Jelen esetben egy olyan válogatást adtunk ki, amelyet maga a szerző készített elő, ám nem várt halála okán ez a szövegkiadás mindeddig nem valósulhatott meg. A kézirat különös érdekessége, ahogyan a szerzői szándék és látásmód rendezi együvé ezeket a verseket, a szerkesztési elv a halálra készülő költő sajátságos üzenetét fogalmazza meg, értékválasztásában a maradandónak szánt gondolatok, versek, hitvallások rendeződnek könyvvé. E filozofikus eszmefuttatások többnyire létértelmező költemények, amelyek sajátos, bogdáni látásmódban tárgyalják az embert örökösen foglalkoztató ontológiai kérdéseket, a szövegek megszólítottjai vagy lírai alanyai is többnyire olyan közeli barátok, akiket magába vonzott már a halál kifürkészhetetlen igazsága vagy igazságtalansága, és ezek a megszólítottak számunkra is ismerős arcok, erdélyi irodalmunk és kultúránk ismert és szeretett figurái. A személyes emlékidézésen túl épp ezért közösségi dimenzióban is értelmezhető szövegekkel van dolgunk, Bogdán László nem csak róluk, de rólunk, mindannyiunkról is beszél.

E könyv egyfajta búcsú, különös szembenézés az elmúlás nyilvánvalóságával, amellyel szerzőnk tudatosan nézett szembe, és utoljára nagy, lírai tablókba sűrítve összegezi mindazt a gazdag tapasztalatot, amit a földi élet számára megélni engedett.

Farkas Wellmann Endre