Farcádi Botond
Akár természetesnek is nevezhetnénk a Szociáldemokrata Párt országos ügyvezető elnökségének tegnapi döntését, miszerint a Traian Băsescu államfőhöz közel álló Demokrata-Liberális Párttal kezdik el a tárgyalásokat a kormányalakításról. Logikusnak tűnik, mert voltaképpen az eddigi ellenzéki pártok fogtak össze, mert a kényelmes parlamenti többség szükségességét hangsúlyozta a napokban mindenki, és mert — miként azt politikai ellenfeleik nem is haboznak szemükbe vágni — mindkét alakulat az egykori Nemzeti Megmentési Frontban gyökerezik.
A nagykoalíció azonban több szempontból is olyannyira bizarr — a két legnagyobb párt szövetkezne, amelyek eddig vehemensen támadták egymást —, hogy arra enged következtetni, a mostani alkudozások nem csak a kormányalakításról, hanem a következő esztendei elnökválasztásokról is szólnak, pontosabban Traian Băsescu azon törekvéséről, hogy lehetőleg ne legyen veszélyes ellenjelöltje. A szociáldemokratákkal körvonalazódó egyezség ugyanis vélhetően erről is szól majd — ha nem is hivatalosan. Mircea Geoană számára a nagy döntések helyett a nagy vereségek napja volt a tegnapi. Az exkülügyminiszternek nemcsak azzal kell megbékélnie, hogy nem lesz kormányfő, hanem azzal is, pártján belül elvesztette a legfőbb csatát: a Miron Mitrea vezette tábor erősebbnek bizonyult, mint a liberálisokkal való egyezséget támogató csoport, és ez Geoană számára a pártelnöki szék ügyében is tartogat tanulságokat.
A tegnapi történések legkülönösebb mozzanata azonban a Geoană által bejelentett feltétel, amelyet mindenféle magyarázat nélkül közölt a politikus: készek elkezdeni a kormányalakítási egyezkedéseket Emil Bocékkal, de csak abban az esetben, ha a jövendőbeli kabinetből kimarad az RMDSZ. Nem tudni, hogy ez kicsinyes és nevetséges bosszú, tudatos nacionalista üzenet vagy jól kiszámított politikai stratégia része, a szövetség helyzetét mégsem nehezíti jobban. Minthogy a mérleg nyelve szerep ezúttal nem az RMDSZ-nek jutott, a szövetségnek rendkívül nehéz lesz majd célkitűzéseit érvényesítenie. A napokban egyre gyakrabban emlegetett Demokrata-Liberális Párt—RMDSZ kisebbségi kormánynál ugyanis a szövetség számára jóval több lehetőséget biztosítana egy nagykoalíciós kabinet, például a kényelmes parlamenti többség segítségével a kampányban megígért célok megvalósítására, melyeket az erdélyi magyarság mindig is támogatott, függetlenül attól, hogy a szervezet ellenzékben vagy kormányon volt-e. És bár az egyik alakulat bevágta az ajtót a szövetség előtt, a kulcs vélhetően ezúttal is az államfő kezében van. Akinek kevesebb mint egy év múlva szüksége lehet a magyarság szavazataira.
