Szent György legendája a Tamási Áron SzínházbanAz a bizonyos szem

2022. június 5., vasárnap, Színház az egész világ

Bemutatók alkalmával ritkán szoktunk olyan erős produkciókat látni a Tamási Áron Színházban, mint amilyen Jevgenyij Svarc A sárkány című darabja volt Vladimir Anton rendezésében. Részben a szerző, részben az alkotók érdeme, hogy egy rendkívül fontos, aktuális előadás született újra Sepsiszentgyörgyön, mely sok szempontból figyelemre méltó.

  • Fotó: Barabási Zsolt
    Fotó: Barabási Zsolt

Születtek már jó előadások gyenge szövegekből, és nagyon jó szövegekből is készültek gyengébb produkciók, ezúttal azonban az a szerencsés helyzet alakult ki, amikor egy önmagában is nagyon erős, rengeteg fontos kérdést felvető, jól megírt tanítómesét úgy sikerült feldolgozni a színpadon, hogy azzal további értelmezési lehetőségeket, a befogadás új szintjeit villantotta fel az előadás. Jevgenyij Svarc A sárkány című darabja a zsarnokságról szól, arról, hogy az aljas, képmutató hatalmasok hogyan manipulálják a világot egyéni érdekeik mentén, figyelmen kívül hagyva az elnyomottak életét-halálát, szenvedéseit. Már négyszáz éve uralkodik a városon a sárkány, amikor megjelenik a hős lovag, aki szembeszállna vele, de úgy tűnik, a városka elöljárói nem gyűlölik elnyomójukat, nem akarnak szabadulni tőle, próbálják megakadályozni a lovagot abban, hogy megvívjon vele...

Több szempontból is rendkívül aktuális a történet, akarva-akaratlan korunk társadalmi-politikai összefüggéseinek tükrében szemléljük a látottakat. Az orosz–ukrán háború hátterében működő hatalmi törekvések, a magyarországi hatalmi erőviszonyok, a magyar külpolitika a nyugat-európai hatalmi rendszerben – szinte elkerülhetetlen, hogy ne ezek fényében értelmezzük az előadást, de ezen túlmenően például a Társadalmi dilemma című dokumentumfilmre is rímelnek a látottak, mely arról szól, hogy a közösségi média hogyan manipulálja a tömegek véleményét, tudatát, ismereteinket a valóságról.

Svarc kora, a sztálinizmus sok szempontból hasonlít korunkhoz, bár mi nem élünk diktatúrában. Ma is rendkívül nehéz eligazodni a tömegeket manipuláló információrengetegben, talán még sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mint amikor mindenki számára nyilvánvaló volt a hazugság. Mert a rengeteg igazság mindent relatívvá tesz, felborítja az értékrendeket, mindent és mindennek az ellenkezőjét is megkérdőjelezi. Az egyik legszebb pillanat az előadásban, amikor Henrik, az egyik negatív főszereplő kijelenti: ő nem tehet arról, hogy ilyen ember lett, hisz ebben nevelkedett, „erre lett szocializálva”.

Nagyszerű a darab, elgondolkodtató és megrázó egyben, az előadás pedig tovább tágítja a szöveg gondolati tartalmát, újabb és újabb irányba mozdítva el az értelmezés lehetőségét. Az alkotók csak alapként viszonyulnak hozzá, melyre nagyszerűen építik rá a rendezői-színészi ötleteket. Vladimir Anton rendező valójában egy színészközpontú előadást hozott létre, melynek a humor jelenti az egyik erősségét, játszani tudnak minden replikával, élővé, frissé, igazzá téve ezáltal a történetet.

A polgármester és a fia félelmetes a gonoszságban, miközben viccesek is tudnak lenni, a hős lovag pedig időnként a történet leggyámoltalanabb szereplőjének tűnik. A sárkány ugyancsak sokszínű figura, több teljhatalmú vezetőtípust is képvisel, talán nőiessége és hiúsága a legkönnyebben dekódolható jellemvonása. Egy nőies sárkány és egy félénk lovag áll szemben egymással, akik mégis hitelesen tolmácsolják Szent György legendáját. Lehet, hogy azért, mert észrevétlenül ebbe az irányba alakul a világunk?

Sokat nevettünk a bemutatón, miközben időnként összeszorult a gyomrunk, ami a legjobb előadások egyik biztos ismertetőjegye. Rendkívül izgalmas volt, ahogy szavakká formálták a valóságot, mely körülvesz bennünket, máskor pedig éppen úgy játszottak, hogy a titkok kimondatlan maradjanak, miközben súlyos kérdések dübörögtek a nézőben. Gyönyörűen épülgettek a rétegek a színészi játékban, nagyon nehezen lehetne bármilyen skatulyába is besorolni a szereplőket, még az epizódszereplőket sem. Minden megszólalás hangsúlyos, minden villanás vakítóan éles. Valójában a negatív hősök irányították az eseményeket, mégis hitelesnek tűnt, ahogy végül átbillent a mérleg nyelve a jó oldalra. Jók voltak a ritmus- és hangulatváltások, de nemcsak forma volt mindez, művészet a művészetért, hanem a valódi tartalmak, igazságok színes-zamatos körete.

