A május végi SepsiBook keretében nemcsak a szerzők, de a kiadók és azok könyvkereskedői is jelen lesznek. A könyvforgalmazók apropóján, ha visszapillantunk Sepsiszentgyörgy múltjába, valamivel több, mint egy tucat olyan könyvkereskedővel találkozunk, akiknek valamilyen formában meghatározó szerepük volt városunk művelődési, oktatási életében. A következőkben kiemelném ezek közül azt az apa-fia párost, akik szinte egy évszázadig meghatározói voltak a város papír- és könyvkereskedelmének, valamint Lapikás Bélát, akinek neve szorosan összekapcsolható a 20. századi könyvnapokkal, és aki fogadhatta könyvesboltjában Móricz Zsigmondot is.
 

Bernstein Márk

Közvetlenül az 1848–49-es magyar forradalmat és szabadságharcot követően Sepsiszentgyörgy piacterén az első boltot Bernstein Márk izraelita kereskedő nyitotta meg, kezdetben divat- és rövidáru-portékát értékesített. Egy évtizeddel később, 1858-ban feleségül vette Meister Reginát, a frigyből nyolc gyermek született.

Kereskedése kiterjedt a papírra is, saját nyomdával rendelkezett és évekig ő nyerte a megye által papíráru, nyomtatványok és írószerek forgalmazására kiírt pályázatot, így ő biztosította ezeket a megye fő- és alispáni hivatalának, a járási főszolgabíróknak és a községek elöljáróinak. Nyomdájában jelent meg a Nemere politikai hetilap. A város legtöbb adót fizetői között (virillis tag) található a neve 1880 és 1883 között. 1894-től 1896-ig szerepelt a magyar könyvkereskedők egyletében. Titkára volt a sepsiszentgyörgyi Kereskedők és Kereskedő Ifjúság Társulatának.

Könyvkereskedésében 1884-ben „mindennemű napilapok, folyóiratok és könyvek megrendelhetők” voltak. Boltjában megtalálható volt más lapok mellett a Kitartás és a Budapest napilap is. 1900. április 19-én hunyt el 75 éves korában.
 

Fia, Benkő Mór

Fia, Mór (1866–1928) az 1890-es években Benkőre magyarosította családnevét, 1880-ban alapított üzletet a városban. Mór a helyi értelmiség és az izraelita közösség egyik meghatározó egyénisége volt. Neve fellelhető a Református Székely Mikó Kollégium és a Polgári Leányiskola könyv- és pénzadományozói között 1884-tól 1911-ig. A tanévek kezdetekor a mikós diákok Muki bácsija, ahogyan szólították, kedvezményes áron árusította a tanfelszereléseket.

1895-ben a háromszéki izraelita hitközség sepsiszentgyörgyi testülete elhatározta, hogy Csíki utcában lévő telkén új zsidó templomot épít. A kivitelezés pénztárnoka Benkő Mór lett, akinek boltjában megtekinthetőek voltak a műszaki rajzok és az építkezéshez beszerzett anyagok árjegyzéke is. Könyvesboltja a Székely Mikó Kollégium park felőli részének két középső helyiségében működött.

Az Osztrák–Magyar Monarchia postaigazgatósága 1869-ben hozta forgalomba az első postai levelezőlapokat. Az 1870-es évek derekán Európa különböző országaiban kezdtek megjelenni az illusztrált képeslapok. Az üzleti haszon mellett robbanásszerűen megnövekedett a postai forgalom és a vizuális információcsere. A Monarchia 1885-ben engedélyezte a birodalom kereskedőinek, hogy – betartva a posta szabványait – sajátos, helyi vonatkozású képeslapokat készítsenek. A lehetőséggel Benkő Mór is élt, akinek köszönhetően számos maradandó kordokumentum született Sepsiszentgyörgyről 1898-tól.

1899. március 15-én a sepsiszentgyörgyi honvédemlékműnél ő szavalta a Nemzeti dalt. Az 1904–1905-ös iskolai tanévben megalapították a Tanítóképző ifjúsági könyvtárát, amelyet Benkő Mór könyvkereskedőként úgy támogatott, hogy az üzletében értékesített minden könyv után 10 százalékot adományozott részére.

