Bővülnek a kisebbségi jogok

A készülő új törvényektől indultak el, hiszen a Képzett Románia program épp ezekkel kíván elrajtolni, még az idén. Szabó Ödön parlamenti képviselő elmondta, hogy a nagyon jó (de egészében soha nem alkalmazott, többször is módosított) 2011-es oktatási törvényből az RMDSZ-nek sikerült áthoznia a mostani tervezetbe két olyan rendelkezést is, amely a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatására vonatkozik, ezen felül pedig bővülni is fognak a jogaink, ha az új jogszabály átmegy, és persze ha alkalmazni fogják. Az egyik fontos kitétel az, hogy a szórványban ne gyermeklétszám, hanem osztály szerinti legyen a finanszírozás, hiszen ott sok esetben kis létszámú osztályokról van szó. Egy másik átmentett cikkely azt mondja ki, hogy minden olyan tanintézményben, ahol magyar tagozat is van, az összes feliratnak kötelező módon magyarul is meg kell jelennie. Úgyszintén a magyar fiatalokat segíti, hogy az egyetemi felvételi tantárgyakból azon a nyelven vizsgázhatnak, amelyiken az adott tantárgyat tanulták. Kisebbségi szempontból minden jogot megvédtünk, és ezek egyébként a kormányprogramnak is részei – szögezte le.

Egy következő körben (szerk. megj.: a meghívottak többször is szót kaptak, és a közönségből is érkeztek hozzászólások, az egyszerűség és érthetőség kedvéért közöljük tömbösítve az elhangzottakat) elmondta, hogy a kötelező óvodai oktatás is az RMDSZ javaslatára került be a tervezetbe, az is, hogy a bölcsődéket az önkormányzatok helyett az állam tartsa fenn, illetve, hogy legyen államilag fenntartott továbbképző központjuk a magyar pedagógusoknak is. A problémákat is számba vette: a legnagyobb gond szerinte az, hogy a vidéki diákok továbbtanulási esélyei jóval kisebbek, mint a városiaké, és ez a szakadék egyre mélyül, ami társadalmi feszültségeket, a vidék elnéptelenedését és más, a meglévőknél nagyobb gondokat generál. Szabó Ödön hiányolja a tehetséggondozást is: létrejöttek ugyan e célt szolgáló központok, de alig van tevékenységük, és ez nem jó. A megoldást a minőségi oktatásban látja, amelynek megteremtéséhez az új törvények is hozzájárulnak, de a megvalósításokhoz pénzre is szükség van, öt év alatt hétmilliárd euróra. Ebben nem csak pedagógusi béremelések, hanem jól felszerelt iskolák, továbbképzések, a zaklatás szabályozása, minden benne van, de csak akkor lesz hatása, ha engedik végigvinni, és lesz pénz, mert az eddigi reformok – és nagyon sok volt – legfőbb hátulütője az volt, hogy félbemaradtak. A sikerhez egyébként emberi tényezők is kellenek, a pedagógusoknak vissza kell nyerniük a társadalmi megbecsülést, az pedig, hogy ne mindig mindent rajtuk kérjenek számon, hozzáállás kérdése is. 

Fel kell vállalni a problémákat

Az emberi tényezőn nagyon sok múlik, sokszor azért nem haladnak a dolgok, mert nagyon nehezen találnak embert hozzá – erősítette meg Kallós Zoltán, az oktatási minisztérium államtitkára, aki naponta szembesül a jó szakemberek hiányával. Vannak, és a minisztériumnál nagy szükség lenne rájuk, de a magyar pedagógusok nehezen állnak kötélnek, a bér sem vonzó, a távolság is nagy. Ha Erdélyben lennének bizonyos intézmények, talán kicsit könnyebb lenne a toborzás, de nem biztos: az iskolaigazgatói tisztségekre sem gyúródnak úgy a magyarlakta településeken, mint például a déli megyékben. Kisebbségi szempontból egyébként az új törvény tervezete stabilitást kínál, de nem minden múlik a törvényen: az új módszer, amely a magyar diákoknak idegen nyelvként tanítja a románt, tíz éve rajtolt, de a líceumi tanterveket csak mostanra sikerült kidolgozni, a IX–X. osztályosoké megvan, a XI–XII. most készül. Tavaly nyáron vizsgáztak az elsők, akik az új tanterv szerint tanultak, nem volt áttörő a különbség, de érződött. Néha a pedagógusok is idegenkednek az újításoktól, az alternatív tankönyveket sem használják mindig jól, ezért az államtitkár azokat a pedagógusokat szeretné továbbképezni, akik román kommunikációt tanítanak, mert ebben vannak a legjobban lemaradva a magyar gyerekek – mondta Kallós, és felhívta a figyelmet arra, hogy sok olyan projekttel lehet európai uniós támogatásokra pályázni, amelyek révén más megvilágításba kerül a román oktatás, és végre versenyképes tudásuk lesz a diákoknak.

