Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléknapján Történelmünk rovatunk különkiadásában Gábor Áron egyetlen fennmaradt ágyúcsövének megtalálását idézzük fel. Annál is inkább, hogy az ereklye jelenlegi magyarországi „diadalútjának” csúcsára érkezett, pénteken a budavári Főőrség épületében nyílt „Lészen ágyú” – Gábor Áron és a székely hősiesség című kiállítás főszereplője.
A Székely Nép 1906. augusztus 22-i számában Ágyú-lelet Gábor Áron ütegéből cím alatt közöl rövid hírt: „A Székely Nemzeti Múzeum igazgatóválasztmányával azt az örvendetes hírt közlik Kézdivásárhelyről, hogy az új kórház udvarán csatornaásás közben egy bronz ágyúcsövet találtak, mely minden valószínűség szerint Gábor Áron ágyúi közül való. Gödri Ferenc polgármester, a Múzeum igazgatóválasztmányának elnöke és dr. László Ferenc múzeumőr elutaztak Kézdivásárhelyre, hogy a nagy históriai becsű ereklyét a Múzeum részére megszerezzék.”
A lap augusztus 24-i számában A kézdivásárhelyi ágyú-lelet címmel, Igazi Gábor Áron-ágyú alcímmel dr. László Ferenc, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója közli megállapításait. A cikk teljes egészében alább olvasható.
A kézdivásárhelyi ágyú-lelet
Az 1848–49-iki önvédelmi és szabadságharcban a háromszéki székelységnek döntő szerepe volt. Dicső honvédeink lelkesedésén, halált megvető bátorságán, a vezetők szakértelmén kívül a fényes eredmény legfőképpen Gábor Áron ágyúinak köszönhető. Történeti tény: Gábor Áron nélkül Háromszék, Háromszék nélkül Bem, nélküle Erdély s Erdély nélkül az anyahon is: aligha még a téli harcok alatt el nem bukott volna.
Egykorúak feljegyzése szerint Gábor Áron féle ágyú összesen 70 drb. készült és pedig Fülében 2 drb. hatfontos, Sepsiszentgyörgyön Kis János bádogos műhelyében 4 drb. háromfontos, végül Kézdivásárhelyen szintén Gábor Áron vezetése alatt Turóczy Mózes műhelyében 64 drb. három- és hatfontos. Az osztrákoktól elvett hatfontos és háromfontos ágyúkkal együtt ezek az ágyúk tették a honvédtüzérség felszerelését. Háromszék határain kívül is több ízben voltak tűzben. Egy néhány részt vett a téli hadjáratkor a külső vármegyei (megyesi, szebeni) nagycsatákban is. Ebből az aránylag nagyszámú ágyúkészletből mindeddig egyről sem volt tudomásunk. Vannak feljegyzések az Olt, Maros medrében, a Vöröstoronyi- a Tömösi-szorosban és más csatahelyeken elásott ágyukról, él az a hiedelem is, hogy a bécsi arzenálban s valamelyik oroszországi múzeumban még van Gábor Áron-ágyú; de tény, hogy Magyarország területéről még eddig egy sem volt ismeretes. Érthető tehát a nagy öröm, melyet a Kézdivásárhelyről jött hír országszerte, de különösen a székely nép közt keltett, hogy ott a »kapitányi szállás” udvarán elásva, földmunka közben, Gábor Áron-féle ágyút találtak.
A Székely Nemzeti Muzeum igazgatósága sietett, hogy még a helyszínén tanulmányozza az értékes nemzeti ereklyét.
Augusztus 18-án d. u. 3 óra tájban a Rudolf-kórház udvarán az épület utcai részének belső végétől 13 méter távolságra Jakobovits József kolozsvári illetőségű vízvezetéki szerelő vezetése alatt dolgozó földmunkások (köztük Péntek Ferenc) bukkantak az ágyúra, melynek legmélyebb pontja a föld színe alatt 55 cm mélyen feküdt. Tekintve, hogy az udvart időközben még feltöltötték, megállapítható, hogy az elrejtés idejében az ágyút alig 10 cm földréteg födte.
Az elásás óta lefolyt 57 esztendő alatt a minden részében teljesen ép ágyút felületének minden pontján haragoszöld patina vonta be. A hengeres ágyúcső egész hossza 156 cm, űrmérete (kalibere) 90 mm. A cső elejétől mérve 3, 20, 67, 93, 124, 137 cm távolságra a cső egész hosszát 6 gyűrű díszíti, melyek közül az első, harmadik, negyedik és hatodik lapos s mindkétfelől 3 mm széles másodgyűrűvel van övezve; a második és ötödik gyűrű hármasán osztva domború. A hatodik gyűrűt elől három hátul egy másodgyűrű övezi. Innen kúpalakban vékonyodik s legvégén 10 cm átmérőjű gömbbe megy át. A cső vastagsága szájánál 14,5, az első gyűrűnél 22, az első és második gyűrű közt (hol legvékonyabb) 17 cm; a hatodik gyűrű átmérője 26 cm. A harmadik és negyedik gyűrű közt van alul az ágyúcső tengelye, melynek hossza 41 cm, átmérője 9 cm, a cső két oldalán kiálló része 14,5 cm. Súlya hozzávetőleges becslés szerint meghaladja a 400 kilogrammot. A cső felsőrészén a tengely felett, a negyedik gyűrűhöz közelebb, emelkedik ki az ágyúnak 22 mm vastagságú két füle. A cső elejétől 130 cm távolságra van a felül 20 mm átmérőjű gyújtó lyuk. A cső egész hosszában alul is, felül is jól látszik a forradás helye; különben felületének más részén is lehet érdes mezőket látni. Az üreg felülete szintén érdes. Az üreget nem fúrógéppel fúrták, hanem öntötték.
