Él jelenleg is ennek az erdővidéki községnek a ragadványneve a szomszédos vidékeken, de a szó pozitív jelentését kell keresni benne. A baconi ember kritikus gondolkodású, nem megszóló, megrovó értelemben, hanem keresi a jót, a példamutató viszonyulást, értékeli az emberséget. Hosszú, verses, egész Erdővidéket átölelő mondókából ragadtuk ki a nevet, akár a szomszédos sáros Bibarcfalváét vagy a bordakészítő, bordás Bardocét. Tulajdonképpen nem ide települtek a régiek – mondják –, hanem sokkal fennebb, oda, ahol egy helyet Faluhelynek hívnak Uzonkafürdő közelében. Állítólag ma is létezik ez a helynév, és a fürdőiek bárkinek megmutatják, s mint mondják, ott egy kisebbecske templomnak még a körvonala is kirajzolódik, de ahhoz tudtunkkal régész még nem piszkált.
A Bacon vize völgyében
elég sok a rejtett hely – magyarázták a baconi iskolás gyerekek, amikor együtt mentünk fel a Setétpatak völgyén, hogy megkeressük az egész vidék egyetlen kőlikját, a Kincses barlangot. „Otthon mindenki készüljön fel – adta ki a tanító bácsi –, írjátok le egy füzetlapra, amit apátok, anyátok elmond, mert beviszik Szentgyörgyre.” Szinte nem volt olyan történetecske, amihez ne társított volna valamilyen faroknyi elképzelést a megkérdezett nagyszülő, mert a legtöbb be is vallotta, hogy hallott arról a kőlikról, de benne még sohasem járt. Így keletkeznek a legizgalmasabb barlangos mesék.
– Ne siessetek erősen, várjatok, hogy egyszer kapjuk meg a bejáratát, déditatám azt mondta, hogy jobb kéz felől van fenn, egy meredek sziklamartban – emlékezett egy gyerek. Szőcs Ferenc bácsi azt magyarázta a baconi gyerekeknek, hogy ott fent a régiek szerint kincses barlang, aranybánya volt. Ide jártak fel az aranycsepegéseket felfogni az emberek, s hogy a titkot meg ne tudja senki, lovaik lábára fordítva ütötték fel a patkót, hogy ha valaki a nyomok szerint tájékozódna, higgye azt, hogy ment felfelé, s közbe ereszkedett bé!
Nem arany az, amit ott csillogni láttak a kutakodók, hanem aranyosan csillogó sárgás vasérckristályok, tudományos nevük pirit. A sziklában kissé lefelé tartó járat szintkülönbsége 7 méter, Jancsó István, Tóth Lehel és Luffy Péter rajzot is készített róla.
Nyolc baconi tanuló kísért fel a kőfolyáson: Szász Ferenc, Müller Attila, Baló Vilmos, Kusztos Béla, Bocskor Árpád, Ferenc István, Kiss Ferenc és Keresztes Árpád.
Jót ittunk a Csángó borvízből
Nagybacon a gyógyvizek földje. A Csángó borvíz a Setétpatak völgyfejében van, de Bacon környékén 14 ásványvízforrást vettünk nyilvántartásba. Ebből csak a Györkovács-patak völgyében lévő Györkovácsi büdösvíz tartalmaz jelentős mennyiségű ként, ez mostanában nagyon keresett lúgos víz, bárki ellúgosíthatja gyomrát-bélrendszerét ezzel a gyógyvízzel. Két forrás Bacon közelében van: a Faluborvíz és a Súgói borvíz. Mindkettő a baconi medencezug fiatalkori képződményeiből tör a felszínre, kalcium-magnézium tartalmú, vasas, kevesebb szén-dioxidot tartalmazó vizek.
A Faluborvizet a község bevezette a hegyoldalból az országút közelébe, ahol egy csorgóházban, kulturált körülmények között hozzájuthatnak a helybeliek és az átutazók. Ennek a forrásnak a vize langyos, hőmérséklete eléri a 17 Celsius-fokot. Évtizedekkel ezelőtt a közelben a hegyoldalban amolyan lábáztató is működött, a Gecse-fürdő. A két forrás alapján elképzelhető, hogy a medence felső részében fúrással jelentősebb hozamú ásványvizet lehet majd a felszínre hozni.
