A korábbi diáknapok felszabadult, vidám hangulatát idézte péntek délben Sepsiszentgyörgy főtere, mely a Plugor Sándor Művészeti Líceum, a Székely Mikó Kollégium, a Református Kollégium és a Mikes Kelemen Elméleti Líceum több száz tanulójától volt hangos. Megmozdulásuk sajátos mementója a 174 évvel ezelőtti márciusi eseményeknek, s egyúttal figyelmeztető – az éppen közelünkben dúló háború okán – a szabadság és béke fontosságára, törékenységére.
A déli harangszóhoz igazodva indultak iskoláikból a városközpont felé a fiatalok, hideg csípte és napsugarak fürdette orcával, mosolyogva, teli torokból énekelve vonultak az utcákon, ahol az esemény idejére még a forgalmat is leállították. Igaz, őket nem lóháton vonuló huszárok, hanem erős motorok hajtotta vasparipák vezették fel, miközben hangszórókból harsogtak jól ismert dallamok. Már érkezésük előtt zenétől volt hangos a főtér, a kőszínpad melletti Sepsi felirat betűit pedig fekete lepel borította. Akadt járókelő, akit zavarba hozott a látvány meg a pillanatnyi hangzavar, volt, akinek éppen a háborút juttatta eszébe, de a többség kíváncsian várta, hogy végre kiderüljön, mi történik a központban. Ott várakoztak a kőszínpad körül a szervezők, tanárok, sőt, még az alpolgármester is, és kíváncsian várták a fejleményeket szülők, nagyszülők, kinyíltak a főtérre néző épületek ablakai is.
Mire végül benépesült a tér, előkerült néhány mikrofon, majd a megmozdulás szószólóival együtt kiáltották a felvonulás során is gyakran hangoztatott #PS-t a fiatalok. Felolvasták az alkalomra újraírt 12 pontot, mely egy tizenharmadikkal is bővült (Nem akarunk III. világhibát!), s amelyben egyebek mellett „Igazságot, ne kertelést!” követelt a diákság, illetve „Minőségi művészeti és filozófiai érzékenyítést mindenkinek!”, „Érvényességet a fiatalok véleményének!”, „Humorérzéket a szomszédnak!”. Petőfi Sándor Nemzeti dala is sajátos változatban hangzott el, kizárólag magánhangzókkal mondták el, majd felcsendült a megmozdulás fődala, az Adhoc naeked - #PS, tulajdonképpen az újraértelmezett és rímbe szedett 12 pont. Az egyébként is emelkedett hangulatot még inkább fokozta, hogy időközben a Sepsi felirat P és S betűiről lehullt a fekete lepel, előkerült több üveg színes festék, így aki csak tehette és hozzáfért a fehér felülethez, színes tenyérlenyomatát a betűkön hagyta. Pillanatokon belül maguk a diákok is színesek lettek, sokan egymás arcát is bemázolták a maradék festékkel. A rendhagyó megmozdulásra megjelent az Amondó című ifjúsági újság is, melyet sokan forgattak a főtéri pörgős események közepette. Mint kiderült, kezdeményezői frappáns, fiataloknak szóló havilapot kívánnak a diákok kezébe adni, mint írták, „jóra, kedvvel olvasandóra törekszünk”.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.