Az 1949. december 6-án megkezdett átnevelés 1951. augusztusában szűnt meg Pitești-en, amikor a kiképzett átnevelteket a szamosújvári és a kolozsvári börtönökbe helyezték át.
Amikor megkezdődött a számonkérés 1952-ben, Eugen Țurcanu úgy nyilatkozott, hogy az átnevelésnél alkalmazott eljárás ötlete Teohari Georgescu belügyminisztertől származott, aki szerint a Román Népköztársaság büntető intézményeinek átnevelő központokká kell válniuk. Egyébként a kommunista országokban (Kína, Szovjetunió, Észak Korea, Vietnam stb.) ugyanazt az átnevelési módszert alkalmazták, jobban hangsúlyozva a munkára való nevelést, és ez ma sincs másként egyik-másik távol-keleti országban (Észak-Koreában például). Romániában annyira volt szörnyűbb, hogy azok, akiket átneveltnek nyilvánítottak, kötelező módon lettek segítői Țurcanunak a kínzásokban.
Történt, hogy 1951. július 10-én Ion Simionescu nevű elítélt és átnevelt egy munkatáborban szándékosan elhagyta a biztonsági kerítést, hogy lelőjék. Lelőtték. Ez volt az a nemzetközivé vált hír, amely a londoni rádió híreiben is hangsúlyt kapott, és a felháborodás nemzetközivé vált a Romániában folytatott átnevelés erőszakos módszere miatt. Románia gazdasági, kereskedelmi érdekei fontosabbak voltak az erőszakos átnevelésnél. 1951 szeptemberében a rabokat Szamosújvárra szállították, de az átnevelést 1951. december 19-én itt is leállították. Ugyanakkor az átnevelésben részt vállaló foglyokat Zsilávára szállították, ahol megkezdődött két évig tartó kihallgatásuk, az előkészület a halálos ítéletre. Erre azért is szükség volt, mert meg kellett találni azt (azokat), akiknek felettes hatóságként felelniük kellett a történtekért.
Az ítélet megszületett. A tárgyalás 1954 szeptemberétől novemberig tartott. Țurcanut a november 10-én kimondott ítéletben halálra ítélték, és 16 társával együtt december 17-én kivégezték, de halálát csak később, 1962-ben regisztrálták Zsiláva község Néptanácsánál. Még két bűnöst is kivégeztek egy későbbi időpontban. A pitești-i börtön igazgatóját és néhány közreműködő tisztet kisebb börtönbüntetésre ítéltek, de hamarabb elengedték őket.
Hogy miért hitték el Țurcanuék azt a mesét, hogy szabadon engedik őket és besorolhatnak a Securitatéhoz magas ranggal, nem tudjuk. A kommunistákra inkább volt jellemző a nekik nem tetsző emberek elítélése, mint a jutalmazás. Țurcanu soha nem látta viszont feleségét és akkoriban kétéves leányát.
(vége)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
