A farsang időszakát éljük, még akkor is, ha a falvakat manapság nem járják a „maszkurások” csapatai, ha egyelőre el is maradnak a farsangi bálok, nagy mulatságok. A farsang „hivatalosan” vízkereszttel – január 6. – veszi kezdetét, ekkor ér véget a karácsonyi ünnepkör.
Ami a maga során advent első vasárnapjától vízkeresztig tart. Épp ezért szokás vízkeresztkor lebontani a karácsonyfákat, pihenőre tenni a karácsonyi díszítést – az adventiről nem is beszélve. Ezt kívánja a hagyomány, a szokás, de akár a tisztesség is.
Mindezt azonban önkormányzati önkénnyel (hanyagsággal?) felül lehet írni. Ezért díszeleg még sok településen a karácsonyi ünnepi köntös, az utcai fénydíszek sokasága, a villanyoszlopokra szerelt csecsebecseáradat. Január végén még karácsonyfát, köztéri adventi koszorút is lehetett látni egyik (nem is oly kis) településünkön. És nyilván, sötétedéskor ki is gyúlnak a karácsonyi ünnepi fények, világosságot adnak a farsang vírusos sötétségébe, közben jóízűen nyelik a közpénzből fizetett villamos energiát. (Ha zárójelben is, de meg kell jegyezni: ez általánosan nem jellemző, tisztelet a kivételnek!)
Az egyik háromszéki település bejáratánál éveken keresztül ott díszelgett szilvesztertől szilveszterig a csicsás BÚÉK! – La mulți ani! fényfelirat. Arra odafigyeltek, hogy az esztendőhöz igazítsák az évszámot – tehát nem a feledés miatt maradt helyén a mestermű. Amit mára végül mégis eltávolítottak. Ha farsang idején adventi, karácsonyi díszítéssel kedveskednek a helyi hatóságok a polgároknak, akkor nem lesz meglepő, ha a farsangot követő negyvennapos nagyböjti időben (hamvazószerdától húsvétig) elengedik a gyeplőket, zöld utat adnak a bálozásnak, támogatják a mulatozást.
Végül is, miért ne? Hagyományaink – népiek, közösségiek, egyháziak és a többi – évszázadok, talán évezredek során alakultak ki, szálltak nemzedékről nemzedékre. Az is lehet, hogy már elavultak, újításra van szükség, a régit, a bevettet követni már nem érdemes. Akár helyi határozattal is lehet módosítani mindezt – mint annyi mindent, amit jobb lenne megtartani, őrizni. Ápolni is, habár a hagyomány soha nem beteg, legfeljebb gyengélkedik. Az emberi gyarlóság súlyosbíthatja ezt a gyengélkedést. Ez vezethet a megsemmisüléshez, feledésbe merüléshez. Amit nem szabad megengedni. Hagyományok nélkül gyökértelen az ember. Az új, amely megtagadja a múltat, gyökértelen lesz. Sokszor elhangzott, örök érvényű megállapítások ezek.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