Elza monológja az esküvőjén meghatározó mozzanata az elő­adásnak. Ez az a pont, ahol a mese színes ködén át belénk nyilall a felismerés, hogy a sárkányok valójában bennünk élnek, az emberhez méltatlan események sunyi és gyáva szemtanúiban, akik néma szereplőkként asszisztálunk a zsarnoksághoz, háborúkhoz és a szomszédságunkban történő bűncselekményekhez.

Parti Nagy Lajos szövege friss, mai, élő, együtt lélegzik a szereplőkkel. Kivételt képeznek ez alól a kimondottan magyar vonatkozású utalások – „az nem lehet, hogy szív, erő és oly szent akarat hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt”, fényesebb a kardnál a lánc, hunok vére a sárkány ereiben stb. –, melyek minduntalan kibillentenek, és valami olyan magyar aktuálpolitikai ízt próbálnak a néző szájába rágni, mely inkább beszűkíti az érzékelést, mintsem kitágítaná. Valójában nem is vette ezeket a poénokat a bemutató közönsége.

Egy másik viszonylag kényes pontja az előadásnak, hogy a sárkány szerepe három színészre van osztva, akik felváltva játsszák el azt. Ha nagyon figyel a néző, megérti, hogy ugyanarról a szerepről van szó, de az előadás nem adja egyértelműen okát ennek a meglehetősen erős rendezői gesztusnak. Talán csak azt erősíti, ami különben is érthető az előadásból, hogy bárki lehet sárkány, valójában nem a sárkányról, hanem a sárkányságról szól az előadás.

Erős képi világ jellemzi a produkciót, nagyszerű a díszlet. Egy arctalan emberfej körvonalát látjuk a háttérben, rajta hatalmas szem. Aztán megsokszorozódik ez a körvonal, s úgy tűnik, mintha a dragon barlangját látnánk valahol a felhők felett. Miközben a néma, arctalan, jellemtelen tömeget is beleláthatjuk a képbe. Üres árnyék-embereket, akikből hiányzik a lélek. Személyiség nélküli látszat-életeket, ahogy üres halmazokként, technikai eszközeink fogságában végigmenetelünk az életen. A jelmezek a történet elején diszkrétebbek, a párbaj után élénkek, színesek. A polgármester parókája pontos lenyomata az átalakulásnak. Nagyszerűen jelzi, hogy most már mindent szabad, de azt is érzékelteti, hogy ez a szabadság valójában hamis látszatvilág. A szem több változatban is megjelenik, a sárkány ruháján is szemeket látunk, melyek a páva farktollait idézik. A lélek tükre és a figyelő tekintet. A fül körvonalai is jól kivehetőek a falon, „itt a falnak is füle van...” A zene szintén hangsúlyos része az előadásnak, és az előbbiekhez is kapcsolódik: a folyamatosan hallható zajok sejtelmessé teszik a hangulatot.

Valójában csak akkor kel életre a szem, amikor előkészítik a gyilkosságot a lovag ellen, de mi tudjuk, hogy ez manapság része a hétköznapjainknak. Szinte mindegy, hogy kik vagyunk, mivel foglalkozunk, mindent tudnak rólunk, figyel és kontrollál bennünket a rendszer. Minden, amit lájkolunk, posztolunk vagy csak megnézünk a közösségi csatornákon, jól kitalált algoritmusokat indít el, és előbb-utóbb elénk jön minden, ami érdekelhet bennünket. Ki az, aki mindezektől függetlenül, valóban szabadon tud élni manapság?

Az előadás végén egy még nagyobb szem figyeli a közönséget a háttérből. Mintha belénk világítana. Újra emlékeztet arra, hogy bár mindnyájan lovagoknak érezzük magunkat, valójában a sárkányok is ott lopakodnak vagy tombolnak bennünk. Hogy látszólag kicsik és kiszolgáltatottak vagyunk, mégis félelmetes erőt képviselünk a virtuális valóságban. Olyan hatalmas erőt, mely az igazságok kiismerhetetlen szövevényében minden értéket megkérdőjelezve kibillentheti sarkából a világot. A szem a keresztyénség szimbóluma is, Isten figyelő tekintete. A lelkiismeretünk szeme. Igen, csalhatunk, lophatunk, ideig-óráig büntetlenül elnyomhatunk, halálba küldhetünk névtelen tömegeket, kisujjunk köré csavarhatjuk a világot, a lelkiismeretünk elől nem tudunk elmenekülni. Az a bizonyos szem ott van fölöttünk-bennünk. És minél
nagyobb a sötétség, annál élesebben világít.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a december elsejei parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1685
szavazógép
2022-06-03: Jegyzet - László Zsuzsa:

Nincstelenségünk

Nem biztos, hogy értem azt, amit naponta látok. Elég gyakran megesik velem, hogy valami nehezen megy a fejembe, vagyis inkább nem tudom hová tenni.
2022-06-03: Irodalom - :

A tulipánná változott királyfi (népmese) /Kiscimbora/

Volt egyszer egy király, annak volt egy fia. Azt mondta egyszer a fiú az apjának:
– Édesapám, én most elmegyek, és addig vissza sem jövök, míg meg nem találom a legszebb lányt a világon.