Újra és újra bebizonyosodik, hogy fegyelemmel és kitartó munkával nagyszerű dolgokat tudnak megvalósítani az őrkői közösség egyes tagjai. Nemrég három olyan fiatal hölggyel beszélgettünk, akik pályáztak a tavalyi Com’ON Sepsi programban, megtanultak varrni, az általuk készített bevásárlószatyrokat pedig sepsiszentgyörgyi intézményeknek ajándékozták.
Az őrkői varrónők közül Fésüs Klementina Ramonával, Gábor Irénnel és Kovács Rozália Brigittával beszélgettünk a Néri Szent Fülöp Multifunkcionális Központban. Mentoruk, Czegő Tünde is jelen volt, aki a Máltai Szeretetszolgálat Őrkőn futó Esély a családnak elnevezésű programjának munkatársa.
Mint megtudtuk, Fésüs Klementina Ramona nyújtotta be a pályázatot, és 2500 lejt nyert a szatyorkészítésre. November-december folyamán zajlott ez a tevékenység, Varrókuckónak nevezték. Amint Czegő Tünde lapunknak kifejtette, nem kellett sok segítséget nyújtani a lányoknak, miután megtanította nekik a varrógép használatát és a szabás néhány fortélyát, ők maguk szabták, varrták, vasalták, festették a bevásárlószatyrokat. A Máltai Szeretetszolgálat és a Ringató – Biztos Kezdet Gyerekház biztosította a helyszínt ehhez a kreatív műhelymunkához.
A lányok bevallásuk szerint nagyon élvezték a varrást, olyan dolgokat tanultak belőle, amit bármikor hasznosíthatnak, akkor is, ha otthon nincs varrógépük. Irén beszélgetés közben a kabátját varrta. Mint mesélték, naponta bejártak dolgozni, külön időpontokban, mert a vírushelyzet miatt egyszerre nem lehetett. Négyen voltak szorgalmasabbak. Czegő Tündétől és Józsa-Ferencz Abigéltől, a Ringató munkatársától kérdeztek egyet s mást, de magukra dolgoztak, a saját ötleteik alapján.
Klementina elmondta, egy korábbi őrkői program adta a szatyorkészítés ötletét, a nyáron ugyanis ruhákat szabtak-varrtak maguknak ugyanitt, divattervező segítségével, és nagyon megtetszett nekik ez a munka. Körülbelül harminc bevásárlószatyrot készítettek, ők maguk rajzoltak, festettek rájuk, majd a könyvtárnak és a szociális irodának ajándékozták ezeket. Sokkal kényelmesebb és szebb egy ilyen szatyor, mint a műanyag zacskók, vállon lehet hordani, és nem szakad el – mondja Irén. Hozzáteszi: nagyon örültek az emberek a tőlük kapott ajándékoknak, gyönyörködtek bennük. „Jó érzés volt, hogy mi, őrkői nők, akik olvasni-írni nagyon nem tudunk, mégis örömet szereztünk avval, hogy a két kezünkkel csináltunk valami szépet. Hátha valami munkahely is adódik ebből, s akkor mindjárt elébb halad az ember” – fogalmazott.
A családjuk is támogatta, biztatta őket a varrásban – mondta Brigitta. Minden szempontból sikertörténetnek érzik tehát ezt a programot. Szeretnének további szatyrokat készíteni, és valamilyen formában értékesíteni ezeket. És ha már jól megtanultak varrni, mást is varrnának.
