Az örmény holokausztról ― amelyet a ,,hivatalos" Törökország politikusai és történetírói, publicistái következetesen ítéltek feledésre, részben tagadva ,,méreteit", érthetetlen ambícióval és heveny nacionalista dühvel csökkentve az áldozatok számát, magyarázva bizonyítványukat a brutalitásoktól döbbent világ előtt etc. ― vagy empatikusabban: az örmény szenvedéstörténetről, mondhatni, elég sokat tudunk. 1915-től kezdődően a török birodalomban hozzávetőleg másfél millió örményt s velük egy időben mintegy 300 000 görögöt és 200 000 bolgárt gyilkoltak le, kitervelt módszerességgel…
Amikor az örmények elleni keresztes hadjárat megkezdődött, s a török hadsereg évszázados sérelmeket torolva meg, következetesen és ma már felfoghatatlan indulattal és bestialitással gyilkolászott, maradtak túlélők, akikbe nem lehetett belefojtani a szót, akik töredékesen, részletekben elveszve, a túlélő szemtanúk hitelességével vallottak elképzelhetetlen megpróbáltatásaikról. Akkor legalábbis úgy tűnt, senkinek nem lehet rálátása a teljes és precízen összehangolt, germán pedantériával kivitelezett akciósorozatra, amelynek bevallott-bevallatlan célja a törökországi örmény népesség kiirtása volt! Aztán megjelent a kor egyik népszerű német írójának, Franz Werfelnek a Musa Dagh negyven napja című megdöbbentő regénye, amely újra elindította az emlékezések áradatát, s tényleg úgy tűnt, mindent tudunk erről a genocídiumról.
De mindig kiderül, a sok is milyen kevés. 2004-ben jelen meg és aratott méltán világsikert Antonia Arslan regénye, a Pacsirtavár, amelyből döbbenetes hatású film is készült, s amely úgyszólván az utolsó utáni pillanatban íródott, amikor már befejezték földi vonulásukat a túlélő szemtanúk, de a véres családtörténetekből, a família szenvedéstörténetéből merítve az írónő fel tudta eleveníteni a majdnem évszázados tragédiát. A regény a Mentor Kiadónál jelent meg Király Kinga Júlia ihletett, átélt fordításában. Áprilisban a Fészek-klubban egy örmény esten hallhattam felolvasásában egy részletet a regényből, s döbbenhettem rá arra, hogy milyen keveset tudunk mégis erről az egészről, s hogy ennek a szenvedéstörténetnek az aspektusai már-már túl vannak az elviselhetőség határán. Emlékeztetnek is persze, hogy mindez ne történhessen meg soha többé!…
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
