Jól emlékszem arra az alkalomra, amikor legelőször találkoztam Haszmann Pali bátyámmal – id. Haszmann Pál (1902–1977) múzeumalapító tanító-tanárral, helytörténésszel – Felső-Háromszéken egy geográfustalálkozón. Megragadta az alkalmat, hogy meséljen magáról, és arra kért, hogy látogassam meg Csernátonban, határozzam meg értékes ásvány-, kőzet- és kövületgyűjteményeinek különlegesebb darabjait. Mondanom sem kell, hogy „a kövek meghatározása okán” többször be kellett még kopogtatnom a Múzeumkert hátsó épületében álló Cseh családi udvarházba. Felesége ugyanis ehhez a családhoz tartozott. A gyűjtemény ma is érték, és bizonyára azért pihen valahol, mert a Damokos-kúriában egyre szűkösebben fér már el az értékes gyűjtemény.
„Te leszel a háromszéki harangozó
– mondta Pali bácsi –, oda akarok adni valamit!” A valami egy méretes papírzacskó volt, amelyben a háromszéki falvakból addig összegyűjtött régi és veszendő harangokra vonatkozó jegyzeteit tartotta. „Énnekem már le kezd járni az, hogy a harangtornyokban mászkáljak, te fiatal vagy, vedd át, folytasd ezt a szórakoztató, hasznos kutatást, de ne mind siess, mert ma ünnep van: annak az ünnepe, hogy ezt a kutatást ma folytatjuk! Tudod, nekem a szívemmel baj van, féltenek nagyon az enyémek, de főleg a feleségem. Ma koccintunk, hivatalosan is pertut iszunk, hallod-e, hogy zergeti az asszony az évegpoharakot? Nekünk olyan finom ribizliborunk van, de én csak akkor ihatok belőle, ha valaki vendég jön hozzánk. Na, Isten éltessen, remélem, még találkozunk, és meglátom, mennyire mentél a harangozással.”
Sejtette, hogy folytatgatom, de sok torony van ebben a megyében, s egyik magasabb a másiknál... Gyűlt az anyag, a fotók, a harangfeliratok dörzsmásolatai, a róluk szóló történetek, s mindaz, amit „mondanak” a harangok. A módosnak: Dús-gaz-dag, dús-gaz-dag, a szegénynek ebből is kevés jut: Ringy-rongy-ringy-rongy! Időközben Pali bátyámat is kikísértük a csernátoni temetőbe. Halála után lepergett még 33 esztendő a történelem rokkáján, de hála legyen a Fennvalónak, s mindenkinek, akinek ebben hosszúra nyúlott „Bim-bam-expedícióban” segítségemre volt, lányaimnak, Blankának és Rékának, több tanítványomnak, de különösképpen testvéröcsém fiának, Kisgyörgy Benjaminnak, aki ágyhoz kötötten végezte el a kiadvány tördelését, 2010-ben ugyanis a baróti Tortoma Könyvkiadó jóvoltából megjelent a Háromszéki Harangoskönyv – Tornyok magasában Erdélyben alcímmel, benne egy DVD, amelyben magam szólhattam az Olvasóhoz.
Csernáton község nem olyan szegény, hogy még ragadványneve se legyen. A szorgalmas csernátoni embert szökőféreg jelzővel illették, írt róla Pali bácsi is, de még ma is él az avas ragadványnév. Handra Árpád barátom szerint 18 helyen volt szántója, kaszálója és erdőbirtoka az idevaló módosabb csernátoni családnak, fenntartására-művelésére nem szunnyadni, hanem szökdösni kellett ide s tova.
„Felső nem alsó!”
Jelenleg is hallani a település két részében lakók kedves-humoros élcelődését. A Csernáton helységnév eredete igencsak meggondolkoztatja az embert. Kivételt csak az képezhet, aki szláv eredetére gyanakszik, mármint a fekete szín orosz nevére, a csornüj szóra. Hogy mi lehetett éppen annyira fekete ebben a faluban, az ma is talány, az azonban már nem, hogy a jelenlegi Haszmann Pál Múzeum udvarán a régészek egy VIII–IX. századinak ítélt, tárgymellékletekkel datált, földbe ásott kő tűzhelyes szláv lakást tártak fel, amely jelenleg is megtekinthető. Csernáton vidéke már a neolitikum idején lakott volt. Dr. Székely Zsolt régész szerint gazdag leletanyag képviseli a bronzkort, a korai és a kései vaskort. A dákok civilizációjának a római hódítás vetett véget. Jöttek a népvándorló gótok, ezt követte a leletekben gazdag szláv kultúra, mely után előkerültek a kora középkori magyar emlékek is, a sarkantyúk.