Éppen ez a körülmény, valamint a találás helye kétségtelenné teszi, hogy igazi Gábor Áron-ágyúval van dolgunk. De a valódiság mellett még ezeknél is lényegesebb bizonyítékok szólnak. Nagy Sándor tüzérfőhadnagy és hadsegéd, később hídvégi ref. lelkész, Bodola Lajos és Szabó Sámuel tüzérfőhadnagyok szakértő és hiteles leírása után közli az ágyúöntés egész műveletét (1848–49 Tört. Lapok, 1893. évf. 1. sz.; Nagy Sándor „Háromszék önvédelmi harca” 154. 1.).
Legnagyobb gondot okozott, hogy fúrógép nem lévén, az ágyút lyukasra kellett önteni.
A forma két egymásra fektetett ládában agyagból volt mintázva. A forma közepén, épen a tengelyben agyaggal bekent karvastagságú rudat nyújtottak végig, melyet öntéskor az olvadt érc körülfogott. Lényeges dolog volt, hogy a kalibernek megfelelő rúd pontosan centrális fekvésű legyen. Az ágyúcső szája felől a rudat könnyen megerősíthették; nehezebb feladat volt az ágyú feneke felől is megtámasztani. Beleerősítettek ezen a helyen a formába alulról egy villa vagy karikás végű vasdarabot, melynek nyele alul meg volt támasztva. „Arról lehet tehát biztosan megismerni Turóczy uraimék minden ágyúját, hogy az ágyú feneke táján ezt a beleöntött vasdarabot meg lehet találni, mely letisztogatás után, kívülről is jól látszott. Kerestük tehát ezt a beleöntött vasdarabot. Az ágyúcső jobboldalán, a végétől 28 cm távolságra meg is találtuk. A cső felületén 1 mintegy 1/2 cm-re emelkedik ki s a forradásos hely átmérője 24 mm.
A 48-as időkben a Székelyföldön katonás szellem hatotta át még a gyermekeket is.
A kézdivásárhelyi serdülő gyermekek századokba voltak beosztva, felfegyverezve s Turóczy által öntött kis ágyukkal felszerelve. A szebeni fogságból Kézdivásárhelyre bevonuló Pap Mihály térparancsnokot a gyermekkatonák századokba sorakozva és tisztelegve fogadták, rendszeresen begyakorolt tüzérségük pedig üdvlövésekkel fejezte ki örömét. (Orbán Balázs: Székelyföld leírása, III. 107. 1.) Egy ilyen gyermekágyút ajándékozott a Székely Nemzeti Múzeumnak Forró Móric pénztárnok. (Leltári száma 143–1880.) A miniatűr öntvény mindenben egyezik a most talált ágyúcsővel. Hossza 25,6 cm, űrátmérője 20 mm. Hengeres felületéből szintén hat gyűrű emelkedik ki, mindenik ugyanolyan díszítésű. Az ágyú tengelye, valamint két füle hasonlóan egyező. A második és harmadik gyűrű közt bevésve: 1849. Bal felől még az előbb említett forradásos hely is megtalálható.
Az ágyúcső 51 1/2 cm hosszú, 10 1/4 cm széles és elül 7 1/2 cm vastag; megvasalt, fából készült ágyútalpon (lafétán) nyugszik. 8 küllőjű két kereke 30 cm átmérőjű. A jobb tengelyt 2 cm széles vaslemez zárja le. A kerekek talpa 2 cm széles. Hozzá tartozik még egy kétkerekű talyiga (mozdony), melynek 8 küllőjű kerekei 24 cm átmérőjűek.
A laféta és mozdony méretei alapján a nagy ágyúcső teljes felszerelését is könnyen lehet rekonstruálni.
A gyermekágyú és a most talált nagy ágyú ilyen meglepő teljes hasonlósága egy másik kétségtelen bizonyíték amellett, hogy a Kézdivásárhelyen talált ágyúcső a Gábor Áron ágyúi közül való.
Hasonlít az ágyúcső a Székely Nemzeti Múzeumban őrzött Gábor Áron-féle pisztoly csövéhez is, melyet Gábor Áron maga készített, s melyet fogságában is megőrizve szintén Nagy Sándor ajándékozott a múzeumnak.
Gábor Áron 1849. június 14-ikén a hadügyminiszternek jelentést tesz a hadifelszerelésekről. Jelentésében megemlíti: „Munkán áll még 10 ágyú.” Valószínű, hogy a megtalált ágyúcső ezek egyike, mely felszerelve nem is volt. Remélhető, hogy legalább ezek közül még másokat is meg lehet találni.
Az ágyú első diadalútja Kossuth Lajos neve napján, augusztus 25-én megy végbe, amikor Kézdivásárhely lelkes közönsége a találás helyéről a városház tanácskozótermébe szállítja. Itt várja jövendő sorsát.
