Zeneszerető családban nőtt fel, úgy tartja, amit jelenleg tud a zenéről, azt mind édesapjától tanulta, aki református lelkészként gyakran veszi a kezébe a gitárt és énekel közösségekben is. Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban érettségizett, jelenleg a budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatója. Húga, Dorottya az együttes csellósa, énekel is, a Plugor Sándor Művészeti Líceumban tanul, a zene iránti érzékenységét, fogékonyságát ő is otthonról hozta.

Magor korábban is zenélt egy együttesben, az Álljunk meg! zenekart 2020 októberében alapították, és alig fél év múlva már felfigyelt rájuk a Székelyföldi Peron Tehetségkutató zsűrije és második díjjal jutalmazta. Elektromos gitáron játszik Kisgyörgy Hunor, basszusgitáros Demeter Gergő, a doboknál Kerezsi Tas, s bár Kinda Dániel nem állandó tagja a zenekarnak, billentyűsként fellép a koncerteken. A szövegeket Magor írja, a dallamalapot is ő szerzi, de a végső zene közös munka eredménye.

Dénes Magor: – Hosszú az út, amíg megszületik egy dal, és azt mondjuk, hogy készen van. Általában egy dallamtöredék és néhány gondolat, egy-két mondat indítja el az alkotást, majd az fejlődik tovább. Sok zenész egy leültében ír meg egy dalt, én nem érzem elég igényesnek, ha lendületből csinálok valamit, általában egy szakasz, egy adott szerkezeti rész készül el egyszerre, majd a többi. Az elmúlt egy évben írtam nyolcvanvalahány dalt, abból tizenegyet tettünk közzé. Könnyen eldobok egy dalt, ha az írást követő napon nem emlékszem rá, mert akkor, valószínű, nem volt elég erős ahhoz, hogy foglalkozzam vele.

– Dalszövegeid a közös munka során nem változnak, de amíg zenei ötleteidből kialakul a végső dal, igencsak sok mindennek kell összehangolódnia. Hogy lesz egy ötletből stúdiókész szám?
– Az együttesnek előadom a dalt gitárkísérettel, és erre építi rá mindenki a saját hangszerével az elképzelését. Nagyon sokat köszönhetünk Alin Nicuțănak, a Petőfi-díjas 4S Street együttes frontemberének, mert ő veszi fel a számainkat a stúdióban, és szinte szűrőként működik. Előfordul, hogy a zenész be akarja mutatni, milyen virtuóz az ő hangszerén, és minél összetettebb valami, annál vagányabb témát akar belevinni, holott a kevesebb néha több. Ebben ő segít nekünk, és ráébreszt, hogy félre kell tenni az egót, ahhoz, hogy valami jól szóljon, vissza kell fogni a vagánykodást.

– Ketten még diákok, ketten idén érettségiztek, te Budapesten tanulsz. Hogy tudjátok összeegyeztetni a próbákat és a fellépéseket?
– Rengeteg áldozattal jár, mégsem próbálunk eleget, ez sajnos meg is látszik az eredményen. Lehetnénk jobbak, hisz a társaim mind jó zenészek, de ehhez sokkal többet kellene együtt zenélnünk. Ezért aztán számomra a zene néha mennyország, máskor pokol, attól függően, hogy jövök le a színpadról. Nagyon sok munka van ebben, de ha jól sikerül, úgy jövök le egy koncert után, mintha más ember lennék, és ez csodálatos érzés. Az idei Szent György Napokon a nagyszínpadon játszottunk, és amikor a közönség együtt énekelte velünk az Amit magaddal hoztál című dalunkat, úgy szólt, mint egy hatalmas kórus. Ezt sokáig nem felejtjük el.

Az Álljunk meg! zenekar a tavaly júniusi első egyéni koncert óta több alkalommal mutatkozott be Sepsiszentgyörgyön – legutóbb a Szimplában a tizenöt éve alakult sZempöl születésnapi koncertje alkalmából –, zenéltek Háromszék több településén, az idei SIC Feszten is hallhatjuk őket, néhány nyári fellépés szervezése még folyamatban van. Kiadtak egy kislemezt, és elkészült a zenekar első videóklipje, amely dalaikkal együtt elérhető az együttes közösségi oldalán. Úgy tartják, zenéjük mindenkinek szól, aki szereti a magyar alternatív zenét, s bár a névválasztás egy péntek esti fricskának indult, belátják, az életben időnként meg kell állni, féket húzni és időt adni magunknak a kikapcsolódáshoz.