Utóbbi lehet valóban amatőr a szó negatív értelmében, és lehet olyan színvonalas, amely vetekszik a hivatásoséval. Sepsiszentgyörgy azok közé a városok közé tartozik, ahol az amatőr szónak pozitív a jelentése, elismert amatőr képzőművészek, tánccsoportok, kórusok egész sora bizonyítja ezt, akik nem a hivatásos művészeti intézmények árnyékában, hanem inkább azok mellett működnek és viszik a város hírnevét határon belül és kívül. Ezúttal két, több korosztályt is foglalkoztató műkedvelő tevékenységről szólunk, mindkét területen a napokban tartottak évadzáró (évösszefoglaló) bemutatót.

A Művészeti és Népiskola balett szaka százhúsz tanítványának minden mozdulata a klasszikus balettben gyökerezik, de Tüzes Csilla és Cseke Ágnes ezt a tudást szélesebb palettán is kamatoztatja, a musicalek világának zenéjére betanított mozgások a dzsesszbalett felé is hajlanak. Több korosztály csoportjaiban 7–15 éves lányokat (fiúk nemigen  jelentkeznek) tanítanak meg az alapvető balettmozdulatokra, erre építik a klasszikus balett bonyolultabb elemeit, a ritmustáncokat, a fő, hogy a mozdulat valóban művészet legyen és a gyermek jól érezze magát benne. Ezt bizonyították legutóbbi évadzáró előadásukban, amelynek nyitányában Antonio Vivaldi Négy évszak című művét vitték színpadra a nagy lányok néhány kisebb balerina közreműködésével, majd A dzsungel könyve, Hair, A padlás, Hajlakk zenéjére koreografált táncokkal léptek színpadra kicsik és nagyok. A varázslat, amit a színpadon láttunk, abban áll, hogy eltérő kultúrájú családok gyermekei, különböző iskolák diákjai a próbák alatt közösséggé formálódnak és szeretik megmutatni, amit tanultak.

Ehhez hasonló élményben volt részünk a Tőkés Csaba Zsolt és Tőkés Edit által alapított és vezetett Kincskeresők Néptáncegyüttes hétfői évadzáró előadásán is, amelyen szintén több korosztály táncos közösségei léptek színpadra, elvezetve a nézőket a gyermekjátékoktól a sárközi ugróson és a bukovinai táncokon keresztül a magyarlapádi és nagyecsedi táncokig. A lányok három-négy főnyi kamaraegyütteseinek éneke, a Szarka Tamás által elindított Kárpát-medencei roma tehetségkutató döntőjében az augusztus 19-i, margitszigeti szabadtéri színpadon megrendezésre kerülő Esthajnal című lemezbemutatóra fellépést nyert Mocsel Hunor örkői tánca az előadás kiemelt pillanatai közé tartoztak – akár lehetett volna hivatásosok produkciójának tekinteni –, összességében a Kincskeresők, a Nagy Kincsek, a Kincsek és az Apró Kincsek azt bizonyították, a kedvtelésből művelt tánc is lehet minőségi és hiteles.

E két példa és sok más, amiben Sepsiszentgyörgy jócskán bővelkedik, a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek műkedvelő mozgalmaira emlékeztetnek, amelyek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar ember szeresse és megőrizze saját hagyományait és megismerje más népek kultúráját is.