Nem is juthatott, mert a gyűlést vezető megyei sportigazgató semmi jelét nem mutatta annak, hogy tudja, mit akar, miben akarja meghallgatni a jelenlevők véleményét, elképzelését... Pedig besegített a Nemzeti Sporthivatal képviselője azzal, hogy indulásból elmondta, mire is készül Románia a sport terén, hogyan, milyen módon akarja átszervezni azt... Itt engedtessék meg egy zárójel: ha hallotta volna a gyűlésre megkésve érkezett polgármesterünk a képviselő úr szavait, minden bizonnyal átfogalmazza mondandóját a részben építőteleppé alakított városi stadionról, mely szigorúan belefoglaltatott a fővárosi kiküldött megyénk sportbázisáról kialakított véleményébe, s az röviden, velősen így hangzott: REDUKÁLT, ELÉGTELEN!... S akkor még nem szólt a sportpályák minőségéről, mely messze, de nagyon messze elmarad a hazai és a nemzetközi színvonaltól, ahová igyekszünk. Ennyit a sportbázisunkról, melynek egyetlen gyöngyszeme van, a kézdivásárhelyi sportcsarnok.

Milyen stratégia lehet az — ha össze is jön —, melynek gyűlésén csak két sportágról esett igazából szó: a kosárlabdáról és a teremlabdarúgásról (futsal)? Történt ez az olimpia évében. Ha más nem is, de az olimpia kell hogy tudjon segíteni még a laikus embernek, vezetőnek is egy értékskála kialakításában! Ráadásul eléggé sok világ- és Európa-bajnokság is volt. Mindhárom világversenyen érdekeltek voltunk birkózásban, tornában, karatéban. Szólt valaki egy szót is érdemlegesen e három sportágról?... Nem!

A rendszerváltás óta négy sportágban képviseltettük magunkat a földkerekség legnagyobb, legnézettebb, legszebb rendezvényén, az olimpiai játékokon: atlétika, birkózás, gyorskorcsolya, torna. Nem jöttek számításba ezen a ,,stratégiaülésen"! Világ- és Európa-bajnokságokon szerepeltek: asztaliteniszezőink, atlétáink, birkózóink, cselgáncsozóink, karatékáink... a gyűlés tanulsága szerint nem férnek bele megyénk sportstratégiájába! Na de érdemlegesen nem beszéltek — éppen csak homályos említést tettek — a több mint százéves hagyományra visszatekintő labdarúgásunkról sem, a haldokló férfi kézilabdáról, a vergődő tekéről, női kézilabdáról, a visszatérni akaró (de nem Sepsiszentgyörgyön) jégkorongról, a sísportról, amikor nyakunkon a tél... Sporttársak, akkor mi értelme volt a ,,stratégiagyűlésnek?!"... Hogy húzd meg, erezd meg játékot játszanak a napirendi pontokkal, hogy felkérjük a fővárosi kiküldöttet, hadd ,,mondjon valamit" — mondott, de az nem arról szólt, amit mi képzelünk el ,,a gyerek fekvéséről"...

Van egy javaslatom a sportigazgatóság felé: Ha tényleg akar sportstrégiát készíteni, szerezze meg a hazai sportélet átszervezésére vonatkozó irányelveket, sokszorosítsa azokat, juttassa el a városok, községek önkormányzataihoz, sportegységeihez, adjon két hét tanulmányozási időt, kérje írásban az elképzeléseiket, s utána hívja össze a közép- és hosszú távú stratégia ülését, hogy megvitassa azokat az elképzeléseket, természetesen a sajátjával együtt. Amíg ezt kivitelezi, addig minden önkormányzat tisztázza magának, hogy mennyi pénze is van a sportra (teljesítménysport, tömegsport, sportlétesítmények), mert ez életbe vágóan lényeges!... Ilyen előkészület nélkül csak időrablás a szerdaihoz hasonló tessék-lássék összeröffenés, mert gyűlésnek nem mondható, hiszen nem csak a sportigazgatón látszott a totális unalom, hanem a résztvevőkön is.