Kedves Olvasó! Tudta Ön, hogy
1. az 1770-es években Középajtán „a közrendű férfiakból is nem kevesen a hosszú téli éjszakákon a csúf tétlenséget és a mértéktelen alvást szövéssel küszöbölve ki, sok cséve fonallal szokták segíteni feleségüket”?
2. ugyanabban az időben a Bölön környéki patakok nagyon gazdagok voltak pisztrángban, és „még gazdagabbak volnának, ha egyes gonosz emberek, akik teljesen fáradozás nélkül akarják megfogni a halakat, nem mértek volna nagy csapást az elkábított halakra az erdei kutyatej (Euphorbia silvatica) levének a beöntésével”?
3. szintén a XVIII. század utolsó harmadában Bodoson a pülünek nevezett erdei pele „makktól, diótól, mogyorótól s a vadalma és vadkörte magjától őszire kövér húsát egyesek mohón fogasztják”?
Alig néhány bekezdés választja el egymástól ezeket a „kuriózumokat” Benkő József Transsilvania specialis című kötetében*. Természetesen nem mindenütt ennyire részletező a Bardocon született, élete nagy részét Középajtán leélő Benkő: az egy szabad királyi várossal (Marosvásárhely), egy mezővárossal (Nyárádszereda) és 126 faluval büszkélkedő Marosszéknek például feleannyi leírás jut, mint a mindössze 9 faluból álló Miklósvárszéknek – igaz, Benkő őszintén bevallja, hogy „e falvak közül (mármint Marosszéken) nem mindegyiknek tapostuk az utcáit, de amit írunk, abban kitanítottak a derék emberek jelentései”.
Nem tudom, a történész szakma miként vélekedik Benkő részletező alaposságáról vagy éppen felületességéről; nem tudom, megmosolyogják-e Benkőnek a székely eredetkérdésben vallott nézeteit vagy a „főemberek” iránti rajongását; bizonyára azt is föl lehetne róni neki, hogy lázadásnak, „Rákóczi-förgeteg”-nek titulálja a kuruc szabadságharcot, illetve hogy Madéfalva leírásánál – szabadkozva ugyan, de – hallgat a vérengzésről („Szándékosan mellőzünk egyebeket, amiket most itt még feljegyezhetnénk”). De hát Benkő is korának gyermeke volt, közülük is a legnagyobb: amit legfontosabb műveiben, a Transsilvania generalisban, illetve a Transsilvania specialisban megcsinált (száz évvel Orbán Balázs monumentális főműve, A Székelyföld leírása előtt!), az így is maga a csoda. „Végül is hosszú lenne felsorolni, hogy ebből a székből hány tanult férfi, akár világi, akár egyházi, vált az ország díszévé” – mondja Miklósvárszék leírásának végén. Nem fogok takarékoskodni a szuperlatívusszal: e tanult férfiak között az élete végéig alkoholproblémákkal küszködő, de iszonyatos munkabírású polihisztor, Benkő József a legnagyobb, magától értetődő tehát, hogy a Transsilvania specialis II. könyvének, A székelyek földjének helye van a Székely Könyvtár sorozatban.
Lövétei Lázár László
* Benkő József: Transsilvania specialis (A székelyek földje). Székely Könyvtár 96., Csíkszereda, 2021, Hargita Kiadóhivatal
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
