Több mint egy éve épül lakásunkkal szemben az új sportcsarnok. Még örvendeztünk is az elején, hogy gazdagodik a székelység, új távlatok nyílnak a helyi sport jövőjében. Lelkesedésünk azonban hamar alábbhagyott, amikor kiderült, mivel jár egy nagyszabású építkezés. Zaj, por, zűrzavar, de ez megérthető, hiszen értékes köztulajdon érdekében történik. Panaszkodtunk, de csendben, amikor éjjel egy órakor öntötték a betont az ablakunk alatt, azzal a kifogással, hogy későn érkezett, muszáj csinálni, mert megköt. Megértettük, még akkor is, ha másnap félig lehunyt szemmel pislogtunk ügyfeleinkre.

Kissé hangosabban elégedetlenkedtünk, amikor a víz bevezetésével kiszakadt a cső, és 34 fokos melegben nyolc órán át nem volt hideg vizünk sem. Kérték a bocsánatot, más a hibás, nem jó a tervrajz, így nem tudhatták, hol a cső. Dohogtunk saját gőzünkben, de megértettük, emberek vagyunk, bárki tévedhet. Vicces, de másnap megint hiba történt, megint elszakadt egy nem jó helyen tudott vezeték, mi meg ülhettünk megint hat órát víz nélkül a melegben. Hangos panaszunkra megint vállvonogatás, nem akartuk stb. volt a válasz. Jelzem, semmi figyelmeztetés egy-két nappal azelőtt, hogy vigyázz, mert vízzel dolgozunk, megtörténhet, hogy gondok lesznek.

Tudtommal vizet vezetni a fővezeték elzárása nélkül nem lehet.

A minap térek haza a munkából, és nagyon boldogító látvány fogad: ássák a gödröt, most már a ház másik oldalán is, illetve három házzal lejjebb, hogy biztosabb legyen: onnan se ki, se be.

Meleg érdeklődésemre (34 fok), hogy miképpen fogom onnan kihozni kocsimat, azt a ,,barátságos" választ kapom: ,,Mi értesítettük."

Körülnézek, és megkérdem: ,,Kit? A macskámat?"

Ekkor rámutat egy Nem lehet közlekedni forgalmi táblára és egy két cm széles, kék műanyag madzagra, amit átvezettek az úttesten. Mindezt egy órával azelőtt helyezték ki. Látnoknak kellett volna lennem, hogy ezt a munkahelyemen kitaláljam, és hazarohanjak biztonságba helyezni az autómat, ha netán a következő napokban használni óhajtanám.

Hangos elégedetlenkedésemre a ,,jól nevelt" munkavezető hátat fordítva, fölényes legyintéssel válaszol: ,,Engem nem érdekel, menjen ki a járdán!"

A napokban felgyűlt gőz erre már belőlem is kirobbant, és érdeklődöm a cég neve és főnöke iránt. Ez ellenben titok. Ilyen helyzetekben nagy a csend. (Mellékesen: a törvény szerint az építőcég köteles kihelyezni egy táblát a cég nevével, felelősével és egy használható telefonszámmal...)

Amikor az ,,engem nem érdekel"-t kiabáljuk embertársainknak, nagy a hangerő, széles a hát, a férfiasság, de amikor fordul a kocka, minden hernyó nagyságrendűre zsugorodik, és a bősz hangok csukanémasággá változnak.

Nem részletezem tovább. Szerencsére kisváros vagyunk, ha másképpen is, de a főnököt csak elérem, megoldódik a víz, az autó gondja, hallhatjuk a szokásos ,,más a hibás"-t, de egy dolog elmarad: elnézést, máskor jobban vigyázunk. Mindezt pedig személyeskedés nélkül.

Utoljára még megkérdezem: a polgármesteri hivatal miért nem hajlandó tudni ezekről?

Egy elégedett sepsiszentgyörgyi lakos (név a szerkesztőségben)