A #KÉZDI kompozíciót kifogásolók bejegyzései egy mémcsoport ingerküszöbét is elérték, melynek tagjai humorbonbonokat gyártottak a „maradiság” miatt, félig-meddig jogosan, hiszen a régi főteret féltők egyszerűen átsiklottak azon tény fölött, hogy a céhes város parkosított központja a kommunista rendszer „kreálmánya”, az 1940-es években egy óriási kopár – igazi élettel csak a piacos napokon megtelő – pusztaság volt. A rossz idő esetén sártengerré változó, a történelem során több névváltoztatáson átesett terület alakult át a mostani névadó Gábor Áron szobrát is „csak” ötven éve befogadó központtá, főtérré. Melyet eredetileg valóban piaci jellegű kereskedelmi felületnek lehetett tekinteni, sétányok, virággruppok és más egyebek nélkül, szabadidő-töltési rendeltetése nem volt. Most piaci jellegét az alig pár éve megszervezett havi termékvásárok képviselik. Parkosítására, élhetőbbé tételére kutatások szerint az 1940-es években már volt törekvés, viszont azt a kommunista rezsim valósította meg, az elődök tervére a teret szegélyző fák emlékeztetnek, amelyek korabeli képeslapokon is visszaköszönnek.

A központi tér módosítására született bármilyen eddigi elképzelés vitát váltott ki, annak ellenére, hogy például az évtizedes tuják épületeket takarnak ki, semmilyen funkcionális értékkel nem rendelkeznek, látványuk sem turistacsalogató. Ez a sorsa az önkormányzat legutóbbi elképzelésének is: az internet térnyerésével a 2010-től (a Twitter közösségi platformon honosodott meg először) megjelent hashtag jel, illetve a mögöttes, „nyugati” tartalom ütötte ki a biztosítékot sokaknál. Jóllehet ennek nem angolszász, hanem elsősorban programozási és a webes nyelvkörnyezetben van egyre inkább nagyobb értéke, értelme: így lehet egy kulcsszóra rákeresni hatékonyan a világhálón, illetve akár azon a közösségi oldalon, ahol a kifogások megszülettek.

A betűkompozíciót a Gábor Áron-szobortól mintegy harmincméternyire, a teret körbeölelő sétányt összekötő macskaköves átjárón kívánják elhelyezni.