Felsoroljuk Nagybacon térségének kis hozamú, de kémiai összetételben változatos forrásait. Köveshegyi borvíz (a Súgó völgyében), Mihály Andrásé a Pihenői-borvíz (az előbbi közelében), Muhási borvíz (kissé fennebb, de az előbbi közelében), Fenyőorri borvíz (a Kégyós és a Bőpatak összeömlésénél), Veress Dezső borvize (a Kégyós-patak völgyében), Nádasalji borvíz (a hasonnevű legelő szélén), Rezesi borvíz (a Kégyós-patak völgyében), Lágyközi-borvíz (a hasonnevű patak forrásvidékén, amely a Kégyóssal egyesült Súgó-patak bal oldali mellékvize). Az erdészeken kívül az itt feltörő források legjobb ismerője Baló Ervin, a Konsza Samu Általános Iskola igazgató-tanára.
Református templom
Makacsfejűek
Az öregek nálunk nemigen értékelik a helyi borvizeket, bizonygatják a baconiak. Elmesélték, hogy régen nem mentek egyszerűen a dolgok, „mert nagyfejű nép vagyunk”, a két Bacon – Nagy- és Kis- – afelett sem tudott egykönnyen megegyezni, hogy hova építsék fel a két település közös templomát. Erről is régi monda keletkezett. Hosszas tanakodás után arra a következtetésre jutottak, hogy „adnak egymásnak vendégségbe egy-egy kutyát, majd egy hét múlva szabadon engedik őket, és ahol a két kutya találkozik, oda építik a templomot. Igen ám, de míg a nagybaconiak jól tartották az ebet, a kisbaconiak nem adtak neki rendesen enni, ezért a nagybaconi kutya jobban sietett haza. Így esett, hogy a két kutya a domb Nagybaconhoz közelebb eső oldalán találkozott, és ezért van a templom Nagybaconhoz közelebb.
A kutyáknál maradva: Baconban gyűjtötte Magyar Zoltán néprajzkutató azt a két nem hiedelemmondát, miszerint az állatok állítólag érzik és jelzik a közelgő bajt, halálesetet. „Jaj, a kutya mikor vonít, orgonál, akkor azt mondják, a szomszédságban valaki meghal.”
Simon-Kató Barna lelkipásztor
Régi templom, öreg harang
Hogy milyen régi a két falu közötti hegygerincen trónoló nagybaconi templom, s tényleg egyik legrégebbi a környéken, azt a vargyasi gyökerű Fehér János, Erdővidék tehetséges művészettörténésze tudja megmondani, aki a műemlék templomról könyvet írt. Jómagam nagyon rég, még Konsza Samu tanárom temetése idején ismerkedtem a templommal, megvallom a legjobban a harangok érdekeltek – főleg a legrégebbi –, melyekről a harangokról szóló könyvemben írtam.
A nagybaconi templom a környék négy évszázadának faragott kőemlékeit őrzi, a baconi medencezug értékes késő gótikus építménye. Legrégebbi része a harangtorony talapzata (XVI–XVII. századi), ezt követi a XVIII. század végi templomhajó, majd pedig a XIX. századi bővítmények (portikuszok) két toldaléka. A nagybaconi református templom tornyában ma is működő, díszítés nélküli műemlék harang antikva betűs felirata: C ● B ● M INRI ● ANNO ● DOMINI 1●5●7●5. (A rövidítés feloldása: Consacrata Beatae Mariae. Iesus Nasarenus Rex Iudeorum). Az egyházközség levéltárának első dokumentumai a XVIII. század elején keletkeztek, ezért erről a harangról a leltári feljegyzések és a vizitációs jegyzőkönyvek csak úgy emlékeznek meg, mint működő régi harangról. Tisztes kora ellenére hiába keressük a hazai harangtani irodalomban.
