes vagy fehér-fekete nyomtatóra van szükség. Az átlagos felhasználó az esetek óriási többségében fehér-fekete nyomtatnivalókat készít, inkább az irodáknak, szakcégeknek stb. van szükségük színes kivitelezésre. Magyarán: otthon a kifestőst, a házi feladatot nyomtatják, az irodában a térképet, a fejléces papírt (tudom, kissé le van egyszerűsítve, nézzék el nekem). Az átlagos felhasználó számára tehát a fehér-fekete lézernyomtató a megfelelő megoldás.
Átlagos vásárlónk gyanútlanul elmegy a közeli elektronikai üzletbe, ahol a kezébe nyomnak 200 lejért egy multifunkcionális nyomtatót („ami szeroxolni is tud, s a buletint is be tudja szkennelni”), azzal megy is fizetni. Csakhogy néhány színpompás oldal után a tinták kifogynak, az üzletben meg közlik vele, hogy az amúgy olcsó készülékbe 200 lejért kínálnak „patront”. Vásárlónk szívéhez kap, de ha már megvan az a fránya nyomtató, hát inkább kifizeti még egyszer a vételárat. Hazaviszi, óvatosan nyomtatgat, kíméli a „patront”. Két hét a rekord, hogy egy oldalt sem nyomtat. Meg is kapja a hibaüzenetet: a festék beszáradt. Dobhatja ki. Vásárlónk szeme előtt már veres karikák rendeznek könnyed felvonulást: az sem jó, ha nyomtat, de az is baj, ha nem? A válasz: pontosan így van. A tintás nyomtatók a számítástechnikai piac legnagyobb átverései közé tartoznak. Az olcsó készülékkel a gyártók foglyul ejtik a vásárlót, hogy később a gatyáját is lerángassák a drága fogyóanyagokkal.
Mi a megoldás? Mint általában mindig: meg kell kérdezni a szakembert. Aki elmondja, egy porfestékkel működő lézernyomtató vásárlásával aligha jutott volna ilyen helyzetbe. Mivel port használ a nyomtató, nem szárad be. Lehet utángyártott fogyóanyagokat vásárolni, melyek töredéke az eredetieknek ugyanolyan minőség nyomtatása mellett. (Figyelem, vannak készülékek, melyeket tönkretehetnek az utángyártott festékek!) Összehasonlításként: egy tintás nyomtató átlagkapacitása 150, egy lézernyomtatóé legalább 1000 oldal. Az utángyártott festékek ára nagyon függ az adott nyomtató típusától, de áruk mindössze 40–50 lejnél kezdődik. Tudni kell azt is, hogy a színes lézernyomtatók fenntartása jóval drágább (négy színből kevernek, a négy kazetta ára az 1000 lejt is elérheti), ezért ha az átlagfelhasználó színeset akar nyomtatni, inkább ugorjon be egy erre szakosodott céghez, ahol banikért nyomtatják az oldalakat.
És még egy jó tanács: ha már megvásárolta a színes tintanyomtatót, talán jobb, ha – félreteszi. Amit a legtöbb esetben nyomtatni kell, arra akár egy használt lézernyomtató is elegendő: pár száz lejes beszerzési költséggel, ezeroldalanként 80 lejes költséggel nem olyan török ez, ami nem ereszt...
Szabó István