A megyében elsőként nála állították üzembe a „Norton-féle” kutat 1907-ben. A kivitelező egy szászhermányi géplakatos volt. Az akkori sajtóhíradás szerint: „A kút igen egyszerű. Egy alól hegyes vascsövet vernek a földbe, mely két méter hosszú, és alsó fele oldalt likacsos, hogy a víz bele mehessen. Mikor a kétméteres cső a földben van, rácsavarnak egy másikat s tovább verik. Így folytatják, míg jó vizet nem érnek. Benkő Mórnál 7–8 méternyi mélységben jó vizet kaptak, mely azért érdekes, mert összetétele hasonlít a szemerjai Büdöskút vizéhez. A kút önmagát tisztítja és nagyon olcsó. Mivel városunkban most nagy az építkezés, az érdeklődők figyelmét felhívjuk rá, hogy a norton kutat bármikor megtekinthetik. Benkő Mór úr szívesen ad felvilágosításokat.”

1912. november 17-én Benkő Mór lányát, Irént feleségül veszi Neuman Miksa szeszgyáros és birtokos.

1907-ben Benkő a sepsiszentgyörgyi Önkéntes Tűzoltó Egylet elnöke, 1912-ben jegyzője. 1914-ben az Önkéntes Tűzoltó Egyesület Szemerja városrészének szakaszparancsnoka. 1927-ben a városi Önkéntes Tűzoltó Egylet titkára és pénztárnoka. A sepsiszentgyörgyi Chevra Kadisa (Szent Egylet) örökös elnöke volt.

1914. július 28-án kitört a Nagy Háborúként emlegetett első világégés. A fegyveres konfliktus miatt az 1914–15-ös tanév 1914. október 5-én kezdődött meg. A beiratkozás időszakában a diákok jelezhették Benkő Mórnak szóban vagy levélben is, hogy milyen tankönyvekre és tanfelszerelésekre van szükségük abban a tanévben, hogy azokat kellő időben be tudja szerezni.

Az 1923–24-es tanév kezdetén 10 százalékos kedvezménnyel árulta portékáit a diákok és a tantestületi tagok számára. 1923 decemberében megjelentek boltjában a megvásárolható karácsonyi ajándéktárgyak és játékok. 1925-ben kiadta Andrási Tivadar mikós tanár magyar–román és román–magyar szótárait, amelyek hatalmas segítséget jelentettek az érettségire készülő diákok és a hűségesküre kényszerülők számára.

Jókai Mór születésének századik évfordulója alkalmából, 1925 februárjában könyvkereskedésének kirakatát Jókai-művekkel, Jókai-albummal és virágokkal díszítette ki. Az év novemberében a Sepsiszentgyörgyi Kereskedők és Kereskedő Ifjak Társulata köszöntötte egykori elnökét, Benkő Mórt, aki akkor már 40 év kereskedői múlttal rendelkezett. A városban zajló eseményekre nála lehetett jegyeket vásárolni. 1927 márciusában az ő kirakatában volt feltüntetve Bartók Béla sepsiszentgyörgyi hangversenyének napja, és ugyancsak nála vásárolhatták meg az érdeklődők a koncertre a belépőjegyeket.
1928. december 10-én hunyt el, örök nyughelyét a sepsiszentgyörgyi új zsidó temetőben lelte.
 

Lapikás Béla és a tervezett könyvnapok

Lapikás Béla könyv- és papírüzlet tulajdonosa, kereskedő volt Sepsiszentgyörgyön. Életútjáról csupán részleges információk állnak rendelkezésünkre, viszont ahhoz elegendőek, hogy megtudjuk, mivel is járult hozzá az első sepsiszentgyörgyi magyar könyvnapokhoz.

Papír- és könyvesboltját az 1930-as évek végén nyitotta meg a mai polgármesteri hivatal épületének földszinti részén. 1941. október 17-én Sepsiszentgyörgyről tájékoztatta a Magyar Papír- és Írószerkereskedők Országos Szövetségét a kisebbségi létben megtapasztalt viszonyokról és sérelmekről. A visszacsatolt Észak-Erdélyben az új közigazgatási rendszer nyomtatványai, bejelentőlapjai, különböző igazolványok ívei, fabárcák, számlakönyvek és egyéb kiadványok megtalálhatóak voltak a könyves­üzletében, még az orosz front átvonulását követően is. 1942-ben a Lapikás Könyvkereskedő Cég kiadta Debreczy Sándor Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete című könyvét.

Lapikás Béla meghatározó alakja volt az első és a második sepsiszentgyörgyi könyvnapoknak. Az első esetben közbenjárásának köszönhetően városunkba látogatott Móricz Zsigmond, míg a második alkalommal megrendezett magyar könyvnapokra a boltja előtt került sor.