Az államtitkár elmondta: azt szeretnék elérni, hogy a magyar szülők azért részesítsék előnyben a magyar iskolákat, mert ott gyermekeik minőségi oktatást kapnak. Rengeteg feladatot kell még ehhez elvégezni, és ha nincs kivel, akkor nehezebb lesz – hangsúlyozta. Kallós szerint fel kell vállalni a problémákat, mert javunkra is fordíthatjuk a dolgokat, ha megoldást keresünk rájuk, képzést szervezünk, tanácsadást biztosítunk, drogprevenciós vagy más programot indítunk. A maga részéről a pedagógusok alapképzésén is módosítana, hiányolja a pályaorientációt (szerinte az nem tesz jót, hogy 3-as, 4-es jeggyel líceumba iratkoznak a nyolcadikosok, miközben a szakiskolai osztályok üresek, mert zömük nem fog tudni érettségizni, szakiskolai végzettséggel azonban jól el tudna helyezkedni a munkaerőpiacon), ugyanakkor úgy véli, hogy sok minden mozdult el jó irányba az RMDSZ kezdeményezésére, tehát nem állja helyét az a nézet, hogy a politikum hagyja a szakmára a dolgokat. Végül megjegyezte: senki nem vonja kétségbe, hogy reformálni kell az oktatást, csakhogy mindenki azt szeretné, hogy a változások őt ne érintsék, és így nem lehet.

Valami többet, valami mást

Léteznek olyan, több-kevesebb éve működő programok, amelyek eredménye már mérhető: az ingyenes iskolai ebéd és a délutáni oktatás ezek közé tartozik – állítja Nagy Zoltán, az Iskola Alapítvány elnöke. Számokkal is szolgált: három éve 9 megyében 1200 gyermek részesült ilyen támogatásban, most 12 megyében 2400-an vannak. Ez különösen a szórványban vonzó, és fékezi a magyarság asszimilálódását is. Azokban a magyar tannyelvű osztályokban, ahol ebéd és délutáni foglalkozás is van, átlag minden ötödik gyermek származik vegyes családból, Bukarestben és Hunyad megyében azonban több mint felük; a szülők nagyjából 10 százaléka kizárólag a délutáni program miatt választja a magyar tagozatot. És ha ez megmarad, segítheti a magyar közösséget ott is, ahol az önkormányzat nem tud vagy nem akar. Néhol már irigykednek is a román tagozaton a magyarokra, és Nagy Zoltán szerint jó lenne, ha az állam venné át ezt a fel­adatot, „ami az övé” (igény van rá, aki teheti, meg is fizeti a délutáni órákat), így az alapítvány a magyar oktatás megmaradására összpontosíthatna. Ezt teszi a jövőben induló iskolabuszokkal is, amelyek a magyar ta­nnyelvű osztályokba fogják szállítani a környező falvakból az ott csak román oktatáshoz jutó gyermekeket. A pályaorientációt ő is nagyon fontosnak tartja: elmondása szerint saját egyetemi társainak alig egyharmada maradt a szakmában, a többiek mégsem azt akarták csinálni, amit tanultak. Most is vannak aránytalanságok, Kolozsváron mindenki informatikus akar lenni, és nincsenek fizikát, kémiát oktató tanárok. Személy szerint minden nehézség ellenére bízik abban, hogy jobb oktatási rendszerünk lesz – és abban is, hogy még megéri ezt.
 
Gyermekközpontú oktatás kell

Az iskolai erőszak ott kezdődik, hogy egy eleven, kíváncsi gyermeket naponta több órára a székhez szegeznek – jelentette ki Mezei János, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke, aki szerint egy alternatív oktatási forma jelentené a megoldást. Véleményével beszélgetőtársai többször is vitába szálltak, nem azért, mert ellenezték a másféle módszereket (Romániában Waldorf-, Montessori-, step-by-step-osztályok, tagozatok is működnek), hanem mert nem tartották helyesnek, hogy egyetlen üdvözítőnek vélt megoldást próbáljanak bevetni a sokféle helyzet és még többféle gyermek nevelésére. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy gyermekközpontú oktatásra van szükség, és a romániai nem az, hanem intézményközpontú. Mezei felvetette még, hogy a román érettségi rontja le nagyon a magyar végzősök eredményeit és esélyeit a továbbtanuláshoz, és úgy véli, hogy sok fiatal éppen e kudarc miatt vándorol ki; síkra szállt a differenciált érettségi mellett is, végül pedig arra buzdította az oktatásért dolgozókat, hogy hosszú távra tervezzenek, és bátran lépjenek új útra, mert tudjuk már, hogy a régi nem vezet jóra.