A Jóisten virágoskertje

Szülőföldjén, Erdővidéken és életútja során mindenhol nagy tiszteletben és megbecsülésben részesült közéleti személyiség volt, aki soha nem szakadt el Baróttól, ahol bölcsőjét ringatták. Szerette szülőföldjét, Erdővidék és azon belül Barót volt számára a világ közepe, melyet a családban mindig a „Jóisten virágoskertjének” nevezett. Szülei­nek és testvéreinek többször is hangoztatta: bárhol is élhet a földön, a lelkéhez a legközelebb a vadvirágos Erdővidék és szülőfaluja áll, „csak itthon érzem magam otthon”. Baróti Szabó Dávid tanításai, a Kisded Szótár szavai, Kriza János népdalai, Benedek Elek meséi, Gaál Mózes ízes szavai zsongtak a fülében.

Ismerte a Székelyföld történelmét és értékeit, mindent megtett annak érdekében, hogy dicső múltja ne merüljön a feledés homályába. Haláláig kutatott a székely értékek után és harcolt a történelmi igazságtalanságok ellen, munkálkodott a székelység történeti tudatának erősítéséért, a székelység és magyarság tudatos vállalásáért. Életútja során Erdővidék nagyjai tiszteletére buzdított, előadásokkal népszerűsítette Erdővidék múltját, irodalmi értékeit, létrehozva a Budapesten élő székely elszármazottak nyitott társaságát, mely sajnos nem került hivatalos bejegyzésre, de rendszeres találkozókat tartottak minden hónap harmadik szombat délutánján az egyik VIII. kerületi plébánia gyűléstermében 1928–1930 között.

Az ő tevékenységének szeretnék emléket állítani azáltal, hogy a már ismert életrajzi adatait kiegészítve felelevenítem életútját a testvéröccse, nagyapám, néhai Antal Lajos hagyatéka és édesanyámtól, Antal Máriától hallottak alapján, aki nem csak unokahúga, hanem keresztlánya is volt Antal Józsefnek.
 

Csíkszentimrei gyökerek

Antal József, aki a keresztségben a Károly nevet is kapta, a csíkszentimrei Antal család baróti ága 7. generációjának legidősebb tagja volt. A csíkszentimrei Antal család ősi székely, armálissal rendelkező család, mely adománylevelét 1762.  december 22-én kapta Mária Terézia magyar királynőtől. Címerük kék pajzsban fészekben fiait vérével etető pelikán, melynek sisakdísze két fekete sasszárny között könyöklő, kardot markoló vörös ruhás kar. A címer aláírása (a Liber Armorum Hungariae alapján): Antal de Csíkszentimre. 27. T. 3. Mária Terézia királyasszony 1762. XII. 22. Antal János és István a néhai István fiainak; továbbá István és felesége Tamási Mária gyerekeinek: Istvánnak, Annának, Zsuzsannának és Borbarának c. n. l. ad. – Kk. X. 712.

A birtokomban lévő családfa az 1697. évvel kezdődik, első összeállítója Barót egykori nótáriusa, IV. Antal József (1812–1857), aki a kúriai bíró nagyapja volt. Ezt a leszármazási vázlatot tökéletesítette Antal József Károly saját egyházi és oklevéltári kutatásai alapján. Ennek egyik gyönyörű, színes példánya a család címerével a középpontban került 1940-ben édesanyámhoz dr. Antal Szilveszter nagybátyám jóvoltából. Sajnos, ez az egyetlen Barótra került példány az 1960-as évek közepén a Securitate malmaiba került több más családi hagyatékkal egyetemben. Szerencsénkre megmaradt több másolatban is a családnál, így az adatok nem vesztek el.

A csíkszentimrei Antal család törzsét I. István (1673) nemes levélszerző képezi. A címert kísérő fenti szövegben szereplő János az Antal család baróti ágának a törzsöke, aki 1722 tavaszán költözött Erdővidékre, és vele indult el a csíkszentimrei Antal család baróti ága. Épp V. Antal Józseftől tudjuk, hogy János mint miklósvárszéki esküdt került Barótra, és a Budai Nagy Antal utca közepén lévő telekre telepedett le. Utóbb ez az utca kapta az Antal elnevezést IV. Antal József jegyzősége alatt, amikor a telken az Antal család három fiúgyermeke is ott lakott családjával, akik a József Attila és Budai Nagy Antal utca, valamint a Barót folyása közti többhektáros, háromkapus terület nagy részének tulajdonosai voltak.