A korabeli sajtót vizsgálva kiderül, hogyan is zajlottak le egy évszázada az első sepsiszentgyörgyi magyar könyvnapok. A visszacsatolt városokban együttesen 1941-ben szervezték meg a magyar könyv ünnepét június 9. és 11. között. Móricz Zsigmond 1941 májusában levélben értesítette Lapikás Bélát, hogy körülbelül abban az időszakban fog Sepsiszentgyörgyön tartózkodni, amikor a könyvnapok lesznek a városban. Móricz azt is felajánlotta értesítőjében, hogy amennyiben elfogadják ajánlatát, beszéddel köszönti a könyvnapokat, valamint az esemény keretében előadást tart, amelynek teljes bevételi díját visszafordítja arra a célra, hogy a városban létrejöjjön egy helyi népkönyvtár. Az író felajánlását Lapikás továbbította a város polgármesterének, dr. Koncz Árpádnak, aki támogatta a kezdeményezést.

Az író – Bözödi György és Nagy Imre társaságában – egy szerdai napon, 1941. június 4-én érkezett meg az esti vonattal Csíkszeredából Sepsiszentgyörgyre. Az állomáson a város elöljárósága nevében – mások mellett – dr. Török Andor képviselő, Demeter Béla, a Székely Mikó Kollégium igazgatója, Herepei János múzeumigazgató, Konsza Samu, dr. Debreczy Sándor tanárok fogadták. A jeles írót dr. Fogolyán Kristóf főorvos házában szállásolták el. Még aznap késő este felkereste a Székely Nép helyi újság korszerűsített és kibővített székhelyét, a Jókai Nyomdát. Másnap a Székely Nemzeti Múzeumba és a Székely Mikó Kollégiumba látogatott el. Az iskola tornatermében a hallgatóság előtt addigi erdélyi tapasztalatairól beszélt. A diákok figyelmét felhívta arra, hogy „a középiskolában is férfinak érezzék magukat, akárcsak kenyérkereső parasztfiú kortársaik, akik már hatéves koruktól kezdve beleszólnak a családi ügyekbe is”. Móricz másnap Kovásznára akart utazni, hogy ott a háromszéki szőttesipart tanulmányozza, megismerje a helyi gyógyfürdők és azok vizének híresen jótékony hatásait, és onnan eljusson Zágonba, Mikes Kelemen szülőfalujába. Ismeretlen okok miatt azonban péntekig a megye székvárosát nem hagyta el. Június 6-án, péntek délután meglátogatta a Székely Mikó Kollégium nemrég megnyílt könyvesboltját, majd azt követően bemutatta és átnyújtotta az olvasóközönségnek Rózsa Sándor a lovát ugratja című parasztregényét. 18 óráig tartózkodott Lapikás Béla üzletében, ahol művét saját kézjegyével ellátva ajánlotta. A pénteki napot a Vártemplom megtekintésével zárta.

Mivel a jeles író június 6-án még a városban tartózkodott, úgy gondolták, hogy valóban neves vendége lesz az első sepsiszentgyörgyi könyvnapoknak. Ehhez Bíró László, a helyi Székely Szövőgyár tervező iparművésze el is készítette képes levelezőlap formájában Móricz Zsigmond portréját, feltüntetve az esemény dátumát is. A könyvnapokra az író végül nem maradt, mert még azon a hétvégén a kolozsvári egyetemi ifjúság meghívására a kincses városba utazott.
 

Könyvnapok 1941-ben

Sepsiszentgyörgyön a Szabadság téren június 9-én, hétfőn 10 órakor került sor a könyvnapok hivatalos megnyitójára. Az ünnepi alkalom szervezője a Székely Mikó Kollégium önképzőköre volt. Az eseményen jelen volt a város polgármestere, valamint Háromszék vármegye alispánja, dr. Barabás Andor. A megnyitó elején a Székely Mikó Kollégium énekkara lépett fel a Hi­szekegy előadásával, majd a református leánygimnázium igazgatója, Bányainé Bibó Erzsébet tartott beszédet a könyvnap jelentőségéről. Őt követte az akkor V. osztályos tanuló, Köllő István szavalata (Reményik Sándor: Az Ige). A megnyitót a Székely Mikó Kollégium és a közönség közös himnuszéneklése zárta.

A könyvnapok céljára két sátrat állítottak fel, ahol a népi írók könyveit értékesítette a Székely Mikó Kollégium újonnan nyílt könyvesboltja és Lapikás Béla könyvkereskedő. Az eredeti elképzelés szerint, ha Móricz Zsigmond tovább marad a városban, Lapikás három sátrat állíttatott volna a könyvvásár idejére. A korabeli újságíró szerint a mikósok és Lapikás sátra előtt aznap nagy volt a forgalom és sok könyv elkelt.