Azért épült a Nagybacon és Kisbacon között emelkedő domb tetejére ez a templom, hogy Elek apó – az író, meseíró és publicista Benedek Elek (1859–1929) – faluját, Kisbacont is kiszolgálja, amely csak sokkal később lett önálló eklézsia. A nagybaconi templom 1863-as renoválása alkalmával a torony gombjából előkerült egy feljegyzés, miszerint az 1839. január 29-én este történt földingás után a harangokat leszerelték, és hosszú ideig a templom melletti haranglábon dicsérték az Istent. Ez a sors jutott ennek a régi harangnak is, mely most éppen 447 éves, és újra a magasból kong a baconiaknak. Csendes nyári estéken a kisbaconi és a nagybaconi templom összesen öt harangjának hangjátéka töltötte és tölti be a Barót vize völgyét.
A Benedek família gyakran látogatta ezt a középkori templomot. A nagybaconi egyház egyik aranyozott rézkelyhét, amelyen a tisztes 1623-as évszám olvasható, Fischer Mór, Benedek Elek apósa ajándékozta az eklézsiának 1885-ben a későbbi író és irodalomkritikus Benedek Marcell (1885–1969) keresztelése alkalmával. Elek apó sokszor hallhatta a nagybaconi harangok hangját, midőn távol volt falujától is, s ez a középkori harang szólt – hosszan szólt – akkor is, amikor feleségével együtt kísérte ki őket az erdélyi magyar írónemzedék a szülőfalu temetőjébe. „Óh, szép kicsi falum, csak már láthatnálak, / Hallanám közelről harangod csengését!” (Honvágy, 1913)
Simon-Kató Barna lelkipásztor elmondta, hogy tervezik Kolozsváron a nagybaconi templom felújítását, melynek keretében újra sor kerül az esetlegesen előbukkanó művészettörténeti értékek mentésére is.
A református egyházközség imaházát Kós Károly 1927-ben készült tervei szerint építették, és ez történelmi emlékhely is, melynek homlokfalán látható Nagybaconi Nagy Vilmos (1884–1976) hadügyminiszter portrédomborműve, s miként megtudtuk, július derekán a Történelmi Vitézi Rend bardoc-miklósvárszéki csoportja újabb emléktáblát helyez el az imaházra Nagybaconi Nagy Béla (1882–1962) altábornagy, Nagybaconi Nagy Vilmos testvérbátyjának tiszteletére.
Imaház
Felöltöztette a hegedűt
Sorozatunknak előre meghatározott célja van: mesélni falvainkról, s ha az valamiképpen hiányt szenvedne, megszólaltatni magát a falut egy-egy jól ismerő lakója segítségével. Erre Nagybaconban a legalkalmasabbnak Kusztos Vilmost találtuk, aki minden kérdésünkre higgadtan, kedvesen válaszolt. Mesélt a községközpontról, Csinódról, ahol ő lakik, a hagyományos cserepezés mesterségéről, de leginkább a saját maga alakította, gazdagította néprajzi és régiséggyűjteményéről, melyet – akár hiszi az olvasó, akár nem – 60 éves korában kezdett útjára indítani. Gyűjteménye mintegy 3000 darabból áll, s vendégkönyvében eleddig 2400 aláírás beszél arról, hogy felette hasznos az, amit saját erejéből teremtett, gyarapított. Kusztos Vilmos barátomat azért kerestük fel ismét, mert gyűjteménye történelemről beszél, fajtánk alkotó kedvéről, ötleteinek sikereiről.
– Mi a legkedveltebb tárgy a gyűjteményedben? – kérdeztük.
