Csakhogy az RMDSZ-nek a rá leadott voksok számával is szembesülnie kell. Ne vegyük kiindulópontnak a 90-es évek elejét, amikor majd egymillió szavazatot tudhattak magukénak, de még négy évvel ezelőtt is több mint 600 000-en voksoltak az érdekvédelmi képviseletre. 2004-ben a képviselőházi lista 628 000, a szenátusi lista 637 000 szavazatot kapott. A vasárnapi részeredmények tetemes fogyatkozást mutatnak, 90 százalékos feldolgozottságnál alig 400 000 támogatója volt a szövetségnek. Ez a szám a végeleges eredményekig még valamelyest nőhet, de aligha haladja meg a négy évvel ezelőtti voksok kétharmadát. Még rosszabb a helyzet Háromszéken, itt már végleges adatokat ismerünk, és feleződött az RMDSZ támogatottsága: négy esztendeje 72 000 szavazatot kapott a szövetség, most 35 500 körüli a voksok száma.

Ünnepelhetik győzelmüket az RMDSZ országos és helyi vezetői, de tény, szavazótáboruk igencsak megcsappant röpke négy év alatt. Országosan is jelentős volt az érdektelenség, de a magyarság vezetőinek érdemes lenne elgondolkodniuk azon, megfelelően végezték-e dolgukat, ha versenytárs nélkül csak ennyit sikerült elérniük, hisz a néhány függetlenként induló összesen kevesebb mint 20 000 szavazatot vitt el. Bizonyos, a következő napokban folytatódnak a diadalittas nyilatkozatok, a sikerpropaganda, de a számok tükrében rendkívül vitatható a Markó által emlegetett ,,töretlen támogatottság".

Bármennyire eredményes volt az RMDSZ a hét végi választásokon, újra kell gondolnia további politizálását, hisz lassan a romániai magyarság jelentős része kihátrál mögüle. Érdektelenséggel, távolmaradással, függetlenekre leadott voksokkal jelzik elégedetlenségüket. Ez alkalommal összejött a parlamenti képviselet, de még egy ilyen győzelem, elvásunk. S csak győzelmi lobogónk marad.