A közelgő választások időnként elcsüggesztő tragikomikus vagy éppen agresszív jelenségeket produkálnak, az eredeti demokrácia (Ion Iliescu találó kifejezése) évadai alatt még nem volt ennyire eldurvuló és ennyire primitív a választási kampány.
Az embernek az az érzése, kedvetlenül belenézegetve számtalan romániai tévéadó számtalan választási műsorába, hogy a jelöltek nagy részének halvány segédfogalma sincsen arról ― vagy ha mégis, akkor gondosan titkolja ―, hogy milyen katasztrofális helyzetben a világgazdaság, hogy a bankcsődökkel beköszöntő globális pénzügyi válság kihat a világgazdaságra is, így azután nagy európai országokban is a gazdasági növekedés lelassulása, recesszió várható, ami nagy hatással lehet Romániára is, hiába legyintenek a képviselő- és szenátorjelöltek, hogy minket nem ér (?). Most nemcsak a hazai gazdaságra leselkedő veszélyekre célzunk ― hitelhiány miatt számtalan cég bukhat be, ami növelheti a munkanélküliséget, csökkentheti a belső fogyasztást, inflációt gerjeszthet ―, hanem arra, hogy a több millió külföldi román munkavállaló is igen nehéz helyzetbe kerülhet. A spanyol, az olasz, a német gazdasági válság miatt Románia elveszítheti az általuk hazahozott eurómilliárdokat, amelyekből ,,élt", s hatalmas munkanélküliséggel számolhat a következő kormány. De mintha a jelöltek ennek nem lennének tudatában: ígéreteikkel Dunát, Tiszát, Oltot, Zsilt lehetne rekeszteni, most nem is szólva a szőke Szeretről vagy a Ialomiţáról… S az is bizonyos, a már évek óta megkezdődött trend is folytatódik: a gazdasági élet számos képviselője akar ― átmenetileg? ― átlépni a politikába, ezzel is saját cégeinek gazdasági helyzetét erősítendő, hiszen kéz kezet most, s aki közel ül a tűzhöz, nehezebben fázik meg. Arról van szó, hogy az unió által a Romániára leselkedő veszélyek legveszélyesebbjének tartott korrupció, a politikai osztály heteken belüli átrendeződése után, pontosan a gazdasági élet szereplőinek számottevő ,,megérkezése" miatt (és itt üt vissza, hogy ma sincs összeférhetetlenségi törvény!) a korrupciót nemhogy visszaszorítani, de megfékezni sem lehet majd, hanem mint egy fekete lyuk, szippantja magába a gazdaságot, növelve a politikusok személyi befolyásának számottevő növekedésével is a kiirthatatlan szürke gazdaság szerepét. Mit mondjak, gyönyörű és derűs (közel)jövő elé nézünk.