Csonkatorony
Óvár és a Pénzesgödör
Régebb Óváron vár lehetett, mint a Csonkatorony – fejtegetik ma is a helyiek. A régészek igazolták is, mert az Óvárat egy nagy méretű őskori földvár koronázta, melyhez évekkel ezelőtt magam is ellátogattam. Péli Gabi bácsi elmondta, hogy ott nagy ásatásokat végeztek, cserépedény került onnan ki. A tetőn a pusztát valamikor szántották, látszanak a régi földparcellák borozdái. Régebben sokat áskáltak a népek az Óvár oldalában a szikla alatt, mert úgy tudták, hogy ott kincs van elrejtve. Ezt a helyet most is Pénzesgödörnek nevezzük. Itt van – mutatta meg e sorok írójának a Pénzesgödröt a kedves emlékű néhai Elekes József tiszteletes, akkoron Felsőcsernáton református lelkipásztora. Úgy hallottam, hogy ezen a helyen egy szilvaízes fazékban fényes pénzekre találtak a két világháború között. A hegyvonulatot erődítménnyel látták el, melynek nyomait a Hegyesnek nevezett ikercsúcson is megtaláljuk. Akkor is ásta, túrta a nép ezt a helyet, amikor Orbán Balázs ott járt. Kardot, késpengéket, lándzsahegyeket, nyílvesszőket és lószerszámdíszeket találtak ott. Egy korabeli történet szerint őseink ezt a táborhelyet akkor építhették, amikor a gótokkal csatároztak, akiket egy alkalommal meglepve s összes kincseiket zsákmányúl ejtve építették fel, mintegy győzelmi emlékként, Ika várát. A lelet része volt két ezüstpénz is, Makedón Nagy Sándor drachmáinak helyi utánzatai a Kr. e. II. századból.
A csernátoni Csonkatorony
Felsőcsernáton utolsó házai után már nincs messze a restaurált s így megmentett torony, amelyet Ika várának is neveznek a térségben. Ezt a nevet Orbán Balázs hozta kapcsolatba a regebéli Ika nevű hőssel. Ezért tartják kissé furcsának, érthetetlennek az erre járók, hogy Ika vára miért nem Ikafalván és miért Csernátonban van?! A magaslatot hajdanában egy 200 m hosszú és 10 m széles vetélő alakú várfal koronázta. Ennek két belső végén egy-egy kör alakú torony (donjon) állt. Ma már csak az első, a kelet felőli létezik. Falvastagsága 1,8 m, belső átmérője 3,4 m. A hátsó donjon elpusztult, de amint azt Kőváry László említi, egy jó évszázaddal ezelőtt még állt. S bár az 1802-es földrengés a torony tetejét megrongálta, hála a csernátoniaknak s a megyéből itt összegyűlt fiatal várépítőknek, az Ika vári táborozások idején megerősítették, részlegesen helyreállították. 1968 után a vár alatti völgyben tartották és néhány éve felújították a sikeres Ika vári népdal- és néptánctalálkozókat.
„A vár alatti malomban egy jámbor lelkű molnár lakott – adta tovább a regét Orbán –, akinek volt egy civakodó felesége. Az elkeseredett ember elhatározta, hogy malmát feleségével együtt elpusztítja. Felment a hegyre, és kezdte bontani a torony falát, hogy ráomlassza azt az átkozott malomra. De a karja azon nyomban elszáradt, s a hirtelen kerekedett záportól megáradt patak a malmot a molnár feleségével együtt elsodorta. Más is próbált még kezet tenni a romokra, azt meg a villám sújtotta agyon.” Csodálkoznánk is, ha e vár históriájában nem kapnának helyet az óriások. „Az óriás akkora volt – így a kései szóbeszéd –, hogy az egyik lábával beállott a patakba, s onnan adogatta ki társának a köveket, aki a hegytetőn rakta is be a torony falába.” Azt is feljegyezték, hogy a Bálványos várából elszökött Póka király vezére építette volna a maga számára ezt a várat. Nem sokáig lakhatott benne, mert egy közeli helyen vívott csatában megölték, éppen ott, ahol ma Ikafalva fekszik. Póka nevét az a halom – Póka halma – őrzi, amely ma is ott látható a Csernátontól Kézdivásárhely felé tartó országút közelében. Póka halála után megint egy óriás vette birtokába a várat. Tudni vélték a régiek, hogy szeszélyes ember volt, mert egy ideges pillanatában akkorát ütött a vár falára, hogy öklének helye ott még ma is látszik. „Ika vára aztán egy adott pillanatban esment lakatlanná vált. Nem akart senki oda beköltözni, mert az a hír járta, hogy éjnek idején szellemek lakják” – mesélte e sorok írójának a felsőcsernátoni Konnát Margit néni.