Veszely Károly A Baróti Plébánia című művében jegyzett, 1743. évi összeírásban említi először az Antal családot, melynek képviselői János és felesége, valamint   három gyermekük (Erzsébet, Péter, Katalin). János és Bede Judith házasságából (1723) nyolc gyermek született, az összeíráskor két gyerekük halott volt (Erzsébet és II. József), másik kettő meg utána született (Anna, Klára). Az összeírásból hiányzó II. István (1726–1809) nevű fia vitte tovább ezt az ágat, akinek felesége a bibarcfalvi Benedek Rebeka volt. Nyolc gyermekük született. Ennek a vonalnak az egyenes ági leszármazottja V. József, akiről a megemlékezésem szól.
 

A baróti Antalok

Antal József Károly 1869. november 20-án született Antal Daniel (1841–1925) és Incze Rozália (1839–1928) első gyermekeként. Apja nagy tiszteletnek örvendő baróti polgár volt, a közélet aktív szereplője. Sokoldalú szerepet vállalt a község mindennemű tevékenységében: az egyháziakban (egyháztanácsos), a közművelődésben (annak a Polgári Olvasóegyletnek volt választmányi tagja, melynek Benedek Elek volt a díszelnöke), de minden más, községet érintő indítványban élen járt. Édesanyja annak a baróti Incze családnak a tagja, amely szintén nagy szerepet játszott Barót dualizmus kori történelmében és a századfordulói község sokrétű életében.

József már kisgyermekkorától a bal karját nehezen tudta mozgatni, több esetben teljesen le is bénult, ami nagyon sok kellemetlenséget okozott neki. Orvosai azzal a szakvéleménnyel fejezték be kezelését, hogy karját amputálni kell. Szülei ezt nem fogadták el, és összefogott a család a kis Józsi karjának megmentése érdekében. Ez sikerrel is járt, mert a házi és a természet adta gyógyír meghozta gyümölcsét, és nem utolsósorban, amint ő maga vallotta, „az ima és az Istenbe vetett hit mosolyt varázsolt arcomra”.
 

Tanulmányai

József elemi osztályait Baróton a diákdombi régi római katolikus népiskolában végezte, ahol már kisdiákként kitűnt szorgalmával és magaviseletével. Barót 1874–1895 közötti plébánosa, Vincze István javasolta a szülőknek, hogy továbbtanulás végett küldjék a kis Józsefet egy ismertebb római katolikus gimnáziumba, mert nagy „tálentum”. Így kerültek szóba Udvarhely és Marosvásárhely főgimnáziumai, de apai nagybátyja, Antal Károly missziós pap javaslatára a kolozsvári főgimnáziumot választották, majd rövidesen a Karácson Márton igazgatta marosvásárhelyi római  katolikus nagygimnáziumban folytatta tanulmányait (1885–1889). Ezt követően érettségi vizsgát az 1889–90-es tanévben az udvarhelyi római katolikus főgimnáziumban tett. Mivel jeles tanuló volt, mindvégig ingyenes, teljes ellátást élvező Keserű-alapítványos diák volt. Iskolái önképzőköreinek nagyon aktív résztvevője, utolsó éves gimnazistaként a székelyudvarhelyi főgimnázium Baróti Szabó Dávid nevét viselő ifjúsági önképzőköre folyóiratának, az Ébredésnek volt a főszerkesztője.

1890-ben a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem jog és államtudományi karán találjuk, ahol 1894-ben kapott egyetemi oklevelet. Olyan nagynevű professzorai voltak, mint Óvári Kelemen, Farkas Lajos vagy Kolosváry Sándor egyetemi tanárok, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, vagy dr. Jancsó György, a polgári törvénykezés tanszékének tanára, aki tanulmányai utolsó évében a jogtudományi kar dékánja is volt. Ő ítélte a III. éves joghallgató Antal Józsefnek a jogi karon polgári törvénykezésből kiírt egyetemi pályamunka díját, ami azt is igazolja, hogy egyetemi évei alatt is szorgalmasan és eredményesen tanult. A jogi tanulmányai mellett időt szakított a német nyelv elsajátítására is.
 

Család, pálya

A bírósági szervezetrendszer ranglétrájának minden fokát megmászta: volt gyakornok, járási, törvényszéki és kúriai bíró, majd az 1920-ban alakított országos különbíróság, az OFB bírája is. Tagja volt az 1907 őszén megalakult Országos Bírói és Ügyészi Egyesületnek. Szakmai tevékenységét kizárólag a bírói hatalom gyakorlásában fejtette ki.

Pályafutását 1894-ben joggyakornokként Szabadkán kezdte, majd 1895-től Szatmár vármegyében találjuk, ahol előbb törvényszéki jegyző, majd 1898–1901 között az erdődi járás alkirálybírói tisztét töltötte be.

1901 júliusában eljegyezte Debitzky Máriát, aki a híres Debitzky gyógyszerész dinasztia leszármazottja, az első baróti gyógyszerész unokája. Esküvőjüket december 17-én a baróti római katolikus templomban Máthé István plébános és Oláh Dániel káplán celebrálta.

