Az Erdélyi Ferences Rendtartomány hívásának eleget téve, idén újra benépesült szombaton a Kis- és Nagysomlyó közti nyereg pünkösd ünnepére. Gyalogosan, lovon, biciklivel, autóbusszal, személygépkocsival vagy vonattal; családdal, egyedül vagy közösségben keresztaljával, plébániai csoportok papjaik vezetésével, becslések szerint mintegy 345 ezren vettek részt az idei búcsún, hogy a Szűzanya oltalmába ajánlva egyéni és közösségi életüket, erőt merítsenek a mához és a holnaphoz.
Az ünnepi szentmisét Kovács Gergely érsek, Kerekes László segédpüspök, Tamás József ny. segédpüspök, a zarándokvonattal érkezett Varga Lajos váci segédpüspök és a búcsú főcelebránsa, szónoka, Udvardy György veszprémi érsek közösen mutatták be a papsággal együtt. A ferences jelmondatot, Pax et bonum! – Béke és jóság! –, amelyet a búcsú mottójának választottak, Urbán Erik ferences tartományfőnök szavai szerint a ferences testvérek búcsúfiának szeretnék adni, hogy mindenki hazavigye a kegyhely üzenetét. Az ünnepséget a Duna Televízió élőben közvetítette (immár harmincadik éve), hogy az otthon maradottak is részesülhessenek az ünnep hangulatából, örömeiből. Az erdélyi Mária Rádió egész héten a pünkösdi eseményre irányította a figyelmet a szentmisék közvetítésével, lelki beszélgetésekkel, tematikus adásokkal.
Többek között gyalogosan indult Sepsiszentgyörgyről egy zarándokcsoport a Krisztus Király-plébániáról Fülöp Szabolcs tisztelendő vezetésével, Illyefalváról és a Perkőről lovas csoportok áldással indultak előző napokban, hogy megérkezzenek a búcsúra. A kárpátaljai testvéreinket külön kiemelve is köszöntötték... Hogy ki miért, milyen indíttatásból indul neki, milyen belső parancsnak vagy hívó szónak engedelmeskedve, vagy csak egyszerűen a nemzeti érzést megtapasztalni akarva, akár ősi hagyománynak eleget téve, vallásos cselekedetként a Szentlélek kegyelmeire figyelve, vagy közösségi kirándulásként felfogva, akár gyógyulásért, hitért, megújulásért, útmutatásért fohászkodva, mindenkinek az egyéni dolga. Sokszor szavakkal le nem írható mindaz, amiben az ember részesül. A fáradtság, a lemondás, a belső nagytakarítás (gyónás), az imádság, rég nem látott ismerősök, a megújult természet, a szentmise liturgiája, a ferences atyák szolgáló szeretete, a nemzetünk sokszínűsége és közösségi éneke, a Szűzanya hazaváró szeretete és csodás imameghallgatásai – mind ott kavarog az emberi lélekben, hogy aztán szépen letisztulva új erőt és új reményt adjon. Aki egyszer megtapasztalja a gondviselő Isten szeretetét, az másokkal is meg szeretné osztani. Aki egyszer is elzarándokol Csíksomlyóra, az visszavágyik a nemzeti kegyhelyre.
Azzal munkálhatjuk a békét, ha tesszük a jót
A szentmise elején Urbán Erik ferences tartományfőnök köszöntötte az egybegyűlteket a Kisebb Testvérek Szent István Királyról elnevezett Erdélyi Rendtartománya nevében, örömét és háláját fejezte ki, hogy újra együtt lehetünk, és akár meg is ölelhetjük egymást. Majd a jelszót magyarázva kifejtette: „A béke és jóság az igazságosságra és a szeretetre épülő rend megteremtését jelenti. Apostolokká és hírnökökké kell válnunk, akik a magunk közösségében hirdetjük a békét és jóságot!”
A népes zarándoktömeget dr. Kovács Gergely érsek is köszöntötte, majd a jó Isten áldását kérte a jelenlévőkre.