„Aztán mégis befészkelődött oda egy sárkány vagy valami óriáskígyó. Nagy volt, hosszú. Testével körültekeredett a tornyon, és fejével behajolt inni a Csernáton patakába. Addig-addig garázdálkodott, hogy egyszer megjelent a vidéken egy igen bátor legény, az aztán addig hadakozott vele, amíg sikerült megölnie.” Orbán Balázs idejében a vár alatt élő molnárok körében élt még az a hiedelem, hogy a vár alatt hatalmas pincék vannak, és azokban kádakban áll a kincs. A pincét egy veres és egy fekete bűvös kakas őrzi, s amikor az egyik alszik, a másik ébren van. Ha valaki meg meri közelíteni a pincék ajtaját, az őrkakas vészjelt ad, egy nagyot kukorékol, s a vasajtó azonnal becsapódik. A valódi kincs számunkra azonban nem más, mint ez az aránylag épen megmaradt és restaurált vártorony, megyénk egyik legszebb táborozóhelyének közelében. A Székely Nemzeti Múzeum munkatársai a régi várfalakat átmetsző 20 m hosszú kutatóárokban szárnyas nyílhegyet és egy megviselt övcsatot találtak.
A Csonkatoronyról való legutolsó véleményt Bordi Zsigmond Loránd régésztől ismerjük. Szerinte a vár különleges formáját az építésére kiválasztott sziklás hegygerinc alakja szabta meg, amit az egész vidéken egyedinek tart. Mivel a környéken nem ismer régi királyi birtokot, ezt a várat egyéni-közösségi kezdeményezésre építhették – állította –, fénykorát a XIV. században élhette, Almás várával azonos időben. Régi terve volt a csernátoni önkormányzatnak és korábbi elnökének, Bölöni Dávidnak, hogy pályázzon a Csonkatorony felújítására. Nem volt könnyű, de sikerült. Uniós alapokból és részben a község önerejéből új tetőzet fedi a zömtornyot, kiépítették egykori emeleti szintjeit. Újraszületett emeletes beosztása, fennebb a körkörös megfigyelőtornác, melyet mesteri módszerekkel kivitelezett az erdővidéki építőcsoport.
A polgármesteri hivatalnak reneszánsz alapokra épült kúria ad ottont
Születésnap félszáz éve
Csernátont főleg az 1973-ban alakult tájmúzeuma tette ismertté határainkon túl is. Meghívottként jelen voltam az avatóünnepségen, ott ismerhettem meg a megye korabeli korifeusait s a múzeumalapítók terveit. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum részlegeként működő intézmény törzsanyagát az alapító id. Haszmann Pál (1902–1977) magángyűjteménye képezte, mely az egykori Damokos Ödön- és Gyula-féle klasszicista udvarházban kapott helyet. Az épület műemlék és irodalomtörténeti emlékhely is egyben. Állítólag itt szállt meg Jókai Mór 1882-ben, s itt talált olyan helyi élményanyagra, amelyet Damokosok című regényéhez használt fel. A múzeumkertben van egy Jókai-hársfa is – ennek árnyékában pihent annak idején az író.
A múzeummegnyitó után vette kezdetét a skanzen kialakítása, a kúria alagsorában – ahol szilvapálinkával avattunk – kapott helyet az állandó jellegű öntöttvaskályha-gyűjtemény. Azóta egyedi vállalkozássá vált az itt látható szabadtéri sírjel-, sírkő- és faragottfejfa-gyűjtemény, amely fejlődésében mutatja be székely temetőink kő- és fafaragó művészetét, formavilágát. Csak a médiában lehet követni, miként fejlődött/alakult a múzeum udvarán az azóta egyre gazdagabb mezőgazdasági szerszám- és gépkiállítás, a távközlési gyűjtemény, s lett az udvar lassan találkozó- és táborozóhelye azoknak a fiataloknak, akiket érdekelt a fa- és kőfaragás, a kapuácsolás, a bútorfestés, a vasmunka művészete. Itt volt hagyományos találkozóhelye a népi faragó- és bútorfestő mestereknek. A múzeumudvaron helyet kaptak a jeles szülöttek, Bod Péter (1712–1769) és Végh Antal (1811–1882) mellszobrai, vonzáskörükben zajlott/zajlik a közművelődési tevékenység, animátora az alapító utóda, az intézmény vezetője, Dimény-Haszmann Orsolya kitüntetett néprajzkutató.
