A farsang időszakát éljük, még akkor is, ha a falvakat manapság nem járják a „maszkurások” csapatai, ha egyelőre el is maradnak a farsangi bálok, nagy mulatságok. A farsang „hivatalosan” vízkereszttel – január 6. – veszi kezdetét, ekkor ér véget a karácsonyi ünnepkör.
Ami a maga során advent első vasárnapjától vízkeresztig tart. Épp ezért szokás vízkeresztkor lebontani a karácsonyfákat, pihenőre tenni a karácsonyi díszítést – az adventiről nem is beszélve. Ezt kívánja a hagyomány, a szokás, de akár a tisztesség is.
Mindezt azonban önkormányzati önkénnyel (hanyagsággal?) felül lehet írni. Ezért díszeleg még sok településen a karácsonyi ünnepi köntös, az utcai fénydíszek sokasága, a villanyoszlopokra szerelt csecsebecseáradat. Január végén még karácsonyfát, köztéri adventi koszorút is lehetett látni egyik (nem is oly kis) településünkön. És nyilván, sötétedéskor ki is gyúlnak a karácsonyi ünnepi fények, világosságot adnak a farsang vírusos sötétségébe, közben jóízűen nyelik a közpénzből fizetett villamos energiát. (Ha zárójelben is, de meg kell jegyezni: ez általánosan nem jellemző, tisztelet a kivételnek!)
Az egyik háromszéki település bejáratánál éveken keresztül ott díszelgett szilvesztertől szilveszterig a csicsás BÚÉK! – La mulți ani! fényfelirat. Arra odafigyeltek, hogy az esztendőhöz igazítsák az évszámot – tehát nem a feledés miatt maradt helyén a mestermű. Amit mára végül mégis eltávolítottak. Ha farsang idején adventi, karácsonyi díszítéssel kedveskednek a helyi hatóságok a polgároknak, akkor nem lesz meglepő, ha a farsangot követő negyvennapos nagyböjti időben (hamvazószerdától húsvétig) elengedik a gyeplőket, zöld utat adnak a bálozásnak, támogatják a mulatozást.
Végül is, miért ne? Hagyományaink – népiek, közösségiek, egyháziak és a többi – évszázadok, talán évezredek során alakultak ki, szálltak nemzedékről nemzedékre. Az is lehet, hogy már elavultak, újításra van szükség, a régit, a bevettet követni már nem érdemes. Akár helyi határozattal is lehet módosítani mindezt – mint annyi mindent, amit jobb lenne megtartani, őrizni. Ápolni is, habár a hagyomány soha nem beteg, legfeljebb gyengélkedik. Az emberi gyarlóság súlyosbíthatja ezt a gyengélkedést. Ez vezethet a megsemmisüléshez, feledésbe merüléshez. Amit nem szabad megengedni. Hagyományok nélkül gyökértelen az ember. Az új, amely megtagadja a múltat, gyökértelen lesz. Sokszor elhangzott, örök érvényű megállapítások ezek.