Miklós András, Szotyor település képviselője, református egyházgondnok köszöntötte a vendégként érkező Hajdu-Bihar Megyei Vitézi Rend katasztrófavédelmi tagozatának ideérkező képviseletét, emlékeztetve arra, hogy a 102 éve aláírt „békeszerződés” nyomán „az egykori Magyarország területének 71 százalékát elveszítette és 3,2 millió magyar anyanyelvű lakos a szomszédos országokba kényszerült”. Úgy kell nevelnünk gyermekeinket, akik az említett eseményekről csak könyvekből tudhatnak, hogy nekik is fájjon – mondotta. A százkét esztendő alatt sok minden történt, Észak-Erdély visszakapcsolása csak részben és rövid időre gyógyította a nép sebeit, és lám, az azóta lepergett évszázad sem hozta meg a gyógyírt, az autonómiát.

Ezek a gondolatok ismétlődtek meg a felszólalók beszédeiben is, nem a reményvesztés, az öröm a megoldás – hangzott el, az, hogy erősítsük az összetartozási, nyelvi és nemzeti kötelékeket, örvendjünk eredményeinknek, megmaradásunknak és együvé tartozásunknak itthon, az ősi földön. Ez volt a biztató veleje a Vitézi Rend Háromszéki vezető székkapitánya, v. Németh Sándor felszólalásának is.

Balázs Antal nyugalmazott pedagógus és faragómester részletezte a hét kis faragott kopjából kialakított emlékeztető üzenetét, amelyek a „döntés” nyomán elcsatolt országrészeket jelképezik. Az emlékeztető vitézi képviselet nevében szólt az összegyűltekhez v. Angyal Péter, a hajdúszoboszlói Vitézi Rend Katasztrófavédelmi század parancsnoka, az áldást mondó Kolumbán László kilyéni református lelkipásztor pedig az efézusi igeversben szereplő szegletkő kapcsán fogalmazta meg biztató áldását.