– Egy 1813-ban Németországban készített Amati-hegedű – felelte –, ami azonban azért érdekes, mert tulajdonosa a híres erdővidéki cigányprímás, Czári Géza volt. Máthé Esztike tanítónőtől kaptam ajándékba. Csóré hegedű volt, én öltöztettem fel, játszani is tudok rajta, egyébként van nekem egy különálló hangszergyűjteményem is. Mindent gyűjtök, megvásárolok, ha számomra érdekes, mert ez egyfajta mentő munka, mentjük vele saját múltunkat. Az öreg naplóvezető Benedek Józsi bácsi néhány szerszámát is megvásároltam, de a lelkemhez közelebb áll például egy olyan baconi hegyes végű cserép, amelybe éppen Kusztos Vilmos nagyapám karcolta be a nevét égetés előtt, mert történt, hogy zsenge korában megkezdte már a cseréphordást.
Kusztos Vilmos szenvedélye nem hagy alá, megtoldotta bemutatócsűrjét, s tájházat (szobát) rendezett be, ahol megismerheti a látogató a lassan már eltűnő Bacon-vidéki szobabelsőket, konyhák, hálóhelyek világát.
Kusztos Vilmostól hallottuk a következő megmosolyogtató történetet. Tímár Lujza néni 90 éves korában, miként az szokott történni az idősebb személyeknél, megcsináltatta koporsóját. De teltek-múltak az évek, és Lujza néni még nem kapta meg a mennyországi behívót, így bárkinek szívesen átadta kész koporsóját, ha hirtelen temetésre került sor a faluban, meghagyva, hogy igyekezzenek újabbal kicserélni, mert felette is repülnek az esztendők. Szaporodott, már a tízet is meghaladta a kölcsönkért koporsók száma, s Lujza néni csak 104 évesen hagyta el ezt az árnyékvilágot.
Simon András polgármester
Helyzetkép, jeles személyiségek
Baconi látogatásunk idején csend volt a községközpontban. A háború zaját csak esténként követte többnyire a férfinépség, mindenki végezte a dolgát. Baló Ervin igazgató-tanár Felső-Macedóniában volt tanítványaival egy Erasmus-program résztvevőiként. Simon-Kató Barna tiszteletes úr, mert csupán pár hónapja költözött be a parókiába, azon igyekezett, hogy megismerhesse hívei népes táborát, akiknek lélekszáma 1321.
Simon András polgármestert ugyancsak lekötik a több településből álló Bacon község gondjai-bajai. A járvány előtt pörgött az élet: kialakították a Templom és a Sepsi utca közművesítését, ám közbejött az építkezési árnövekedés, rá a kétéves járvány. Jelenleg a település főútján következik az ivóvíz- és a szennyvízhálózat kialakítása. Ez a községközpont legfontosabb, 28 millió lejes beruházása. Csinód falurész térségének a megújulása is soron van, hamarosan megtartják a versenytárgyalásokat. A Bacon községhez tartozó Magyarhermányban, Szárazajtán és Kisbaconban is öt program vár megvalósításra. „Maradt még egy különlegesebb tervem is – tájékoztatott a polgármester –: szeretnénk idén falunapot szervezni, mert a művelődésszervezőknek is tud még munkát adni a nagyközség.”
Nagybacon több jeles személyiséggel büszkélkedhet. Itt született és a helybeli temetőben nyugszik Konsza Samu (1887–1971) Mikó-kollégiumi tanár, néprajzkutató, a Háromszéki magyar népköltészet című gyűjtemény (1957) szerkesztője, B. Incze Máté (1679–1742) külföldön tanult kolozsvári pap tanár, B. Incze Sámuel (1715–1770) református pap, író, a kőrösfői templom építtetője. Ebből a családból származik B. Incze István (1721–1776) pap tanár, filozófus és B. Incze Mihály (1723–1795) külföldön tanult kolozsvári református esperes. Baconinak írta magát B. Baló Menyhért (mh. 1662) külföldet járt pap-tanár és egyházi író, Bardocz Márton (1816–1867) szabadságharcos honvédszázados. Itt ringatták bölcsőjét Baló József (1860–1916) pedagógus, egyetemi tanár, tankönyvíró és irodalomtörténésznek. Ennek a falunak volt a lelkipásztora Nagy Elek (1886–1957), a református kultúrház építtetője, az Országos Magyar Párt alelnöke, a totalitárius rezsim üldözöttje.