Feleségét a századfordulói Barót primadonnájaként ismerték. Igazi művész volt, aki gyönyörűen énekelt, szavalt és kitűnően zongorázott. Oszlopos tagja volt az Erdővidéki Műkedvelő Zenetársulatnak, melynek több hangversenye emlékezetes maradt, mint az 1899. július 22-i (az Olvasó Egylet könyvtárának fejlesztésére, melyen Benedek Elek is jelen volt), az 1900. február 10-i és augusztus 26-i (a baróti kórház javára), vagy az 1901. december 29-én tartott, tánccal egybekötött zenehangversenyek, ahol Barót művész Mariskája opera- és operettrészleteket, népdalokat énekelt, zongorán adott elő és kísért több zeneszámot. Ezeken az estéken szavalatainak is tapsolhatott a nagyszámú közönség. Megemlítendő, hogy Mária a Baróti Dalárda legfiatalabb tagja is volt, diákként már fellépett a dalárda 1893. augusztus 6-án szervezett zászlószentelésén. 1901. december 8-án a véceri forradalmi emlékmű avatóünnepségén is a dalárdában találjuk, ekkor már Antal József feleségeként. Debitzky Mária a De Gerando Antonina (Teleki Emma lánya) igazgatta kolozsvári Állami Felsőbb Leányiskola diákjaként tett szert zeneismeretekre, a francia nyelv tanulása mellett. Tagja volt a Teleki Blanka Körnek is.

Antal József 1902-ben hazakerült szülőföldjére, s a kézdivásárhelyi főjárásbíró tisztséget töltötte be abban az időszakban, amikor a háromszéki város nagy lendülettel indult el a sokoldalú gazdasági és társadalmi fejlődés, a polgáriasodás útján. 1917-ben kinevezték Csík vármegye törvényszéki elnökévé, így útját a család ősi fészke felé veszi.
 

Kiutasítás

Mint az utolsó magyar csíkszeredai királyi törvényszéki elnök 1919. június 28-ig volt tisztségben, amikor a román hatalom a magyar igazságszolgáltatás rendszerét megszüntette a Iuliu Maniu vezette szebeni Kormányzótanács rendelkezései alapján. Antal József példája és irányítása mellett a teljes személyzet megtagadta a törvénybe iktatott átállási eskütételt, a román igazságszolgáltatás melletti elkötelezettséget. A személyzet az átvételi plenáris ülés meghívóját sem írta alá. Ezek után felfüggesztették a törvényszék tevékenységét, melynek feladatait szeptember 12-én a brassói törvényszék vette át. Mindezek után Antal József szomorúan jött haza Barótra, és azt mondta testvéröccsének, nagyapámnak: „Lala, fájó szívvel el kell hagynom szeretett szülőföldemet, de fogok én még igazságot szolgáltatni itthon.” Édesanyámtól tudom, hogy kiutasították az országból, és a jelen lévő fegyveres katonák egyike hozzá is ütött.
 

A telekkönyvi rendszer szakértője

Kinevezéssel a debreceni Királyi Törvényszék elnöki székébe ült, és itt folytatta bírói tevékenységét. A következő évben, 1920-ban Budapestre helyezték át a Magyar Királyi Kúria kötelékébe. Az 1920. november 13-án jóváhagyott és december 7-én elfogadott XXXVI. törvény értelmében megalakították az Országos Földbirtokrendező Bíróságot. Ebbe az országos különbíróságba a kúria nyolc bírót javasolhatott a 32-ből, és ezek egyike volt Antal József, a telekkönyvi és birtokrendszer egyik szaktekintélyeként. Az OFB-ben 1921. június 20-án kezdte meg tevékenységét, és nagyon eredményesen itt dolgozott haláláig.

Rövid betegség után 1932. április 13-án hunyt el, 15-én a Kerepesi temető (Fiumei úti sírkert) 47/1/15 számú sírhelyébe temették el, de nem örök nyugalomra. Fia, dr. Antal József kérésére 1964. június 25-én exhumálták és áthelyezték a Rákoskeresztúri új köztemető (Budapest legnagyobb sírkertje) 63/0/6/20-as számú nyughelyére. Két unokája kívánságára 1978. június 20-án földi maradványa elhamvasztásra került. Hamvai a temető 5-U/0/263-as számú dupla fülkéjébe kerültek, felesége hamvaival együtt. 1991-ben az urnák végérvényesen a temető 262-es parcellájába kerültek betemetésre.

Temetésén a családtagokon kívül részt vettek a szakma képviselői, több Budapesten élő, a Székelyföldről elszármazott ismerőse és barátja, valamint a szintén Baróton született Gaál Mózes író, pedagógus és lapszerkesztő, akivel mind rokoni, mind baráti kapcsolatot ápolt.
 

