Kérdem azoktól, akik részt vettek a Sepsi BC—Târgovişte kosárlabda-mérkőzésen. Azért érdeklődöm, mert volt részem ilyenben is, olyanban is, voltam kifütyülve, lebozgorozva, leköpködve, a szó szoros értelmében megverve, megbénítva. Olyan is megtörtént sokszor, hogy jobb ellenféltől kaptam (kaptunk) ki. Elismerésünk jeléül ellenfeleinknek gratuláltunk, és igyekeztünk tanulni a vereségből.

A fent említett mérkőzésen kikaptunk egy pillanatnyilag jobb csapattól. A vereség okait nem vagyok hivatott elemezni, de azért megemlítem a több ezer kilométer utazást, a nagyon kemény mérkőzéseket, melyek tagadhatatlanul előidézték a játékosok fáradtságát.

Kikaptunk, de ránk figyelt a világ, az ország, mert van, amire! Van jó csapatunk, jó játékfelfogásunk, szép játékunk, jó közönségünk, mely szemtanúja, élvezője ezeknek. Legnagyobb eredménye a Sepsi BC csapatának, hogy mérkőzésről mérkőzésre megtölti a Szabó Kati Sportcsarnokot szurkolókkal, gyerekekkel, serdülőkkel, fiatalokkal, idősekkel, férfiakkal, nőkkel, és olyat is látni, amint a szőke ikerpárt fel kell emelni a leengedett kosár labdával való megközelítéséhez.

Kérdem mindenkitől, aki szereti ezt a szórakozást, megengedhetjük-e, hogy elrontsuk a rólunk kialakult véleményt azzal, hogy cigányozunk, trágár szavakat kiabálunk? Jó példa ez a gyerekeinknek? Vagy legyünk olyanok, mint azok, akiket ki kellett tessékelni a teremből? Tanulság: a szurkolóknak a lelátón a helyük, akárhova is tartoznak.

Id. Csíki Sándor