A könyvnapok célja, ahogyan a Székely Nép munkatársa megfogalmazta, az volt, hogy „ezen a három napon az olvasó és az író jelképesen kezet fogjon”. A híradásban a kor szelleme is érződik: „A ledöntött trianoni határokon diadalmasan áttört a magyar könyv és helyet kér magának, nemcsak a magyar könyvespolcon, hanem a szívekben is.” Pár gondolattal odébb pedig így folytatja: „az a tény, hogy a sátoroknál egymás után jelennek meg a társadalom minden rendű és rangu egyénei, öregek, fiatalok, gazdagok, szegények, különös örömmel tölt el bennünket, akik figyelő szemmel követjük a jövőt építő magyar könyv utját. Örömmel tölt el bennünket különösen az, hogy az új szellem érvényesült a könyvvásárlások terén. Az eddigi ponyvaolvasók és ponyvaízü regények kedvelői is most már áttértek olyan könyvek olvasására, amelyek közelebb visznek a magyar sorsproblémákhoz, és tisztánlátókká tesznek.”
 

A második könyvnapok

Az 1941-es eseményre azonban már jóval kritikusabban, szinte kudarcként emlékeztek vissza a következő évben. Ennek magyarázata, hogy 1942-ben a könyvkereskedők nem siettek díszes sátrakat állítani, és a minimális szervezés tükrében a korábbi sürgés-forgás ezúttal már indokolatlannak tűnt. „Sepsiszentgyörgyön az idén két szerény asztalkát helyeztek ki az üzlet [Lapikás Béla könyvesboltja – szerzői megj.] elé. Jobb volt a semminél, az bizonyos, de – mint az egyik könyvasztal előtt üldögélő elárusító leánykától halljuk – tavaly, amikor szép, díszes kiállítású könyvsátruk volt, hasonlíthatatlanul nagyobb forgalmat bonyolítottak le. Igaz viszont, hogy a haszon nagyobb része a sátorcsináltatásra ment, és így az idén ha kevesebb is volt a haszon, de viszont kiadás sem volt a rendezésnél.” 1942-ben mások mellett a legkeresettebb írók között volt Veres Péter, Sinka István, Tamási Áron és Nyirő József. A könyvek iránt 1942-ben leginkább már a tisztviselők és a diákok érdeklődtek, utóbbiak körében különösen a verseskötetek voltak népszerűek. Bár érdeklődés a könyvek iránt a könyvnapok második kiadása során is volt, a cikk­író keserűen jegyzi meg, hogy valójában azok ára „egyszerre a nulla fok alá” süllyesztette a vásárlási kedvet. A Székely Nép munkatársa azon töpreng cikkében, hogyan is lehetett volna a könyvek népszerűsítését igazán barátságosabbá tenni. Szerinte „a könyvnapok igazi célja és hivatása az volna, hogy olcsó könyvnapi árakkal népszerűsítsék a magyar irodalom termékeit. Tömegével kellene árulni az 1–2–3 pengős regényeket, novellásköteteket és a különböző filléres kisregényeket, versköteteket. Ehelyett azonban a könyvnapi asztalokon az idén is csupa drága könyvet találtunk, amelyek nemhogy a kisebbkeresetű emberek, de még a középosztálybeli közönség számára is magyarul és őszintén mondva: jórészt elérhetetlenek.”

Az orosz front elhaladását követően Kernaszt Géza és Verestoji János mellett Lapikás Béla ellen is eljárást indítottak a „szabotázs elleni törvény rendelkezéseinek megszegése miatt”. 1944 szeptemberében Lapikást a Maniu-gárda tagjai letartóztatták, üzletét kifosztották. Ennek ellenére papírkereskedése novemberben még működött.

A második világháborút követően létrejött a sepsiszentgyörgyi kereskedelmi alkalmazottak szakszervezete, amelynek alelnökéül Lapikás Bélát választották. Elnöke volt a Háromszék megyei Kereskedők Egyesületének, javaslatára megszervezték a különböző szakmák árubeszerző csoportjait. A papírbeszerző Sándor Gábor és Lapikás Béla lett.

1947. január 16-án hunyt el mint kereskedő, római katolikus egyháztanácsos, kereskedő köri elnök. Felesége, Márk Júlia még az 1950-es években is árulta lakásán a könyveket.

Lőrinczi  Dénes