Ebben a nagy, recesszió és összeomlás előtt álló világgazdaságban, ezen a nagy, globális, beláthatatlan és huzatos zöldségpiacon minden eladó, eladható, megvásárolható, gazdát cserélhető, a kínálat és a kereslet függvényében.
Most, pár nappal a parlamenti képviselő-választások előtt természetesnek találom, hogy a legkeresettebb cikk a még zöld, de reményt keltő káposztafejek, savanyú uborkák mellett a voks. A ,,voks humánum", az az emberi valami, amely legalább egy példányban megtalálható minden piacra járó felnőtt tarsolyában. Az enyémben is.
Sűrű havas esőben indultam el tehát a központi, egyre emelkedőbb ártendenciát mutató napi piacunk irányába abban az emelkedett hangulatban, hogy hátha ezúttal valamit olcsóban vásárolhatok még a vásárlási láz és az influenzajárvány beköszöntése előtt, vagy jó borsos áron eladjam egyetlen értékes tulajdonomat, a voksomat.
Végigjárva a standokat, megbámultam a felhozatalt, a kínálatot, olcsón nem sikerült semmit sem vásárolnom, amikor már hazafelé tartva arra figyeltem fel, hogy egy rögtönzött huzatos sátor alatt tolonganak az emberek. Nosza, nézzük csak meg közelebbről! Itt valamit biztosan osztanak, szoroznak, vesznek vagy eladnak. És nem tévedtem. Szavazatokat vásároltak! De nem drágán ám, olcsón! Nagyon olcsón!
Mindössze egy golyós irón (pix-pax), egy 2009-es kártyanaptár (hátoldalán — vagy elején? — egy gyönyörű szakállas arccal, stilizált holland tulipánnal s egy közismert jelmondattal!), no meg egy ugyanilyen motívumú öngyújtó volt az ára egyetlen voksnak!
Látszólag e három tárgyat (Együtt!) ,,ingyen", ajándékként osztogatták, csupán annyit kellett megígérni, hogy elmegyünk voksolni, és oda ütjük a pöcsétet, ahová köll!
Fontolgattam, eladjam-e a bőrömet, akarom mondani, az egyetlen értékemet három műanyagért (ó, ha legalább harminc ezüstöt adnának!), vagy várjak még, hátha valamelyik ,,ellenpárt-kereskedő" többet ígér. Vagy hirdessem meg a lapokban: Eladó a voksom! Ki ad érte többet? Hívjanak ezen és ezen a számon, még mielőtt meggondolnám magam…
De aztán rájöttem, nincs sok idő a tétovázásra. Most kell lépni, vagy soha. Mert az ezelőtt négy esztendővel kapott kártyanaptáram már rég lejárt, igaz, a szlogen még mindig ugyanaz rajta, az akkor ,,ajándékba" kapott ceruza már csak csonk (kínaiul!), hegye rég kicsorbult, elbütült, azt is írhatnám: elbutult, nem írhatok vele glosszát, és az akkori öngyújtó is már rég ,,kihányta" magából az utolsó szikrát, semmi sem kap lángra tőle már…
Így tehát végül is belementem az üzletbe. Ismerve jól azt a magyar közmondást, hogy: Jobb ma egy veréb, mint holnap egy... pofon! — ha nem is négy, de legalább egy évig nem kell több pix-pax, zsebnaptár, szikravető. És állni, tartani fogom az adott szavamat, az ígéretemet, nem úgy, mint ahogyan cserben (sós bőrérlelőben, bőrnyúzóban!) hagytak mindazok, akikért négy esztendőkkel ezelőtt eltékozoltam a szavazatomat!
Betartom a szavamat, és elmegyek, el én: szavazni!
Csak nem biztos, hogy azokra, akiknek megígértem. Hiszen tőlük tanultam a ,,diplomáciát"!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
