Kodolányi János (1899–1969) végigélte a körbevágott, egykor büszke ország minden társadalmi nyomorát, valamint ebből következően is a meghallgatásra, elolvasásra érdemes írók, költők egymást segítését, egymás ellen fordulását az elvek annyira sokféle „halpiacán”.

Kodolányi úgy fordult a magyar történelem ihletet adó eseményei­hez, hogy a tatárjárást bemutató regényei (Boldog Margit, Julianus barát, A vas fiai stb.) és példaadó történelmi személyiségei jobban beépüljenek tudatunkba. Az életének első évtizedeit bemutató Süllyedő világ című önéletrajzi művét olvasva kétségtelen hatással volt rá szüleinek elválása, erdész apjának, majd neki is örökös költözései és túl lassan épülő irodalmi ismertsége.

Tömör megfogalmazásával ragadja meg figyelmemet a következő mondat: „Az ember viszonyát embertársaihoz egész életre döntően a gyermekkora szabja meg.” Ha visszatekerjük életünk történéseit gyermekkorunkig, megtaláljuk azokat a családi és társadalmi élményeket, szakmai életünk első benyomásait, amelyek személyiségünk kiteljesedésében hatottak ránk. Az első világháború és az azt követő igazságtalan döntés hozta létre a „népi írók” szövetségét (Móricz Zsigmond, Németh László, Illyés Gyula és mások), keresve az utat a szélsőbal kommunista hangolású irodalma (Korunk) és a nemzetiszocializmus egyre harsányabb irodalmában is jelentkező németbarátság között.

Faragho Gábor altábornagy kérésére nyolcvanoldalas Memorandumot készít a fegyverszüneti tárgyalások megkezdéséhez (1943), komoly veszélybe sodorva magát és családját a német elhárítás részéről. Családjával Budapestre költözik. Itt éli át a város ostromát. Mivel nem tudja elfogadni a Rákosi-rendszer kommunista diktatúráját, évekig hallgatásra ítéli saját magát.

Kodolányi János regényei rendelkeznek a történelmi regények életszerűségével, hitelesek, ismertségük mégsem általános a magyar olvasók körében, de ezt a távoltartást a magyar könyvkiadók feloldhatnák ezek újrakiadásával.