A felelősöket viszonylag hamar azonosították – a klub tulajdonosait, a tűzijátékért felelős pirotechnikus szakembereket és céget, a tűzvédelmi engedélyek ellenőrzését elmulasztó katasztrófavédelmi felügyelőségi alkalmazottakat, a hiányosságok ellenére működést jóváhagyó polgármestert –, ám a végleges ítéletet mégis újra és újra halasztották. A bukaresti táblabíróság most végre döntött, és bár néhány embernek bűnhődnie kell, amiért nemtörődömsége sok-sok fiatal halálát okozta, a lényeg, mindaz, ami ide vezethetett, mit sem változott.

Románia számos rákfenéjére mutatott rá a Colectiv-tragédia és az elmúlt hat és fél esztendő. Kezdjük talán a végével: az igazságszolgáltatás torz és cinikus mivoltával, amely nemcsak ebben, de számos más perben is megmutatkozott. Majdnem hét esztendőre volt szükség, hogy egy viszonylag egyértelmű ügyben megszüljék a végleges ítéletet, rengeteg halogatás, trükközés után. Arról vitázni, hogy méltányosak-e a kiszabott büntetések, nincs is értelme, hisz az áldozatok hozzátartozói bizonyára keveslik, az elítéltek pedig sokallják azokat, de az út, amely ide vezetett, mindenki számára rendkívül megalázó volt.

Mi változott a Colectiv-tűzeset óta? Tanultunk, tanultak a román állam intézményei belőle valamit? Úgy tűnik, nem sokat. Elmúlt az első évekre jellemző ellenőrzési láz, a működési engedélyek kiállítása továbbra is pénz- és kapcsolatfüggő, az elején csöppet megtorpant, de újraéledhetett a korrupció, a polgármesterek jelentős része most is szinte látatlanul írja alá a papírokat, a szórakozóhelyek (és más cégek) a nagyobb bevétel érdekében ismét nyugodtan takarékoskodhatnak a minőségen, legfennebb egy újabb tragédia esetén kérik majd számon őket. De ami a legsúlyosabb: semmit sem javult az égési sérülést szenvedők ellátása Romániában. Rengeteg ígéret, fogadalom született 2015 novemberét követően, ám majd’ hét esztendő után sem teljesült ezek közül semmi. A súlyos égési sérülteknek továbbra is csak akkor van esélyük az életben maradásra, ha külföldön kezelik őket.

Buta ember a saját kárán tanul, okos ember a másén – tartja a mondás –, de úgy tűnik, Románia még a saját szerencsétlenségén sem képes okulni. Történhet bármi, a pillanatnyi felindulás és számos ígéret után minden visszazökken a régi kerékvágásba. Hatvanöt fiatal élet kimúlása sem volt elegendő, hogy valós változást hozzon az állam korrupt, felelőtlen, nemtörődöm működésében. Néhányan hosszú évekre börtönbe kerültek, de a lényeg ugyanaz maradt: holnap újra bekövetkezhet egy hasonló tragédia, és ismét ártatlanok fizethetnek érte.