Sorban állok egy pénztárnál, készülök fizetni. Mostanában próbálok nem nagyon meglepődni, amikor kijön a végösszeg. Persze számolgatok, miközben szedem a holmit a kosárba, de akkor is érhet meglepetés. Ért a minap (is), amikor mondtam a kedves, régi ismerős kasszásnőnek, hogy na, álljunk meg egy percre, nézzem át a kasszaszalagot!
Elnézően mosolygott (tudta, amit tud), és amikor a végére jutottam és meggyőződtem, hogy bizony annyi az annyi, megnyugtatott, nem csak én meresztgetem a szemem nap mint nap. Egy másik üzletben panaszkodott az elárusító, hogy nem győzik cserélgetni az árcédulákat.
Állok tehát a kasszánál, és lelkileg készülök arra, amire kell. Előttem egy férfi zöldségeket pakolgat ki, nagyjából egy-két darabot. Leves lesz két napra, vagy egynapos tavaszi tisztítókúra. Aztán kitesz egy kisebb fej káposztát, mire a kasszásnő megjegyzi, hogy ezt nem lehet beütni. Már miért ne? – kérdi a vevő. Mert még nincs felárazva, jön a válasz. De ha megvárja, amíg felkerül az új ár… Hát nem várja meg, a káposzta marad. Kicsit vékonyabb lesz a leves, szűkösebb a saláta, gondolom.
Én jól járok, nem ér különösebb meglepetés, halleluja! Igaz, hogy nem vettem sok mindent, és az általam vásárolt portékáknak még nem szállt a csillagokig az ára. Vagy akciósak? Hm… Na, mert ilyen is van, de nem mindegy, hogy hol. Autóba lehet ülni, és elmenni bevásárolni oda, ahol mindig akciós valami. Mert ha az ember erre szánja magát, akkor több mindent vesz, s azt nehéz gyalog hazacipelni. Ezért kell az autó, de abba kell benzin, ami, ugye… Hát menjen gyalog, de akkor lehetetlen mindent hazacipelni, taxit kell hívni. Akció ide, oda, sehogy sem éri a széle a hosszát. Amit az olajon, húson, mosóporon, macskaeledelen, almon spórolt, elmegy az autóra vagy taxira, ha autó nincs. Mi legyen?
Mindenre van megoldás. Macskát ki kell dobni, be kell szerezni a jó kis házi szappant, dédnagyanyáinknak prímán bevált. Hús sem kell, itt a tavasz, van zöldség, jöhet a tisztítókúra! Ja bocs, a zöldség lassan már drágább a húsnál, és nincs mindig felárazva. Nem baj, az igazi tisztítókúrához igazából jó sok víz kell, napi két literről beszélnek, de ha nincs egyéb, meg lehet duplázni. És már teljesen egyenesben vagyunk. Nem kell semmi, ott egye meg a fene a felárazatlan káposztát, a víz elüti az éhséget és remekül tisztít. Szóval, igyunk jó sok vizet!
De azért a csapot is zárjuk el idejében!