Még az utolsó héten sem történik semmi, nem bombáznak eseményekkel, plakátokkal, nyilatkozatokkal, szórólapokkal, különféle rendezvényeken való megjelenésekkel és társadalmi rétegek megszólításával, lépcsőházunk, postaládánk nem telik meg naponta, nem hívogatnak és nem ígérgetnek, egyszóval leendő törvényhozóink annyira sem erőltették meg magukat, mint júniusban megválasztott helyi vezetőink. Akkor ugyanis mindenhol ott voltak, a kampány végén pedig ugyancsak felpörgött a hangulat. Érződött, hogy verseny van. Most azonban az RMDSZ jelöltjei beérték az erős képviselet szükségességének hangoztatásával — talán abban bízva, hogy a sok független között elbizonytalanodó polgár a már megszokott szövetségre szavaz az ismeretlen újjal szemben —, mások üzenetei pedig jóformán el sem jutottak az emberekig: Sepsiszentgyörgyön a találomra megkérdezettek közül hirtelenében alig tudtak válaszolni arra, hogy ki is az ellenpárt jelöltje, és mi a jelmondata. A részvételi kedv még a párthívek között is meglehetősen alacsony, és lehet is tudni, hogy miért: az egyszerű halandó ugyanis a választás nagyobb szabadságát várta az uninominálisnak nevezett rendszer bevezetésétől, azaz a számára megbízható jelöltre való voksolást a párton belül is, és ehelyett abban a furcsa helyzetben találja magát, hogy egyetlen névre kénytelen pecsételni, mert ezt így szabták meg számára felülről. És ha az eddigi választásokon reménykedhetett abban, hogy az RMDSZ hat bejutó jelöltje közül három vagy legalább kettő megérdemli a bizalmát, és elvárásainak megfelelően dolgozik, most nem így van: most csak saját körzetének szenátor- és képviselőjelöltjét ,,választhatja", ha tetszik neki az illető, ha nem. Még az a lehetősége sem adott, hogy a választások napján elutazzék a távoli rokonokhoz, és ott támogassa voksával a szórványmagyarságot, ahol jó lelkiismerettel tehetné, vagy ahol fia, lánya évekig élni fog: a törvény szerint egyetemisták, katonák, hivatali küldetésben levők is csak állandó lakhelyükön szavazhatnak. Ha tudnak. Ha nem tudnak vagy nem akarnak, akkor majd lehet rájuk mutogatni, mint a veszteségek legfőbb okozóira. Önmagukat ugyanis soha nem hibáztatják a politikusok, sem a rosszul kiagyalt törvényekért, sem ezek következményeiért. Esetleg a sajtót, mert szóvá tesz egyet-mást. Jelen pillanatban azt, hogy ez a választás sem igazi. A román ajkú lakosság számára sem.