Akkor éppen a frissiben hatalomra került Liviu Dragnea és csapata veszélyeztette a televíziók által élőben közvetített romániai korrupcióellenes harcot, a politikusok csuklóján kattanó bilincsek és fekete ruhás maszkosok látványos műsorát – a népharag végül el is söpörte az igazságszolgáltatás függetlensége ellen merényletet tervező miniszterelnököt, a volt szociáldemokrata pártvezér fölött is kimondták az ítéletet. A rossz elbukott, a jó győzött. Az igazságszolgáltatás pedig maradt olyan, amilyen volt. Független. Leginkább az igazságtól.

Folytatódott minden, ahogy addig: ártatlan embereket hurcoltak meg, notórius gazembereket mentettek fel, miközben a romániai jogállamiság és demokrácia emlékezetes, nagy ügyeiben hosszú évtizedek múltán sem sikerült igazságot szolgáltatni. A romániai igazságszolgáltatás torz, csapnivaló működésére szűkebb környezetünkben is rengeteg példát találunk. Hiszen itt, Sepsiszentgyörgyön is lecsapott a félelmetes korrupcióellenes ügyészség, városunk polgármestere ellen is évekig tartott a boszorkányüldözés, hogy aztán vádemelésig se jusson az ügy, a terrorizmus vádjával elítélt kézdivásárhelyi fiatalok története pedig a rég elfeledettnek hitt idők igazi koncepciós pereit idézte. Mindeközben azt is látjuk, hogy a sorsunkat, Románia jelenlegi állapotát is meghatározó nagy ügyekben semmiféle előrelépés nem tapasztalható. Hogy Marosvásárhely fekete márciusa nem prioritás a román államhatalom és igazságszolgáltatás számára, azt látjuk, okait is sejtjük, de még tán ennél is beszédesebb, hogy például a forradalom dossziéját sem sikerült dűlőre vinni. Igencsak árulkodó, hogy az 1990-es bányászjárás évfordulója kapcsán Nicolae Ciucă miniszterelnök már nem is beszélt az igazság feltárásáról, a vétkesek számonkéréséről – emlékeztető üzenetében a dezinformáció, az uszítás elleni fellépés fontosságát hangsúlyozta az ukrajnai háború kontextusában.

De nem csak a sorfordító nagy események kapcsán látványos a romániai igazságszolgáltatás siralmas teljesítménye. Sokkal prózaibb, hétköznapibb ügyek kapcsán is újra meg újra megbizonyosodhatunk arról, hogy a kettős mérce alkalmazása igencsak elterjedt gyakorlat Romániában: a hatóságok, az erőszakszervezetek embereit valahogy mindig sikerül megvédeni akkor is, ha vétkük nyilvánvaló. December elején okozott tragédiát egy részegen vezető rendőr Sepsiszentgyörgyön – az ügyészségnek fél év után sem sikerült vádat emelnie ellene. S utána még hátravan a per, hónapok, évek telhetnek el a jogerős ítéletig egy ilyen, viszonylag tiszta ügyben is. Hasonlóképpen beszédes Mircea Diacon főfogyasztóvédő esete, aki ugyancsak részegen ült kocsiba és okozott balesetet – hogy meggondolatlansága, felelőtlensége nem vezetett nagyobb tragédiához, az a Jóistenen, a sorson, a szerencsén múlott. No meg a helyi rendőrökön, akik felléptek ellene. Az eset 2018-ban történt, az ügyészség csak bő két év után emelt vádat, alapfokú ítélet pedig újabb két év után született. És ez még csak nem is jogerős – hogy az 5000 lejes büntetés igazságosnak számít-e vagy sem, azon már kár is elmélkedni, addig is hangsúlyozhatjuk, amit ilyenkor szokás, hogy tudniillik jogerős ítéletig mindenkit megillet az ártatlanság vélelme.

Ugyanígy azonban a tisztességes adófizető polgárt is megilleti a szabad véleményalkotás joga a fölöttébb független romániai igazságszolgáltatásról. Mely igazság helyett egyre több gazságot szolgáltat.