Mivel azonban kiváltságosaink kiváltságait és külön juttatásait valójában velünk fizettetik meg, miközben nyugdíjasok millióinak sok-sok ledolgozott évtized után is szégyenteljesen kis járandóságból kell megélniük, ráadásul mindezt a képviseletünkre vállalkozó honatyák a jogállamiság és a demokrácia őreinek számító alkotmánybírák cinkosságával művelik, bohózat helyett inkább vérlázító gazemberségnek nevezhető e mizéria.

Ki ne emlékezne arra, milyen buzgó nekiveselkedéssel ígérte szinte az összes párt a legutóbbi választási kampányban, hogy most aztán végre megszüntetik az igazságtalanságot, és eltörlik a honatyáknak járó különnyugdíjakat? Mindezek után túl átlátszó lett volna csak úgy megfeledkezni az ígéretről, így aztán kifinomultabb átverési módszerhez folyamodtak választottaink: olyan törvényt fogadtak el a parlamentben a speciális nyugdíjak felszámolására, amely egyrészt kizárólag a honatyákra vonatkozik, miközben például az igazságszolgáltatási alkalmazottak juttatásai érintetlenül maradtak (egyébként ezeket év elején 20 százalékkal növelték, szemben a „közemberek” járandóságának alig 10 százalékos emelésével!), másrészt borítékolható volt, hogy az alkotmánybíróság elkaszálja azt. Mindez – láss csodát – így is történt, az alkotmánybíróság múlt csütörtökön közzétett ítéletében alaptörvénybe ütközőnek minősítette a jogszabályt, ismételten alátámasztva a tényt, hogy Romániában vannak egyenlők és egyenlőbbek.

A képmutatással elegyített cinizmus azonban határtalannak tűnik: az alkotmánybíróság döntését követően máris újraindult a versengés a pártok között, hogy ki szeretné jobban eltörölni a különnyugdíjakat – persze, alighanem csak ugyanúgy, mint eddig, a szólamok szintjén, hogy azért a juttatást továbbra is megkaphassák. A vélemények máris megoszlanak: az ellenzékbe sodródott USR-PLUS új törvényt nyújt be, hasonlót tervez a szélsőséges AUR is, míg a kormánypártok közül a liberálisok azzal érvelnek, hogy mivel az alkotmánybíróság eljárási hibákra hivatkozott, nem tartalmi kifogásokat tett szóvá, szerintük jó a régi jogszabály is, a szociáldemokraták pedig megvárnák a taláros testület döntésének indoklását, mielőtt a további lépésekről döntenek. Az RMDSZ már a most elkaszált törvény szavazásán sem vett részt, mert szemfényvesztésnek minősítette azt – az alkotmánybíróság döntése alátámasztani látszik akkori álláspontjukat, a szövetség részéről azonban ennek ellenére is hiányzik az egyértelmű kiállás e nyilvánvalóan igazságtalan gyakorlat ellen. Kelemen Hunoréknak sokkal tisztábban, egyértelműbben kellene közölniük álláspontjukat e témában, ha nem akarják, hogy a magyar közvélemény jelentős része ugyanabba a dicstelen társaságba sorolja a szövetség politikusait, ahová a bukaresti képviselők és szenátorok többségét.

Nincs tehát vége a parlamenti különnyugdíjak mizériájának – honatyáinknak azonban jó lenne tudatosítaniuk, hogy képmutató játszmáik veszélyeztetik a demokrácia alapintézményének maradék hitelességét, és ez bizony beláthatatlan következményekkel járhat.