Rákosi Árpád polgármester
Igaz mesék is vannak
Meséinkbe többnyire csak a múlt fér bele, de a máról sem feledkezhetünk meg. A mindenkori templomok épített értékekkel várnak. Alsóban még áll része a református templom várfalának. Figyelmet érdemel a vértanú Damokosok (a Basta által lefejezett Damokos Tamás és Damokos Domokos) 1600-ból származó, latin feliratos sírköve, a késő reneszánsz kori díszesen faragott kő szószék 1700-ból, az első padsor mellvédjét XVIII. századi virágos festés borítja. Az úrasztala carrarai márványból készült 1904-ben. Ritka az a település, ahol annyi barokk oromfalas, árkádos tornácú, a népi reneszánsz, barokk, az empire és a klasszicista stílus emlékeit őrző udvarház lenne, mint Csernátonban. Van olyan kúria is, amely reneszánsz alapokra épült, ez most a polgármesteri hivatal székháza. Mutatósak a tájmúzeum épületének közelében álló Damokos–Cseh-udvarházak, a Sándor István-féle épület a Sylvester Lajos (1935–1999) nevét viselő községi könyvtárnak ad helyet. Az Enikő Panzió homlokfalán márványtábla emlékeztet az 1848–49-es dicső szabadságharc első itteni eseményére: az 1848. május 30-ára összehívott népgyűlésen nagyszámú jobbágy és katonarendű jelenléte mellett itt hirdette ki uzoni Pünkösti Gergely határőrtiszt a jobbágyi terhek eltörlését. E hír hallatára több helységben megtagadták a robotot.
Csernáton egy sor jeles személyiséget adott az egyetemes magyar szellemiségnek. Köztük említjük a Magyar Athenas szerzőjét, Bod Pétert, a neves irodalomtörténészt. Felsőcsernátonban született, porai a magyarigeni temetőben nyugszanak. Sírját faragott kopjával jelölte meg a szülőfalu, mellszobra Felső református temploma mellett áll (Bocskay Vince alkotása, 2001). Felsőben született Végh Antal honvéd főhadnagy is, a kézdivásárhelyi ágyúgyár munkatársa, székely ezermester, az ún. Végh-féle vasekék megalkotója. Cs. Gajdó Dániel (1696–1749) református egyházi író tartott gyászbeszédet Pápai Páriz Ferenc fölött 1717-ben, Cseh Imre (1805–1852), a „székely-török”, ’48-as honvédszázados, Kossuth török tolmácsa volt. A Cseh család leszármazottja volt Cseh Gusztáv (1900–1972) grafikus és fia, a korán elhalt erdélyi grafikus és könyvművész Cseh Gusztáv (1934–1985). A csernátoni temetőben van síremléke Cs. Cseh Károlynak (1838–1894), aki jeles borszéki fürdőorvos és balneológus szakíró volt. Emlékhelyek a csernátoni temetők is. Alsó temetőjében nyugszik Gaál Sándor (1885–1972) mérnök-fizikus, aki 1929-ben E. O. Lawrence előtt megalkotta és leírta a ciklotron elvét.
Csernáton község fejlesztésének, mindennapi gondjainak számbavételét Rákosi Árpád polgármesterrel végeztük. Elmondta, hogy megkezdték a Dálnokot Albissal és Csernátonnal összekötő közös ivóvízhálózat munkálatait. Folytatják a helyi csatornahálózat megépítésével. Az Anghel Saligny-programhoz 55 millió lej értékben tettek le pályázatot a község jelentősebb mellékutcáinak aszfaltozására. Újabb gépi berendezésekkel bővítették a községi gépparkot. A kézdivásárhelyi csoport tagjaként Csernáton is társult a helyi gázhálózat kiépítésére. Az országosan meghirdetett kulturális tervcsomaghoz az Ika vára turisztikai útvonal kialakítására, és a község helyi turisztikai központtá való minősítésére pályáztak.
A kormány elfogadta Csernáton község címerét, pályáznak a községzászló megtervezésére is. A címer háromszögű pajzsa kékkel és ezüsttel vágott. A felső mezőben a stilizált bástya Ika vára csonka tornyára utal, a nap és a holdsarló székely jelképek, a három csillag a néhai ifj. Haszmann Pál óhajának megfelelően a Háromszékhez való tartozást jelképezi – a hivatalos leírásba az került, hogy a községet alkotó három települést szimbolizálja. Kegyes csalás, de ha azt vesszük, hogy korábban Alsó- és Felsőcsernátont egy településként jegyezték, akkor Ikafalvával és Kézdialbissal együtt kijön a matematika. Az alsó mezőben szablyát tartó páncélos kar – szakkifejezéssel – „árnyéka” található, ez az alsócsernátoni Damokos család címeréhez kötődik. A pajzson levő egybástyás falkorona a községi rangot jelképezi. A címert Szekeres Attila István heraldikus tervezte.
