A Háromszék nagyasszonyaként is ismert bárónőre való emlékezést a halála évfordulójára időzítik minden évben, az idei, szentmisével egybekötött, meghitt hangulatú esemény sem zajlott másként, a szertartást Olasz Béla, a kantai Szentháromság-templom segédlelkésze tartotta Fórika Balázs közreműködésével.

A plébános elmondta: idén a bárónő halálának az évfordulója egybeesett Urunk menybemenetelének napjával. „Milyen érdekes, hogy éppen a mai napon emlékezünk Szentkereszty Stephanie bárónőre is, aki annak idején megérezve és megértve Isten akaratát, a hívó szavát, ilyen lelki gazdagsággal árvaházat alapított, felkarolta azokat, akik hiányt szenvednek, akik a társadalom peremére szorultak, akik jobban megérdemlik és megértik a szeretetet, a közelséget” – mondotta a szentmise elején a segédlelkész, aki prédikációját is a mindenkori jótevők köré építette fel.

„Az Úrjézus által alapított közösségnek egyik ismertetőjegye – ma, a 21. században is –, hogy miként viszonyul azon emberekhez, akik valamilyen hátrányos helyzetben vannak, legyen az testi vagy szellemi fogyatékosság. Az évszázadok során mindig volt olyan, aki Isten szavát és akaratát meghallva, újra és újra szívügyének tekintette, hogy a nehéz sorsúakat egybegyűjtse, emberhez méltó létfeltételt biztosítson számukra. Erre jó példa Báró Szentkereszty Stephanie is, aki annak idején megálmodta ezt az árvaházat, és azon túl, hogy az emberszeretet vezérelte, kápolnát is építtetett, mert tudta, hogy mindannyian egy istennek vagyunk a gyermekei, és egymásnak testvérei” – hangzott el a prédikáció során.

A szentmise végén Bálint Olga, az intézmény vezetője is megosztotta gondolatait: „Nagy férfiak, erős honszerető magyarok tudtak csak létesíteni hasonló, örökéletű intézményeket. De ő, a szeretet diadalmas eszméjével teremti meg Kézdivásárhelynek négy büszkeségét, a Háromszék megyei Erzsébet Árvaleánynevelő Intézetet – a mi intézményünket, a munkaképtelen szegények Stefánia Menedékházát, a Rudolf Kórházat és a kézdivásárhelyi Oltáregyesületet. Szentkereszty bárónő által alapított intézményünk a csodával határos módon, a történelem viharait túlélve, megálmodója misszióját folyamatosan követve jövőben 150 éves. Azt gondolom, kevés intézmény büszkélkedhet ilyen múlttal és jelennel” – mondotta az intézmény vezetője, akinek a beszédét követően szokás szerint a jelenlévők elénekelték a Bojtorján együttes Összetartozunk dalát, majd az emlékezés koszorúit helyezték el az alapító mellszobra előtt. Koszorúzott a Szentkereszty Stephanie Alapítvány, Sztakics István, Kovászna Megye Tanácsának jegyzője, dr. Szilveszter Szabolcs alpolgármester és Tóth Csilla, a városháza főjegyzője, illetve a Szentkereszty család leszármazottjai. A rendezvényen a bárónő testvére, Szentkereszty Zsigmond részéről a zágoni Veres Judit Mária, Bokor Temesi Emma, János Márta, Veres Katalin és Kovács Márta Mária dédunokák, illetve ükunokák voltak jelen.