Mégis mindeddig a bukaresti úszót csupán szűkebb, inkább sportolói körökben ismerték, noha 11 éves kora óta egyre jobbá vált, évről évre megdöntötte korosztálya országos csúcsait. Amikor az elmúlt héten Popovici ifjúsági világcsúccsal nyerte meg a 200 méteres gyorsúszást – és ezzel a román úszósport első férfi világbajnoka lett –, sikere teljesen váratlanul és felkészületlenül érte a közvéleményt, a döntő élő közvetítésének jogát egyik romániai televízióadó sem vásárolta meg.

Két nappal később aztán a bukaresti tévéstábok már ott tolongtak a budapesti vizes világbajnokság helyszínén, és miután a 100 méteres gyorsúszásban is győzött, már az egész ország ismerte David Popovici nevét. El is mondta, megnyerő higgadtsággal és magabiztossággal, hogy mostani díjai csak pályafutása kezdetét jelentik, és ezekkel a sportot, a mozgást, az egészséges életmódot kívánja népszerűsíteni, de közvetlen, baráti hangon szólt a magyarországi szurkoló gyermekekhez is. Így aztán mire az újdonsült világbajnok vasárnap este visszatért Bukarestbe, érkezését élőben közvetítették már a tévécsatornák is. A repülőtéren fogadta őt Novák Károly Eduárd ifjúsági és sportminiszter, átadta a kormány egymillió lejt érő – kétszázezer eurós! – jutalmát, illetve köszönetet mondott a rendkívüli teljesítményért is, és megjegyezte, hosszú évek óta ismét kiemelkedő eredménynek örvendezhetünk. Értékelendő, hogy a köztévé sportkommentátora igen elismerően szólt Novákról, őt ugyanis a sajtó egy része folyamatosan piszkálja, támadja.

E történet főhőse egyértelműen David Popovici, a középiskolai diák. Egyszerű, szerény, jó tanuló, akinek munkabírása, edzésmódja, életfelfogása egyaránt tiszteletre méltó. Egy igen nehéz és összetett társadalmi helyzetben sikerült rég nem látott elismerést, tiszteletet kivívnia, és újólag bebizonyítania, hogy tisztességgel, nagyon sok munkával, alázattal és kitartással ebben a viharvert országban is lehet rendkívüli eredményt elérni. Vagyis, lehet valaki sikeres nagyon fiatalon, kizárólag magára, őt mindenben támogató családjára, sporttársaira támaszkodva. Persze, testalkata, izomzata, gondolkodásmódja egyaránt segítette őt abban, hogy tizenhét évesen kétszeres világbajnokká váljék: naponta fél ötkor kel, fegyelmezetten és kitartóan edz, aztán iskolába megy, ez mind-mind része az ő életének, ám legfontosabb mégis az eltökéltsége, elszántsága, tudatossága. David Popovici azt is bizonyítja – s ez minden romániai fiatal számára kiemelten fontos! –, hogy nemcsak valakinek a valakije érvényesülhet mifelénk, hanem alázattal, következetességgel, megfeszített, kemény munkával igenis, fel lehet lépni a dobogó legmagasabb fokára. És azt is üzeni, az álmok nem feladásra, hanem megvalósításra várnak.