Erdővidék nagyjainak tisztelete

Pályafutása alatt folyamatosan foglalkozott Erdővidék nagyjainak múltjával és életével. Különösen nagy tisztelője volt Baróti Szabó Dávidnak, s nem utolsósorban életének egyik kutatója is, akinek szelleme és jelentősége egész életét végigkísérte már kisdiák korától. Kezdeményezője volt annak, hogy szülőföldjén állítsanak emléket a „két országra szakadt szívű” jezsuita költőnek. Ezen óhaját már évek óta kifejezte szóban és írásban mind a családban, mind szakmai berkekben és ismeretségi körében is.

Többször végigjárta a nagy klasszicista költő életének útját Baróttól Besztercebányáig és Komáromtól Kassáig. Többször járt Virt községben, ahol emlékkoszorút helyezett el és imádkozott a nyelvújító sírjánál. Leveleket és felhívásokat küldött szét az országban, hogy híveket toborozzon terve megvalósításához. Ezen óhaját fejezte ki és írta meg az Erdővidéki Hírlap 1930. augusztusi 36. számában is: „átröppen lelkem időn és határokon, az én szép szülőföldemre, Barótra, és a régi 55. házszámú házra, ahol Szabó György és felesége, Beke Erzsébetnek ez a költő fiacskája 1739. évi április hó 10-én napvilágot látott. De szomorúan tér meg onnan, mert nem talál otthon semmit, ami az idegent és az egymás nyomába hágó, gyorsan feledő újabb nemzedéket arra emlékeztetné, hogy ott született a klasszikus iskola kiváló költője, aki nemzetünk és nyelvünk elnyomatása idejében 1777. évben elsőnek lépett nyilvánosságra időmértékes antik formájú verseivel.” Szomorúan állapítja meg, hogy más népek ennél kevesebb érdemeket szoborral tisztelnek és örökítenek meg.

Nagyon sokat munkálkodott Baróti Szabó Dávid jelentőségének és szellemének népszerűsítésén, és szégyellte magát, hogy emlékét jobban őrzi második hazája, mint szülőföldje, de büszke volt arra, hogy Arany János „nagy szellemek dicsőséges úttörőjének” nevezte. Az Erdővidéki Hírlap oldalán is felkiált, és kéri, hogy „Szülőfalujában, Baróton is emléket kell állítani baróti Szabó Dávidnak, a klasszikus költőnek. Szegények vagyunk, szoborra nem telik, de meg lehet örökíteni emlékét emléktáblával, utca- vagy köztér­elnevezéssel, felveheti dicső nevét valamely székely egylet is. Csak az a fő, hogy szülőföldjén is maradandó emlék hirdesse az ő dicsőségét és tanítsa az ő mély vallásosságát és izzó hazaszeretetét.”

Személyes kapcsolatot ápolt Spanyár Pállal, egykori iskolája rajztanárával épp a költészet nagy úttörőjének élete és munkássága kapcsán. Beszélgetést folytattak Szabó Dávid egykori baróti szülőházáról, melynek a tanár és festőművész Spanyár Pál végezte el a rekonstrukcióját korának ismert adatai alapján. Arról is tárgyaltak, hogy megfestené Baróti Szabó Dávid arcképét Barót számára, hisz az udvarhelyi gimnáziumnak már festett egy arcképet. Ismeretlen okból nem vállalta, így Antal József eme ötletét a budapesti naturista festőművész Dunay Jánosra bízta. Rövid idő alatt el is készült az olajfestmény, amelyet Antal József a Huszár Ádám római katolikus plébános által szervezett baróti Római Katolikus Ifjúsági Egyletnek ajándékozott, mely Dánér Ferenc földbirtokos udvarházában működött abban az időszakban.

Kísérőlevelében életfilo­zófiáját fogalmazta meg: „Áldja meg Isten az ifjúsági egyesületet, hogy az minden időkben gazdag erőforrása legyen a vallásos tiszta érzésnek, a szívós, kitartó munkának, s Baróti Szabó Dávid nagy, dicső szelleme ihlesse és bátorítsa nemes tettekre minden idők ifjúságát!” A festményt jelenleg a baróti római katolikus plébánia nagytermében őrzik.

Mi egyébbel fejezhetném be e emlékezést, mint dr. Fábián László baróti ügyvéd, újságíró és politikus gondolatával, melyet az Antal József halálakor írt nekrológjában fogalmazott meg: „Tanuljuk meg tőle nagyjaink becsülését, s számítsuk őt is méltán nagyjaink közé. Akkor a sírjára kegyelettel helyezett koszorú nem hervad el soha.” Becsületes munkássága, igazságossága, a szülőföld iránti szeretete, a magyar nyelv és kultúra ápolása, valamint a székely-magyar öntudat erősítése érdekében tett erőfeszítései álljanak példaképp mindannyiunk számára.

Takó Tihamér