Mózes László
Megéri? – kérdezte egy kisdiák a SepsiBook könyvvásár és kortárs irodalmi fesztivál egyik rendezvényén, miután ifjúsági regényeiről beszélt Mészöly Ágnes. Az önmagát bátortalanul pályakezdő írónak valló, cseperedő gyermek nyilvánvalóan nem az írás anyagi vonzatára volt kíváncsi, hanem végighallgatta a szerző vallomását, és abból kiérezhette, bizony, emberpróbáló foglalatosságra adná a fejét, így egyelőre saját kérdéseire keresett választ, megerősítést. Hiszen zsenge, még csak próbálkozó szerzőnk – hasonlóan a befutottakhoz – el-elbizonytalanodik, és e kételkedés már a gondolkodó, kultúrát teremtő ember örök sajátossága.
Aki pedig ennek az ellenkezőjét állítja és a magabiztosságot valamiféle meghatározó alkotói attitűdként határozza meg, az egyszerűen nem mond igazat. Megéri-e tehát a gyötrődés, érdemes-e új, sajátos világokat teremteni? Az irodalom e különleges, teremtő erejéről maga Mészöly Ágnes is beszélt, ám ennél lényegesebb a kérdésre adott válasza. Igen, határozottan megéri – hangzott a bátorítása, s innentől már csak írópalántánkon múlik, hogy ő maga meghívottként beszélhet-e saját regényéről egy valamikori könyvvásáron.
Bátorító a mostani, remekbe szabott, SepsiBook névre keresztelt, szemünk láttára születő könyvvásár, kortárs irodalmi fesztivál sikere is. Bátorítja az elbizonytalanodókat, hogy igen, mégiscsak olyan a minőségi, értéket hordozó könyv, mint a levegő és a só, de bátorítja a szerzőket is, hogy érdemes eljönniük egy-egy új helyszínre, mert kíváncsiak rájuk, könyveikre és gondolataikra.
A SepsiBook legnagyobb nyertesei talán maguk a gyermekek, azok a kisebb és nagyobb diákok, akik tanító nénijeikkel, tanáraikkal kilátogattak a könyvvásárra, s találkozhattak magával az íróval is, akinek könyvére olykor heteket, hónapokat kell várniuk a könyvtárban. Ha tehették és szerencsésebbek voltak, kevéske zsebpénzükből most akár meg is vehették az áhított művet. Láthatták, hogy a történeteket nem elérhetetlenek és megismerhetetlenek írják, hanem hozzájuk hasonló emberek, akik ráéreznek világukra, gondolataikra, álmaikra. Olyanok, akik bátorítani is tudnak, nem csak könyvet írni.
Sepsiszentgyörgy egy újabb értékes rendezvénnyel gyarapodott, melyet feltétlenül érdemes továbbvinni, alakítani, szépíteni. Hiszen nem csupán arról szól ez a néhány emlékezetes nap, hogy azok, akik megtehették, újabb kötetekkel gyarapíthatták könyvespolcukat, hanem főként arról, hogy mindazok, akik erre nyitottnak mutatkoztak, újabb gondolatokkal gyarapíthatták elméjüket. Nem csak a találkozások, a szavak, a szerzők és a könyvek ünnepe tehát a SepsiBook, hanem a gondolatok ünnepe is, s bizony, örvendezhetett, aki írókat, világot teremtőket hallgathatott.
Idézve tehát bizonytalankodó írópalántánkat, feltehető végül a kérdés: megéri mindez? Megéri Sepsiszentgyörgyön kultúrában – könyvben, irodalomban, zenében, filmben, képzőművészetben és színházban – gondolkodni? Megéri otthont teremteni a könyvnek is? Határozott a válasz: igen, megéri. Megerősítést nyert ez az elmúlt hétvégén is, miként bebizonyosodik minden más, szellemet s lelket egyaránt pallérozó rendezvényen, újra és újra.
