Kedves Olvasó! Tudta Ön, hogy
1. az 1770-es években Középajtán „a közrendű férfiakból is nem kevesen a hosszú téli éjszakákon a csúf tétlenséget és a mértéktelen alvást szövéssel küszöbölve ki, sok cséve fonallal szokták segíteni feleségüket”?
2. ugyanabban az időben a Bölön környéki patakok nagyon gazdagok voltak pisztrángban, és „még gazdagabbak volnának, ha egyes gonosz emberek, akik teljesen fáradozás nélkül akarják megfogni a halakat, nem mértek volna nagy csapást az elkábított halakra az erdei kutyatej (Euphorbia silvatica) levének a beöntésével”?
3. szintén a XVIII. század utolsó harmadában Bodoson a pülünek nevezett erdei pele „makktól, diótól, mogyorótól s a vadalma és vadkörte magjától őszire kövér húsát egyesek mohón fogasztják”?
Alig néhány bekezdés választja el egymástól ezeket a „kuriózumokat” Benkő József Transsilvania specialis című kötetében*. Természetesen nem mindenütt ennyire részletező a Bardocon született, élete nagy részét Középajtán leélő Benkő: az egy szabad királyi várossal (Marosvásárhely), egy mezővárossal (Nyárádszereda) és 126 faluval büszkélkedő Marosszéknek például feleannyi leírás jut, mint a mindössze 9 faluból álló Miklósvárszéknek – igaz, Benkő őszintén bevallja, hogy „e falvak közül (mármint Marosszéken) nem mindegyiknek tapostuk az utcáit, de amit írunk, abban kitanítottak a derék emberek jelentései”.
Nem tudom, a történész szakma miként vélekedik Benkő részletező alaposságáról vagy éppen felületességéről; nem tudom, megmosolyogják-e Benkőnek a székely eredetkérdésben vallott nézeteit vagy a „főemberek” iránti rajongását; bizonyára azt is föl lehetne róni neki, hogy lázadásnak, „Rákóczi-förgeteg”-nek titulálja a kuruc szabadságharcot, illetve hogy Madéfalva leírásánál – szabadkozva ugyan, de – hallgat a vérengzésről („Szándékosan mellőzünk egyebeket, amiket most itt még feljegyezhetnénk”). De hát Benkő is korának gyermeke volt, közülük is a legnagyobb: amit legfontosabb műveiben, a Transsilvania generalisban, illetve a Transsilvania specialisban megcsinált (száz évvel Orbán Balázs monumentális főműve, A Székelyföld leírása előtt!), az így is maga a csoda. „Végül is hosszú lenne felsorolni, hogy ebből a székből hány tanult férfi, akár világi, akár egyházi, vált az ország díszévé” – mondja Miklósvárszék leírásának végén. Nem fogok takarékoskodni a szuperlatívusszal: e tanult férfiak között az élete végéig alkoholproblémákkal küszködő, de iszonyatos munkabírású polihisztor, Benkő József a legnagyobb, magától értetődő tehát, hogy a Transsilvania specialis II. könyvének, A székelyek földjének helye van a Székely Könyvtár sorozatban.
Lövétei Lázár László
* Benkő József: Transsilvania specialis (A székelyek földje). Székely Könyvtár 96., Csíkszereda, 2021, Hargita Kiadóhivatal