Dr. Udvardy György veszprémi érsek hangsúlyozta, hogy a jelenlévőkért, nemzetünkért ajánlja fel a szentmisét. A homíliában tovább magyarázta az idei zarándoklás jelmondatát. „A Krisztus szerinti békét az Istenhez való megtérés adja. Ezért Krisztus a mi békénk és kiengesztelődésünk. A béke Isten ajándéka, de a békét teremteni kell. Amikor Jézus boldogságmondásai között olvassuk: „Boldogok a békességben élők, békességesek” (vö. Mt 5,9), úgy értjük: Boldogok, akik teremtik a békét! Milyen nehéz ez! Látjuk személyes életünkben, látjuk társadalmi, világméretekben. Látjuk a testvéreinket is érintő, szomszédunkban zajló háborúval kapcsolatban is. Milyen sok, hány és hányféle erő lép fel a béke és a béketeremtő ellen.” „A békéért meg kell küzdeni. Ez prófétai harcot jelent az egyén és a közösségek számára is. (...) Hogyan munkálhatjuk a békét? Tesszük a jót!” Nemcsak tenni, hanem küzdeni is kell érte, ébernek kell lenni és Pál apostol szavaival élve éberen virrasztani – buzdított az érsek atya. „A küzdelemhez erős fegyvereink vannak az Úrtól: az imádságban kifejeződő hit, Isten szaváról való elmélkedés, a szentmise ünneplése, a szentségimádás, a szentségi gyónás, a szeretet cselekedetei, a közösségi cselekedet, a missziós elköteleződés.” A Szentlélekkel való életünkben hathatós példának emelte ki égi Édesanyánkat, a segítő, oltalmazó csíksomlyói Szűzanyát. Az „ő magasztaló hálaadó énekében megjelenik az isteni béke, az isteni jóakarat fölfedezésének öröme. Az isteni új rend, az isteni újjáteremtés.” Az utolsó áldás előtt arra is biztatta a jelenlevőket: mint gyermekek kérjünk bármit, hiszen mint édesanya előtt állunk Szűz Mária előtt, ő a kicsinynek tűnő kéréseket is teljesíti, nem kell szégyellni kérni (akár kedvesség utáni vágyat).
„Békét adj szívünknek, békét családunknak, / békét nemzetünknek, békét a világnak!” – énekelte a Béke Fejedelme című népének refrénjét több százezer lélek, majd a nemzeti imával, a régi és jelenlegi székely himnusszal zárult a szombati búcsús szentmise a Hármashalom-oltárnál.
Nem maradtak el az egyéni és közös fotózkodások. Az erdő alatt, a 40-es Szent György Csapat gyülekezési helyén Karácsony Csaba csapatparancsnok várta a szentgyörgyi cserkészeket, a Hármashalom-oltárnál pedig szövetségi fotó készült az erdélyi cserkészekkel. Jelen voltak a különböző közösségek is, akik zászlójuk alatt várták a régiókból érkezőket. Így a Kárpát-medencei Háló tagjainak is öröm volt a találkozás.
Délután csángó szentmisét mutattak be a Szent Péter és Pál plébániatemplomban, este pünkösdi vigília szentmisét a kegytemplomban. Aki maradt, szombatról vasárnapra virradóan virrasztáson vehetett részt a kegytemplomban; a sepsiszentgyörgyi Élet a Lélekben plébániai imacsoportok a csobotfalvi plébániatemplomban imádkoztak és virrasztottak, várva a napfelkeltét és a hajnali napba nézést. Vasárnap négy szentmisét mutattak be a kegytemplomban, míg hétfőn a Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyjának emléknapjára emlékeztek ünnepi szentmiséken.
Az idei csíksomlyói búcsún jól feltarisznyáltak útravalóval: béke és jóság – tenni a jót családjainkban, munkahelyeinken, közösségeinkben, bármerre visz utunk –, ez a mi dolgunk, és nem is kevés.