Ama bizonyos levélváltás ― Antal Árpád András: Válaszlevél Áros Károly vádaskodásaira és a Szerk. megjegyzése ― után többen azok közül, akik jelen voltak az emléktábla-avatáson, megkérdezték: Szerkesztő úr, személyesen sem kért bocsánatot ― merthogy nyilvánosan nem, azt látjuk, tudjuk ― az önt sújtó hazug vádjaiért a polgármester? ― Nem ― válaszoltam. Mire ők: ― Hej, pedig az a bizonyos otthoni hét év, a korkülönbség, a magyar becsület, az emberség, a sportszerűség írott és íratlan szabályai ismeretében ezt elvártuk volna! Illett volna!
A ,,Válaszlevél" mellett elhangzott más, hasonló nyilatkozat is az utóbbi időben, lásd: ,,Kézdivásárhelyen nem épül krematórium"; lásd a választások utáni lapunkat ért vádözönt... Kikkel kezdjem a felsorolást? Azzal, aki eljátszotta rangjának hitelét? A ,,főerdésszel"? A kézilabdázókat elszédítő, majd cserbenhagyó alelnökkel, polgármesterrel? A Júlia balkonjáról lecsúszott Rómeóval?...
Egy vicc jutott eszembe: Versenyt rendeztek a hazudozó gyerekek. A tét egy focilabda volt. Az első gyerek: ― A múlt héten felmásztam a vártemplom tornyára, kitártam a karjaimat, és körberepültem Szentgyörgyöt. Mire a másik gyerek szó nélkül felkapta a labdát. ― Miért vetted el? ― így az első gyerek. ― Mert nyertem! Én ugyanis láttalak téged repülni!
E vicc sugallta az ötletet: az év sportolói mellett hadd szavazzanak olvasóink az év nagy csúsztatójára (hogy ne használjam a másik szót). Miért ne? Megér egy misét. Ráadásul a győztest Citrom-díjjal jutalmazzuk. Természetesen, együtt az év sportolóival. Szavazni a 2008 legjobbjai szelvényen lehet. Kérjük, olvassák el figyelmesen, aztán szavazzanak! Hadd díjazzuk őket! Rászolgáltak!
