Az utóbbi időben szinte elfeledett Tamás Anna (1945–2010) marosvásárhelyi textilművész, díszlet- és jelmeztervező, divattervező a kolozsvári képzőművészeti főiskola elvégzésének évétől, 1970-től kezdve országos szintű sikereket aratott nagy méretű faliszőnyegeivel. Néhány év múlva már a legbefutottabb hazai textilművészek közé tartozott, munkáit rendre beválogatták a romániai művészetet külföldön bemutató reprezentatív tárlatokra is. A faliszőnyegtervezés és -készítés mellett egy másik területen is kiemelkedőt alkotott: 1974–1985 között a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház díszlet- és jelmeztervezője volt, mintegy ötven előadáshoz készített ötletes, sokszor szürrealista hatású terveket, amelyekkel több díjat is nyert. A korabeli sajtó sokat és elismerő hangon írt a vitathatatlan tehetséggel megáldott művészről, akit a kortársai az egyik legszebb és legelegánsabb marosvásárhelyi nőként jellemeztek.

Textilművészeti pályája töretlenül ívelt felfelé, két műteremmel és fizetett szövőnőkkel rendelkezett, anyagi gondjai nem voltak, magán­élete pedig kívülről szépnek és beteljesültnek tűnt, 1985-ben mégis sorsfordító és sokak számára meglepő döntésre szánta el magát: egy kiállítás apropóján az Amerikai Egyesült Államokba emigrált – mint utólag elmondta, a fiainak szeretett volna biztos jövőt teremteni, illetve új művészeti kihívásokra vágyott. Az emigrációval viszont teljesen megszakadt a textilművészi tevékenysége, díszlet- és jelmeztervezéssel sem foglalkozott már, hiszen New Yorkban a nulláról kellett újra felépítenie az életét. Kevesen tudják, hogy kitartó munkával híres divatházak (Bill Blass, Burberry, Ralph Lauren) megbecsült divattervezőjévé küzdötte fel magát, ő volt a kézi szövésű és kötött ruhák vezető tervezője. Kései interjúiból egy erős, az újrakezdéstől sem megriadó, keményen dolgozó és sokoldalúan tehetséges nő képe rajzolódik ki, akinek élete legalább annyira izgalmas, mint a textilmunkái.

Tamás Anna faliszőnyegei egy viszonylag jól behatárolható egységet alkotnak, ugyanis 1969–1985 között a művésznő csupán mintegy ötven faliszőnyeget tervezett és vitelezett ki. Ezek közül 34 munkáját sikerült eddig azonosítani és reprodukálni, egy részük nagy méretű, olykor a 4 méter szélességet is meghaladó kompozíció, és csak tizenkilencnek ismerjük a jelenlegi őrzési helyét. Ebben a tekintetben is egyedülálló az Erdélyi Művészeti Központ által rendezett kiállítás, hiszen 11 olyan falikárpitot tár a közönség elé, amelyek több évtizedes távollét után (a művésznő 1985-ben magával vitte őket Amerikába, és nemrégiben tértek haza az országba) premierként először itt, Sepsiszentgyörgyön tárnak a közönség elé. A különleges, antropomorf és organikus formákat ötvöző motívumokat felvonultató és különböző szövéstechnikákat ötvöző munkák között látható a művésznő egyik legkorábbi, díjazott alkotása (Nap felé, 1970), 1971-ben készült egyik főműve, a lenyűgöző hatású Triptichon, illetve az 1970-es évek közepén készült ikonikus kompozíciók némelyike (Ballada, 1974; Termékenység, 1975). Ezek mellé egy-egy monumentális kompozíciót kölcsönként érkezik a Székely Nemzeti Múzeum, illetve a Maros Megyei Múzeum gyűjteményéből. Jelen tárlat megrendezésekor az EMŰK arra törekedett, hogy minél teljesebb képet mutasson Tamás Anna textilművészeti tevékenységéről, amelyet a kiváló mesterségbeli tudás, visszafogott színvilág és izgalmas, absztrakt formákkal közvetített mély mondanivaló és monumentalitás jellemez.

A május 14-ig ingyenesen látogatható kiállítás minden korosztály számára tartogat meglepetést, így keddtől szombatig 10–18 óráig szeretettel várjuk az érdeklődőket, akik részt vehetnek a Szent György Napok keretében, április 26-án 17 órától a kiállítás kurátora által tartott tárlatvezetésen is.

Bordás Beáta